Karácsonyi blogturné

"Ó, a Karácsony!

Már az ünnep puszta említése is kedves emlékeket ébreszt a legtöbb emberben: ezüstszálakkal és üvegdíszekkel teleaggatott hatalmas örökzöld fenyő, a lábánál szétszórt, vidáman, színesen becsomagolt ajándékok, a kandallóban lobogó tűz, itallal teli poharak, az ajtóban összesereglett énekesek, akiknek hetykén félrecsapott kalapja felfogja estükben a hópelyheket, a tálon egy almákkal körülrakott, szép, hízott liba. Desszertnek pedig természetesen fügepuding."

"Végtére is a szép emlékek és a varázslatok teszik emlékezetessé minden karácsonyunkat."

Mi, a Blogturné Klub tagjai szívesen emlékezünk a régmúlt idők karácsonyaira. Ám amikor felidézzük ezeket a pillanatokat, rájövünk, hogy a kis apróságok adják a legbensőségesebb boldogságot. Hisz nem az ajándék mérete a fontos, hanem az, akitől kapjuk.

A karácsony a szeretet ünnepe. A legtisztább emberi érzelemé.

Nem kell hozzá pénz, elég egy érintés, hang, mosoly, vagy néhány egyszerű, kedves szó. A szavaknak pedig ereje van!

Ezért most egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Korábbi turnéink során megtapasztalhattátok: a csoda bizony létezik. Életre keltek a könyvek, megelevenedtek szereplőik, hangot kaptak szerzőik, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok pedig beteljesedtek! Láthattátok, kedvenceitek miként várják és töltik az ünnepeket. Idén viszont papírt és pennát adunk a kezükbe!

Mától kezdve minden nap egy könyves karakter kíván valamely szereplőtársának kellemes ünnepeket. Hogy ezt mókásan, rejtélyekkel tűzdelve, könnyfakasztóan, netán szerelmesen teszi, az csak tőle - vagy az őt megálmodó szerzőtől - függ. De hogy ezek a képeslapok megérkezzenek valódi címzettjeikhez, az rajtad áll, ugyanis a Blogturné Klubnál történt egy kis galiba. Valamelyik tréfás kedvű manó elmaszatolta a címzettek neveit, nekünk pedig nem sikerült megfejtenünk őket. 

Gyere, foglalj hát helyet közöttünk, s ha már kényelmesen ülsz, segíts nekünk! Fogadjunk, hogy ügyesebb leszel nálunk! Ígérjük, jutalmad nem marad el. Ha mindegyikük nevét kitalálod, meglehet, hogy a feléd tartó postás pompás csomagot nyom a markodba. Nem, azt nem árulhatjuk el, hogy mi lesz benne, hiszen akkor oda lenne a meglepetés! De garantáltan tetszeni fog, hiszen az Angyalok erre is ügyelnek. :)

Jó szórakozást!

A szerzőknek pedig ezúton is köszönjük, hogy idén is segítettek és támogattak minket!

Hogy megkönnyítsem a dolgotokat az olvasásban, kiteszem külön a szöveget:

„Kedves Sz,

Azt írom, kedves vagy, de nem vagy, mert arra tetted fel az életedet, hogy bántsad az emberemet, Truth Dunnt. 

Át kéne gondolnod ezt. Avalon legfenségesebb vörös bundáját én viselem, és amikor én morcos vagyok, akkor remeghetnek a félelemtől a cipők és az alomtálcák. Azt még nem tudom, te hol tartod a cipődet, de ha megtalálom, ígérem, hogy az összesbe elhelyezek neked egy-egy kis szeretetcsomagot.

Egy alkalommal, amikor a szürkebundás banya bántotta az embert, akit tartok, hadjáratot hirdettem ellene, és leteszteltem, mennyire tartják a cipői a pisit.

A piros bőrcipője remekül, mint megtudtam.

Szellem, te is ezt akarod? Én, I. Pancake, Avalon bíborbundás császára kiállok a hűbéreseim mellett, és Truth Dunn akármennyire is béna meg idegesítő néha, vannak tagadhatatlan előnyei. Listába szedem:

1. Van kajája

2. Magas és hosszú mancsa van, így magasról is le tudja szedni a kaját

3. Fémkarmokat tud használni, hogy kinyissa a kaját

4. Tudja, hogy az orromat kell simizni, amikor nem kajálok

5. Tudja, hogy nem szabad az orromat simizni, amikor kajálok

6. Puha, és jó aludni rajta.

Te ezzel szemben még soha nem adtál kaját nekem, és nem is aludtam még rajtad. 

