Könyvfesztivál 2018 – avagy too much fangirling in one day

Deszy szerint adhatnám a bejegyzésnek a „Ciki vagy cuki?” címet, de túl sablonosnak találtam, és szerintem akkor is gáz voltam, de erről majd később.
Nyilván vártam a Könyvfesztivált, mert ez április legjobb négy napja, de azért nem voltam annyira izgatott, mint az elmúlt években. Mostanában vagy dolgozom, vagy alszom, szóval az is csoda, hogy többé-kevésbé volt fogalmam az engem érdeklő új megjelenésekről meg néhány dedikálásról. Csütörtökön kinéztem munka után, és direkt kevés pénzzel mentem, hogy ne vegyek semmit, mert tényleg nem akartam könyvre költeni már rögtön az első nap. Persze körül se néztem, célirányosan a Fumaxhoz mentem, hogy átvegyem a Macskapásztort, amire már nagyon vártam. Ott helyben majdnem végig is olvastam, de gondoltam, azért hagyok valamit otthonra is. Aztán csak megnéztem, mi van az akciós dobozokban, szóval egyből szereztem három könyvet. Ekkor még mindig nem mozdultam el egy fél métert sem. Úgy döntöttem, bátor leszek, és megyek egy kört, csak felmérem a terepet. Persze először csak belenéztem az akciós dobozokba, de nem találtam olyat, amire azt mondtam volna, feltétlenül szükségem van. Aztán odaértem az Agave standjához, és rájöttem, hogy nekem annyi. Amúgy is az volt a tervem, hogy ott veszem meg Pierce Brown sorozatából az első három részt, de ha már odaértem, gondoltam elhozom. Viszont ehhez vissza kellett mennem a Mammutba pénzt kivenni, persze már ekkor szidtam magamat, hogy nem ez volt a terv. Főleg, hogy még mellé csaptam két könyvet az 500 Ft-os részlegből. De utólag amúgy jól döntöttem, mert ekkor még nem kellett nagyon verekednem az emberekkel, mert nem voltak sokan, valamint szombaton és vasárnap is tele volt a sporttáskám könyvekkel, legalább elosztottam a súlyt.