Sokatok számára
ismerős lehet Lois Lowry Az emlékek őre című könyve. Magyarországon először
2001-ben jelent meg Tóth Tamás Boldizsár fordításában az Animus kiadónál. Az
évek során számos fiatal és felnőtt szívébe lopta be magát a mű és idén
szeptember 11-én a hazai mozikban is bemutatják a könyvből készült filmet.
Ennek örömére a hazai forgalmazóval, a Big Bang Mediával közösen játékra
invitálunk titeket és lehetőségetek nyílik megnyerni a 10 db páros jegy egyikét.
A játék mellett minden állomáson különböző értékeléseket, érdekességeket,
extrákat olvashatsz a könyvről és a filmről.
Kiadó: Animus
Oldalszám: 238
Fordító: Tóth
Tamás Boldizsár
A tizenkét éves Jonas olyan világban él,
melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a
családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a
bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk
és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett
ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják
alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére,
Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött.
A fiú vakmerő tettre szánja el magát…
Emlékszem, hogy
kisebb koromban (valahol 9 és 13 év között lehettem) elkezdtem falni az ilyen
korosztálynak szóló könyveket, és ez is terítékre került. Furcsa, hogy nem
emlékeztem magára a történetre, csak egy-egy képre vagy benyomásra. Viszont
most újraolvasva rájöttem, hogy ez szerintem nem igazán gyerekeknek íródott.
Vagy nem feltétlenül csak nekik.
Úgy álltam ehhez
a könyvhöz, hogy ugyan a kamaszodó énemnek tetszett, de én már kinőttem belőle,
szóval nem baj, ha gyermetegnek érzem, ameddig élvezem vagy jól szórakozom
rajta. Meglepett, mert nem szimplán élveztem, hanem elgondolkodtatott, és ezt
nem reméltem egy ifjúsági regénytől. Voltak dolgok, amiket csak most sikerült
megértenem.
Nagyon
érdekesnek találtam a világot akkor és most is, csak más-más szempontból. Akkor
nem értettem, miért rossz, ha mindenki egyforma és nincsenek érzések. Nem
értettem, mi a különbség egyes kifejezések között, amire ott nagyon ügyelnek,
és el sem tudtam képzelni, milyen lehet egy színek nélküli világ (ami talán a
legérdekesebb volt számomra). Hát most már értem, és magam előtt látnom az
egészet. Már fel tudom ismeri az egyes kifejezések közti különbségeket, tudom,
miért rossz ez a világ, amiben élnek, és ez szomorúsággal tölt el. Érdekes
belegondolni, mennyire sivár és szürke minden, szó szerint. Csak azt nem látom,
így mi értelme az egésznek. Azt értem, hogy gazdasági és társadalmi szempontból
ez miért előnyös, csak azt nem, hogyan lehet így élni. Az embereknek felmerül a
gondolataikban, mégis mi lehet az élet értelme, kell, hogy legyen valami,
amiért itt vagyunk, de a könyvben lévők csak léteznek, és nem gondolnak
ilyenekre, mert kimosták az agyukat, és ez nagyon szomorú.
Bár mindezt nem
tudtam megérteni tizenpár évesen, a könyv felépítését tekintve szerintem ez
mégiscsak egy ifjúsági regény. Egyrészt elég rövid és a főszereplője egy
tizenkét éves fiú. Ez alapjában véve nem feltétlenül jelentené azt, hogy
kicsiknek szól, viszont a fogalmazáson érződik. Rövidek, nem bonyolultak a
mondatok, nincsenek benne idegen szavak, és alapjában véve olyan érzésekről
mesélnek, amit egy kisebb is megért. Megismerjük a szánkózás és a karácsony
örömeit. Emellett viszont a háború is szóba kerül, ami már egy komolyabb téma.
A cselekmény
nagyon tetszett, főleg azért, mert nem tudtam előre kitalálni, mi lesz majd a
következő lépés (hát na, legalább tíz éve olvastam, én sem emlékezhetek
mindenre), és fenntartotta az érdeklődésemet. Igazából annyira sok dolog nem
történik benne, elég lassú az elején, részletesen megismerjük a város lakóit,
hogyan élnek ők, és erre szükség is van, mert elég egyedi a helyzetük a való
élethez képest. Ezt a lassúságot bőven pótolja a végén, mert szerintem az túl
gyors volt, mintha csak az író végezni akart volna, hogy végre befejezze. Nem
bántam volna, ha ezt a részét is kicsit jobban kifejti, elhúzza.
Viszont az
pozitív, hogy mivel jóval a nagy disztópia-láz előtt jelent meg, nem volt az
egésznek ilyen „megmentem a világot” jellege. Jonas egy kedves, tizenkét éves
fiú, aki pont úgy viselkedik, ahogy egy tizenkét éves fiúnak kellene, mármint a
világhoz képest. Ahogy rádöbbent, nem csak az létezik, amit lát, rájött, mi nem
működik a saját világában, de nem kezdett el terveket szövögetni és lázadozni,
csak megértette velünk, olvasókkal is, mi rossz és mi jó. Ebből is érezni
lehetett, hogy fiatalabbakat célzott meg az írónő.