Szóval ezen a kedves kis karácsonyi képeslapon ünnepélyesen felszólítlak, hogy füled lecsapva, farkad behúzva rongyoljál szépen vissza a saját alomtálcádba, akárhol is van az, és hagyd békén az emberemet, akit tartok, meg a többi hűbéresemet, különben a következő dolgok fognak történni veled:

a, rád fogok fújni, kegyetlenül és irgalmat nem ismerőn

b, arra fogsz ébredni, hogy a mellkasodon ülök és nézlek

c, a cipődről már beszéltem

d, összeakad a bajszunk

e, leverem az íróasztalodról a… hát, mindent. Van íróasztalod, ugye?

f, egyáltalán nem fogok neked dorombolni. Egyáltalán nem, hallod?

Fontold meg, hogy elhagyod Avalont és nem zaklatod tovább az alattvalóimat. Karácsony a szeretet ünnepe, hát cselekedj ehhez méltóan, mint a császárod, I. Pancake.

Szóval, boldog karácsonyt.

Te alomagyú, bolhás fosgolyó.

Purr,

I. Bíborban Bundás Pancake, Avalon Császára, Új-Dublin purrtektora, Truth Dunn hűbérura, a Bagzás Ura és a Legfenségesebb Vörös Bunda Büszke Hordozója”

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgod, mint kényelmesen elhelyezkedni foteledben, elolvasni az adott állomáson található karácsonyi képeslapot és kitalálni, a feladó kinek szánhatta. Ha ez megvan, elég csak a címzett nevét beírnod a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Amennyiben mindegyik állomással megpróbálkozol, esélyed nyílik megnyerni valamely meglepetés könyvet, amit a Blogturné Klub bloggerei ajánlottak fel. 

Extra pontokat szerezhetsz, ha kinyomtatod, vagy valamilyen technika segítségével elkészíted a képeslapjainkat, majd valahol, amerre jársz, elhagyod - és ezt meg is örökíted. A kép linkjét úgyszintén a rafflecopterbe linkelheted. Ezt akár naponta is megteheted, annyi a lényeg: legyen rajta az adott üzenet, és az, hogy Karácsony a Blogturné Klubbal! 

Segítsetek egy kis szeretet csempészni a világba!

Fontos! A játékban csak az vesz részt, aki mindegyik kérdéssel megpróbálkozott. Továbbá csak magyarországi címre tudunk postázni, a nyerteseknek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljanak a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

12/09 Olvasónapló

12/10 Spirit Bliss

12/11 Függővég

12/12 Dreamworld

12/13 Betonka szerint a világ...

12/14 Könyvvilág

12/15 Bibliotheca Fummie

12/16 Betonka szerint a világ...

12/17 Zakkant olvas

12/18 Kelly & Lupi olvas

12/19 Spirit Bliss

12/20 Szembetűnő

12/21 Betonka szerint a világ...

12/22 Insane Life

12/23 Dreamworld

12/24 Blogturné Klub

Karácsonyi blogturné

“(...) leginkább a karácsony hangjait szeretem. Az utcasarkon álldogáló télapók csengettyűinek csilingelését, az ismerős karácsonyi slágerek dallamait a fonográfon és a kántálók édes, néha hamiskás hangján. Élvezem a város nyüzsgő forgatagát is. Izgatottan hallgatom a csomagolópapírok ropogását, az üzletek zacskóinak zörgését, és jókedvre derítenek az idegenek vidám karácsonyi köszöntései.”

Mi, a Blogturné Klub tagjai is hisszük, hogy a hang nagy jelentőséggel bír mindennapjainkban. Képes mosolyt csalni arcunkra, selyemként beburkolni szívünket-lelkünket, vagy egyszerűen csak elringatni bennünket. Olyan csoda, mely szemünket lehunyva is emlékeket, rég elfeledett érzéseket, illatokat, szeretteket tud felidézni.

Ezért most egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Korábbi turnéink során megtapasztalhattátok: a csoda bizony létezik. Életre keltek a könyvek, megelevenedtek szereplőik, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok pedig beteljesedtek! Láthattátok, kedvenceitek miként várják és töltik az ünnepeket. Idén viszont hangot adunk nekik vagy életre keltőiknek.

Mától kezdve minden nap egy könyves karakter vagy szerző kíván nektek kellemes ünnepeket, s meséli el, ő miként vélekedik a Karácsonyról, videó- vagy hangüzenet formájában. Vendégeink között pedig épp úgy lesznek külföldi és magyar írók, mint állati, természetfeletti vagy emberi szereplők. A többi? Legyen meglepetés.

