Szilágyi Zoltán: Acélsereg (Káoszszív 2.)

A világháborúnak közel sincs vége, ugyanis csak most derül fény a gólemek eredetére. Folytatjuk az utunkat Dr. Cole-lal, és megismerjük Jabari múltját. Tartsatok velünk a három állomásos, szférákon átívelő miniturnén, és ha szerencsések vagytok, megnyerhetitek a könyv egy példányát.

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Oldalszám: 364 oldal

Molyos adatlap

A közkedvelt Acélgólem folytatásában fény derül arra, Amram hogyan is alkotta meg az első gólemeket, és azt is megtudjuk, hogy az „emlékezetét” fokozatosan visszanyerő órásmester visszatérése milyen hatással van a szférák szövedékére. Ténykedése így vagy úgy, de mindenkit érint; sokan segíteni, mások akadályozni próbálják. Cole tovább kutat elvesztett családja után, Jabarinak pedig választania kell a hűség, és a lelkiismerete között.

A kötetben megismerkedünk a démonok mögött álló erőkkel, és megtudjuk, ki vette át az uralmat Malcolm felett. Fokozatosan megismerjük a szférákat működtető erőket és összefüggéseket, és a rájuk leselkedő szörnyű veszélyt.

Az Acélgólem végén ott tartottam, hogy ide nekem a következő részt, de azonnal. Éppen csak elkezdődött a sztori, amikor vége is volt az egésznek, és úgy éreztem, mintha a közepén vágták volna el a könyvet. Ezért voltam csalódott, amikor elkezdtem olvasni az Acélsereget, és rá kellett jönnöm, hogy nem fogom most rögtön megtudni, mi történt Dr. Cole-lal és társaival, ugyanis először egy kicsit visszatekintünk a múltba.

Kiakadtam, hogy nem igaz már, hát miért csinálja ezt velem az író, direkt szivatni akar, vagy mi van? De miután sikerült lenyugodnom, és ténylegesen belevetni magam a könyvbe, azt vettem észre, hogy csak falom a sorokat, és alig várom, hogy még többet tudjak meg a káoszszívekről.

A könyvet két részre lehetne osztani, nagyjából pont a felénél. Az első felében Jabari múltját ismerhetjük meg, a második részben pedig folytatjuk a történetet ott, ahol az Acélgólemnek vége szakadt. Amennyire dühös voltam az elején, annyira hálás lettem ennek a kitérőnek, mivel nagyon sokat felejtettem az Acélgólem óta, és bár sehol nem meséli el újra, mi történt eddig, lassan csak összeállt a kép. Nem igazán emlékeztem Jabarira az Acélgólemből, valahogy annyira lefoglalt Dr. Cole, hogy kiszorította a többi szereplőt De ez a rész legalább annyira Jabariról szólt, mint amennyire az Acélseregről. Megismertük a fiút, honnan jött és milyen élete volt. Nagyon szimpatikus lett számomra, még úgy is, hogy hibákat követett el, viszont láttam az okait. Megértettem a motivációit, és addigra már nem zavart, ha olyan dolgot csinált, ami nem minden szempontból elfogadható, mert tudtam, miért csinálja, és ez valahogy felmentette. Szóval megszerettem a fiút, na.

forrás

A könyv második részében újra Dr. Cole-é a főszerep, és engem is meglepett, de közel sem kötött le annyira ez a része, mint amennyire vártam. A matematikus Holmsa, Nyugat-Afrika felé veszi az irányt, hogy segítsen Jabarinak bejuttatni Amramot az Ironside erődbe, ahol egykor a gólemeket gyártották. Hajón utazik a könyv fő színhelye felé, ahol megismer egy nőt, és bumm, kész is a szerelmi szál. Na jó, ez egy kicsit zavart. Az előző kötetben Cole még azon kesergett, hogy meghalt a családja, hiányzik neki a felesége és a fia, majd a könyv végére eljutott oda, hogy egy olyan szférát kell keresnie, ahol ők még élnek, és akkor újra együtt lehet velük. Innen nagyon hamar eljutott odáig, hogy meglátott egy csinos nőt, és máris boldogság van. Aztán persze bejött egy olyan csavar, ami sokkal érdekesebbé tette ezt az egészet, és volt is értelme, de ezt nehéz volt feldolgoznom.

Szilágyi Zoltán még mindig nagyon jó történetvezetésben. A cselekmény izgalmas, és ugyan a könyv első fele csak felvezetés volt, de néha jobban lekötött, mint a második fele. Csavarok is vannak benne bőven, bár némelyiket azért sikerült kitalálnom előre. Nagyon szeretem még mindig a világot, amiben játszódik. Ahogy egyre többet tudunk meg a gólemekről és a szférákról, úgy lesz minden egyre érdekesebb, és akarok még többet tudni. A stílus egyre jobb, nem is bizonyítja ezt jobban az, hogy egy percig sem unatkoztam, szerettem olvasni a leírásokat, a különböző szférák különböző helyzetét. Na meg persze a borító megint gyönyörű, hála Sánta Kirának.

A problémám még mindig csak annyi, hogy egy büdös kukkot sem értek a tudományos részéből, vagy ha mégis sikerül valamit felfognom, akkor örülök, mint egy hülyegyerek. Valamint a függővégek. Úristen, én ezt nem hiszem el! Most komolyan? Tényleg? Muszáj minden kötet végére valami olyan szemét függővéget tenni, hogy aztán kedvem legyen kaparni a falat? Hát hol igazságos ez? Hogy fogom így kibírni a zárókötetig?

Tehát igen, akinek tetszett az első rész, annak bátran ajánlom ezt is, ha nem kap idegbajt a függővégektől. Bár jönne már a folytatás…

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Dr. Cole, Jabari

Ami legjobban tetszett: az első fele

Ami nem tetszett:

Értékelés: 4/5

Nyereményjáték

Ezúttal nagyon könnyű dolgotok lesz, ugyanis három egyszerű válaszra kell felelnetek. Nem is kell hozzá különösebben nagy tudás, elég ha csak figyelmesek vagytok. Ha mind a három kérdésre válaszoltok, esélyetek lesz megnyerni az Acélsereg egy példányát.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek a kiküldött e-mailre 72 órája van válaszolni, válasz hiányában új nyertest sorsolunk.

A mai kérdés:

Kinek az alkotása az Acélsereg borítója?

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

12. 06. Bibliotheca Fummie

12. 08. Kelly & Lupi olvas

12. 10. AlwaysLove a Wild Book