A következő címkéjű bejegyzések mutatása: betegség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: betegség. Összes bejegyzés megjelenítése

Nicola Yoon: Minden, minden

Kiadó: Gabo
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Szabó Luca

Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye. 
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.

Ned Vizzini: Nyomás alatt


Ned Vizzini ifjúsági regénye egy olyan fiúról szól, aki összeroppan a nagy nyomás alatt és egy 
különleges helyre kerül. Craig a pszichiátrián új embereket ismer meg, és teljesen új dolgokat fedez fel önmagáról és az életről is. Ám ahhoz, hogy a fiú kikerüljön innen komoly döntéseket kell hoznia. A megható, de egyben vicces és nagyon emberei történetet most könyv alakban is elolvashatod. 
Tarts velünk és a Blogturné Klub 4 bloggerével, akik elmesélik, hogy milyen különleges is Craig, és a többi szereplő a Nyomás alatt-ban :)

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Benedek Dorottya

Az ambiciózus, New York-i tinédzser, Craig Gilner eltökélte, hogy sikeres lesz az életben, ami azt jelenti, hogy be akar jutni a megfelelő gimnáziumba, a megfelelő főiskolára, a megfelelő munkahelyre. Ám amint Craiget felveszik a manhattani Vezetőképző Gimnáziumba, a nyomás elviselhetetlenné válik. Nem eszik, nem alszik, míg, egy este, majdnem megöli magát.
Craiget, öngyilkossági kísérletének köszönhetően egy pszichiátriára utalják, ahol nem mindennapi új szomszédokat szerez: egy transzszexuális szex-függőt; egy lányt, aki ollóval esett az arcának; és az önmagát megválasztó Armelio elnököt. Itt Craig végre képes szembenézni szorongásának forrásával.
Ned Vizzini, aki maga is járt már pszichiátrián, különösen megindító történetet írt a boldogsághoz vezető, néha nem várt útról.


Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek


A háromgyermekes harvardi professzorasszony karrierje csúcsán jön rá, hogy Alzheimer-kóros. A történet az ő sorsát meséli el szívszorító, néhol felemelő, sokszor pedig ijesztő módon… A regényből díjnyertes film készült Julianne Moore főszereplésével.
Ismerd meg a könyvet! A Blogturné Klub három bloggere meséli el a véleményét a nagyszerű regényről, aminek egy példányát Te is megnyerheted.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 326 oldal
Fordító: Neset Adrienn
Molyos adatlap
Beleolvasó

A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét.

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek


Nem lehet könnyű egy olyan testben élni, ami már nem engedelmeskedik az akaratunknak, de az is legalább ilyen nehéz lehet, hogy egy ilyen emberre figyeljünk. A Mielőtt megismertelek Willről és Lou-ról szól, akik pont ilyen helyzetben vannak.
A Cartaphilus kiadó jóvoltából most egy hat állomásos turnén követhetitek végig Will és Lou történetet. Tartsatok velünk 06. 14. és 24. között, és ahogy megszokhattátok, nyerhettek is!

Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 484 oldal
Fordító: Lányi Judit

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

John Green: Csillagainkban a hiba

Kiadó: Gabo
Oldalszám: 292 oldal
Fordító: Bihari György

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Azt hiszed, tudod, mi történik a könyvben? Nem, nem tudod. Tényleg azt hiszed? Tényleg nem tudod. Úgy gondolod, fel vagy készülve a történetre? Nem vagy. Hogy nem fogsz annyit sírni? De, még annál is többet. Hogy nem fog megérinteni a történet? Hehehe.
Mindig kicsit kétkedve állok azokhoz a könyvekhez, amit sokan olvasnak, és mindenkinek tetszik, de azért elég befolyásolható vagyok, és részben egyezik a véleményem a tömegével. Egy kicsi részben. Szóval jött a film, én meg úgyis kíváncsi voltam rá, és már régóta el akartam olvasni, aztán ahogy belekezdtem, csak az jutott eszembe, hogy „Úristen, én miért nem olvastam ezt hamarabb!”, mert sokkal-sokkal hamarabb kellett volna.

Hogy milyen a történet? Giccses? Ó, igen. Sablonos? Hát persze. Váratlan? Naná. Felkavaró? Már hogy ne lenne az? Fájdalmas és szívszorító? De még mennyire. Imádtam? Nem is kérdés. És ezt mind John Green hogy hozta össze? Fogalmam sincs, de ez a pasi egy zseni.
Augustus Waters A pasi. Nem, nincs fehér lova, se kardja vagy lándzsája. Nem ment meg lányokat szörnyektől, ő csak él. Igen, ez az egyik, amit a legcsodálatraméltóbbnak tartok benne. A humorát, a kedvességét, az életszeretet, és hogy mindig kimondja, amit gondol, megteszi, amit akar, mert ezzel örömet szerez magának vagy másoknak, és akkor miért is tartsa magában. Annyira szerettem az életszemléletét, a metaforáit, minden egyes mondatát. Érdekes, hogy sokkal pozitívabban szemléli a dolgokat, mint én, pedig neki mennyivel rosszabb. Igen, nagyon szeretem Augustus Waterst, és nyilvánvalóan közrejátszik az a tény is, hogy fura módon vonzódom a sérült emberekhez, de elsősorban nem ezért szeretem.
Hazelt is szerettem, amiért annyira tudja szeretni a kedvenc könyvét (hülyének hangzik az indok, de tényleg ez volt az első, amit szerettem benne), a humorát, és hogy olyan erős. Itt most nem a rák ellen küzdött harcára gondolok, hanem olyan dolgokat tett meg, amit én sem biztos, hogy mernék. Egyszerűen lenyűgöz a karaktere, hogy mindent kibír, még akkor is, ha lehetetlennek tűnik.

Az egyik legjobban egy olyan rész tetszett, amit nem mondhatok el, mert spoileres, de szerintem aki olvasta, tudja mit értek Amszterdam alatt, a másik meg a vége. Amikor Hazel elkezdte ecsetelni a kedvenc könyvét, és hogy miért szereti annyira, és milyen is, akkor már tudtam, hogyan lesz vége. A végkifejletet nem, az számomra váratlan volt, de szinte biztosan voltam benne, hogyan fogja lezárni. Igen, úgy zárta le, de ezzel együtt mégis sikerült meglepetést okoznia. Aztán úgy bőgtem rajta, mint egy kislány.
Ha azt hiszed, hogy egy igaz történetet fogsz olvasni a rákról, tévedsz. Ez nem az. Van benne minden, ami egy rákosnak az életét képezi, de szerintem nem írja le olyan részletességgel a betegség minden pontját, minden egyes dolgot, amin végig kell menniük a betegeknek és a szülőknek is. Vagy legalábbis számomra Jodi Picoult: A nővérem húga című műve sokkal jobban átadta a dolog ezen részét. De nyilvánvalóan a két könyv teljesen másról szól, ezért más dolgok is vannak benne.
A Csillagainkban a hiba két haldoklóról szól, akik egymásba szeretnek. Noha, amikor belekezdesz a könyvbe tudod, hogy ennek semmiképpen sem lehet boldog vége, de mégis elolvasod, sírsz rajta, és szereted. Szereted Augustust és Hazelt, és örülsz nekik, de mégis a legjobban azt szereted, hogy fáj. Mert igaz: „A világ nem egy kívánságteljesítő gyár.”

Kedvenc karakter: Augustus
Ami legjobban tetszett: Amszterdam és a vége
Ami nem tetszett: -
Értékelés: 5/5