Természetesen a karácsony nem múlhat el ajándékozás nélkül, így ha válaszoltok néhány egyszerű kérdésre, a Blogturné Klub badass télapói a ti karácsonyfáitok alá is becsempészhetnek egy-egy meglepetést.

Jó szórakozást!

A. M. Aranth: Oculus

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Oldalszám: 420 oldal

Molyos adatlap

Mit tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?

Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Borító leleplezés – A. M. Aranth: Oculus

Fülszöveg:

Mit tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?

Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

 

A könyv molyos adatlapja

Az író honlapja

Az Oculus Avalon utópisztikus világába kaluzolja el az olvasót: a szinte teljesen erőszakmentes, fejlett technológiájú civilizáció békében él. Avalonon tökéletesen megfér egymás mellett a kereszténység és a buddhizmus, a japán és az ír kultúra keveréke határozza meg a világot.

Azonban Avalon beteg.

Negyven és ötven éves koruk között az emberek látása rohamosan romlani kezd, amíg teljesen meg nem vakulnak egy élősködő amőba miatt, amire nincs gyógyszer, nem lehet megelőzni és nem lehet meggyógyítani. És mivel az amőba szinte semmit nem hagy a látáshoz kötődő érzékszervekből, még gépekkel sem sikerült pótolni a szemet.

Ezért az Idősek, a már megvakult tudósok és gazdagok oculust vásárolnak maguknak – olyan fiatalokat, akiket szüleik már kicsi korukban eladnak, hogy majd egykor egy tehetős ember szemévé váljanak, neki lássanak. Az oculus ezzel együtt megszűnik ember lenni, nem tekintik önálló személyiségnek – kevesebb lesz, mint egy rabszolga.

És vannak, akiknek ez nem tetszik.

Az Oculus külalakjának tervezése folyamán valami olyat kíséreltünk meg, amit még nem sokan: úgy alkotni rendkívül mutatós, igényes borítót, hogy bevállalunk akármennyi plusz munkát, ami ezzel jár, de magyar modell szerepeljen rajta, ne csak valami interneten beszerzett stock fénykép. Meg se álltunk Győrig, ahol az igen tehetséges, ifjú cosplayert, Vitéz Lucát kértük meg, hogy öltse magára Truth Dunnt és szerepeljen a címlapon. Nagy örömünkre el is vállalta, a Szabó Botond által lőtt és előkészített képeket pedig végül Tóth Zoltán formázta gyönyörű borítóvá. (Zoltán munkáiból kis ízelítő: itt)

Nyereményjáték a blog olvasóinak:

Mivel a lehető legtökéletesebb eredményt szeretnénk kapni, és azt szeretnénk, ha a borító a legnagyobb tetszést aratná – így szavazásra bocsátjuk a kétféle tipográfia ügyét. Neked melyik tetszik jobban, a világos vagy a zöld betűs változat?

Szavazz az alábbi linken és nyerj egy dedikált példányt az április végén megjelenő Oculusból, vagy nyerd meg a meglepetés nyereményt a szerzőtől! :)

http://goo.gl/forms/9hR8zehCuk

Ann Aguirre: Razorland trilógia

Rendhagyó retró turnéval jelentkezünk. Észrevettük, szegény Ann Agiurre mennyire elhanyagolt, ezért szeretnénk felhívni rá a figyelmet. Augusztus 27 és szeptember 8 között öt blogger népszerűsíti a Razorland-trilógiát. Érdemes lesz minket követni, mert a sok meglepetés extra mellett nyerhettek is a Fumax kiadó jóvoltából.

Én már írtam a Razorland trilógia első, második és harmadik részéről is, úgyhogy értékelés helyett egy interjút hozok, méghozzá nem is akárkivel, hanem a harmadik rész fordítójával, Holló-Vaskó Péterrel. Felhívnám mindenki figyelmét, hogy a harmadik, azaz befejező kötetről van szó, tehát aki az első két kötetet nem olvasta, annak spoileres lehet!

Olvastad-e az első két kötetet, mielőtt te lettél volna a harmadik rész fordítója?