Ennek ellenére
én bátran ajánlom jóval tizenéves kor felett is, mert vannak benne olyan
elgondolkodtató dolgok, amit egy fiatal nem biztos, hogy megért.
Kedvenc
karakter: Jonas
Ami legjobban
tetszett: a színek leírása
Ami nem
tetszett: túl gyors volt a vége
Értékelés: 4/5
Jelenetek a filmből
Elsőre talán semmi érdekes nincs a képen, de ha elég figyelmesen nézzük, akkor
sok apró érdekességre bukkanhatunk. Kezdjük a legnyilvánvalóbbal: ez a kép
fekete-fehér. Mint már említettem az értékelésemben, ebben a világban nincsenek
színek, mert az az embereket gondolkodásra serkenti, és az sosem jó. Legyen
minden csak egyforma, még a színek is. Ez tehát a film elejéről van. A bicikli
elég egyedi tervezésű, a készítők próbáltak ráerősíteni a futurisztikus
hatásra, és nagyon leegyszerűsített az egész. A sövények egyformák, a virágok
rendezettek, minden olyan túl tökéletesnek tűnik, és ez zavaró.
Az Örökítő
Jonasnak magyaráz valamit. Ilyen jelenetből elég sok van a könyvben, és a
legtöbb nagyon jelentős. Mindegyik rávilágít valamire, amit alapvetően nem
gondolnánk fontosnak, de a világ működése szempontjából az. Érdemes a hátteret
is megfigyelni, az Örökítő szobája tele van érdekes dolgokkal, úgyhogy alig
várom, hogy a filmben alaposabban is szemügyre vegyük majd. Könyvmolyként
persze az a rengeteg könyv szúrt szemet először, de vannak azért még itt
érdekes dolgok, amiknek szerintem lesz további funkciójuk.
Ez a kép azért különös, mert Az emlékek őre világban nem nagyon szoktak
érintkezni az emberek egymással. Jonas kezében ott az alma, amivel a
történetben elkezdődtek a furcsaságok. Kép alapján azt hiszem, itt valamiféle
románc fog kialakulni, holott a könyvben ilyen szóba sem kerül.
A trailerek és a
képek alapján eléggé egyértelmű számomra, hogy nagyon sok dolgot átírnak és
megváltoztatnak az eredetihez képest, hogy a YA korosztály számára befogadható
legyen. Mivel ez kisebbeknek szóló könyv kevés izgalommal és nulla
romantikával, fel kell turbózni, hogy siker legyen. Alapvetően nem értek egyet
ezzel a mentalitással, de ha elvonatkoztatunk a regénytől, akár még egy jó film
is lehet. Nem szeretnék ítélkezni azelőtt, hogy láttam.
Nyereményjáték
A Big Bang Media
felajánlásával lehetőségetek van a 10 db páros jegy egyikét megnyerni a premier
előtti vetítésre. Ehhez mit kell tennetek? A Rafflecopterben lájkolni a
Facebook profilokat és helyesen válaszolni a kérdésekre. Minél több kérdésre
válaszolsz, annál nagyobb esélyed lesz a nyereményre. Ehhez persze
segítségetekre lesznek a különböző állomások is.
A premier előtti
vetítés szeptember 10-én a budapesti Lurdy moziban lesz 19 órakkor.
(Nyerteseket szeptember 8-án, délelőtt értesítjük ki. Ha a nyertes 30 órán
belül nem jelentkezik, új nyertest sorsolnunk. Kérlek figyeljetek oda, hogy a
helyes email mail címetek legyen feltüntetve a Rafflecopterben!)
Kérdések (a Rafflecopterben is megtaláljátok őket):
1. Milyen színt lát
meg először Jonas?
2. Ki játssza a
filmben Jonas szerepét?
3. Mi a trailer
alapján a szabad akarat következménye?
4. A filmben mi
szabadítja meg az embereket érzelmeiktől?
5. Sorolj föl
legalább három magyarul is megjelent művet az írónőtől.
6. A trailerben
milyen emlékképeket lát Jonas? (Sorolj fel legalább kettőt.)
7. A könyvben
mennyi idős Jonas?
8. Mi fogott meg
a trailerben, esetleg mi tetszett a könyvben?
A turné további állomásai:
08.23. - Cbooks
08.26. - Deszy könyvajánlója
08.28. - Könyvgalaxis
08.30. -
Bibliotheca Fummie
09.01. - Kelly, Lupi olvas
09.03. - Zakkant olvas
09.05. - Roni olvas
09.07. - Insane Life