Nem – azelőtt elkerültük egymást a Menedékkel és a Helyőrséggel. Előbb vagy utóbb sorra kerültek volna, hiszen nem áll tőlem távol ez a zsáner (sőt!). Aztán amikor elkezdtem dolgozni a Fumaxnál, Vladi már az első nap elém állt, és azt mondta: „Mivel most mindenki elfoglalt a kiadónál és nem igazán van időnk még téged betanítgatni, itt ez a könyv, készíts egy próbafordítást az első pár oldalból, aztán ha jó hozzá a stílusod, fordítsd le.”. Hú, mekkora öröm volt! Persze igyekeztem a lehető legjobbra készíteni – úgy, hogy semmit sem tudtam az előzménykötetekről, így a neveket például meghagytam az angol eredetijükben. Mivel bevált a stílusom a kötethez, végül valóban én is fordítottam le az egészet, természetesen csak az után, hogy elolvastam, majd alaposan végigtanulmányoztam az első két részt.

A. M. Aranth: Acorenu – Kiválasztva (Holdárnyék 2.)

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Oldalszám: 444 oldal

Molyos adatlap

Amy világa szilánkokra tört.

Azok árulták el, akikben feltétel nélkül megbízott: saját szülei és barátai gázoltak a lelkébe. Egyes bűnökre nincs bocsánat.

Amy Soleil – vagy ahogy egyesek ismerik, Amaranth – azonban erős lány, aki nem fogadja el a vereséget. Tudja, hogy ennyi hazugság és árulás közt csak magára számíthat.

Miután beköltözik a Moonshadow kollégiumába, Leával veszélyes nyomozásba kezd: bármi áron meg akarja tudni, ki állhat a karácsonyi bálon bekövetkezett tragédia mögött, hogy bosszút állhasson rajta. Kutatása során azonban olyan ősi próféciák szövegére bukkan, amelyek szerint a Köd-démon születése mindössze egy apró előjele annak a mindent elsöprő pusztulásnak, amely az egész világot fenyegeti. És csak egyvalaki állhat a sötét áradat útjába. Az, akit a jóslatok így neveznek: Acorenu. Kiválasztott.

Azonban nem csak Amy és társai igyekeznek megtalálni a megjövendölt hőst. A nyomában járnak a fény és az éjszaka gyermekei, a Modeus Carva, és egy titokzatos szekta, a Fagy harcosai is.

És miközben Amy barátaival a Kiválasztottat keresi, óriási seregek sorakoznak fel egymással szemben, hogy megvívják öldöklő háborújukat, amely végleg eldönti: a fény vagy a sötétség népe örökli-e meg a végidők előtt álló világot.

A. M. Aranth: A Liliom Kora

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Oldalszám: 140 oldal

Molyos adatlap

A Város otthon, béke, biztonság.

Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.

Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.

Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.

Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.

A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben (Holdárnyék 1.)

Egy négyállomásos turné keretében mutatunk be nektek egy álnév alá rejtőző magyar író első kiadott művét. Mindig jó olvasni hazai szerzőtől, és rádöbbenni: lehet, hogy nem ismerik nemzetközileg, de ez is van olyan jó, mint bármelyik bestseller.

A köd általában csak egy időjárási jelenség, de néha több annál. Néha nem árt, ha vigyázol, mert veszélyes is lehet. Nem minden az, aminek látszik. Mindig figyelj a ködben, és hallgasd a dobszót.

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Oldalszám: 360 oldal

Molyos adatlap

Amy Soleil élete nem egyszerű.

Nem elég, hogy egy fiú ikertestvérrel verte meg az élet, még szinte évente új városba is költöznek.

Viszont azzal, hogy nem elég talpraesett, senki se vádolhatja: amikor valami titokkal vagy rejtéllyel találkozik, azonnal fejest veti magát a megfejtésébe.

Moonshadowban pedig, ahol idén kikötöttek, hemzsegnek a furcsaságok: az iskola portása kardot visel, az Igazgató mintha egy középkori kínzókamra mestere lenne, a köd suttog az emberek fülébe, eltűnik egy közkedvelt tanár, sőt, még Amy szülei és nővére is máshogy emlékszik a múltra, mint ahogy az megtörtént, furcsa, sosem volt eseményekről és helyekről beszélnek… és ha mindez nem lenne elég, a lány hamar egy zenekar dobfelszerelése mögött találja magát, és újra és újra be kell bizonyítaniuk, hogy igenis ők a legjobb banda a földtekén.

Amikor pedig Amy rátalál saját magára egy közösségi oldalon, újdonsült barátaival együtt a nyakába veszi az utat, hogy megtalálja az egyre sokasodó rejtélyek kulcsát… amíg még lehet.

Bizony, Amy Soleil élete egyáltalán nem egyszerű.

A Holdárnyék sorozat első része pörgős felütés egy izgalmas, az egész világon és történelmen átívelő kalandnak. Rejtélyek, titkok, Holdárnyék!

Ígéretemhez híven szét fogom cincálni ezt a könyvet, és lehet engem utálni meg megkövezni, de nem leszek kedves. Nem szeretem a kivételezést. Bevallom, a fülszöveg alapján a történet kevésbé keltette fel a figyelmem, inkább az író személye érdekelt (aki nem tudom, honnan szedte az ezt az álnevet, de még mindig nem jutottam túl ezzel kapcsolatban a „WTF”-fázison), és hogy mi mindent tud összehozni. Azt kell mondanom, hogy írt egy tipikusan elsőkönyves könyvet. Nyilvánvalóan nem vagyok sem szerkesztő, sem korrektor, sem semmi hasonló, de olvastam már elég sok könyvet, és olvastam már elsőkönyves írók első könyveit is. Nem nevezem magam szakértőnek a témában, vagy ilyesmi, de azért látom rajta, mi itt a probléma.

Jól kezdtem ezt most, mindenki már retteg, hogy ezt most jól le fogom húzni, mintha valami fossal állnék szemben, de erről szó sincs. Az alaptörténet abszolút bejött, nem a világ legegyedülállóbb sztorija, de azért tipikusan klisésnek sem mondanám. Van benne egyediség, amellett, hogy a műfaj sablonjait felsorakoztatja. A végére pedig olyan izgalmak jöttek sorba, hogy már most rágom a körmöm, mi lesz a folytatásban.

Ez a rész érezhetően egy bevezetés. A cselekmény lassan haladt, és mikor már majdnem a végénél jártunk, de még mindig nem derült fény a titkokra, gondolatban már azt kerestem, kit üthetnék le, hogy végre megtudjunk már valamit, mielőtt megőrülök. Kicsit többet vártam a nyomozós száltól, de mégiscsak tizenöt évesekről van szó, nem Poirot-ról, úgyhogy nem igazán tudom, mi mindent csinálhattak volna még.

Az író remek zenei ízléssel rendelkezik, és ezt igyekszik mindenki tudtára adni, és ezzel nincs semmi baj. De valami idilli elképzelései vannak a tinizenekarokról. Félig-meddig ugyan meg van magyarázva, miért ilyen jók az ikrek, de azért kizártnak tartom, hogy találnak még három másik embert, és fél óra után annyira jók lesznek együtt, hogy mehetnek is koncertezni. Tizenöt éves gyerekekről beszélünk. Ráadásul időnként úgy éreztem, mintha egy alkoholista-kampánybeszédbe cseppentem volna. Nem azt mondom, hogy egy csepp bort se ihatnak, de én nem bírnék ennyit meginni, pedig azért már elmúltam tizennyolc pár éve. Arról nem is beszélve, hogy Amerikában komolyabban veszik a kiskorúak alkoholizálását, mint nálunk. Néha egyszerűen mintha nem is tinikről lett volna szó, hanem lecsúszott, öreg, alkesz zenészekről.

Szóval a zenekart illetően inkább az volt az érzésem, hogy elhagytuk a realitás talaját, és inkább az író vágyaiba csöppentünk volna. Én is szeretem a jó zenét meg örülök a sikernek, de legyen az a siker hihető.

A fogalmazás nekem olyan volt kicsit, mintha egy általános iskolás írta volna. Csak a lényegre szorítkozott, leírta, mit csináltak meg volt párbeszéd, esetleg egy-egy ember megjelenését, és csak nagyon ritkán tért ki a tájra vagy hasonló. Persze, örülök én, ha halad a cselekmény, de néha nem baj, ha kicsit elmélázunk azon, milyen a hó színe, vagy elgondolkodunk valamin, vagy tudomisén. A párbeszédek pedig helyenként furák voltak. Érthetőbben kifejtve, volt olyan mondat, amiről azt gondoltam: „van ember, aki tényleg mond ilyet bárkinek is?” Jaj, és a szerelmi szálak. Bárki, aki olvasta a Végzet ereklyéit, nem mondhat olyat, hogy „ilyen bonyolult szerelmi hálóról még sosem olvastam”, de ez már-már megközelíti azt a szintet. A végén már követni sem tudtam, hogy akkor most ki, kivel, hogyan, mit, miért, és egyáltalán mivan?

A karakterek nincsenek kibontva, de annyira, hogy voltak, akiket meg sem tudtam különböztetni egymástól, csak annyival voltam tisztában, hogy kit hogy hívnak. Az igazgató meg totál rejtély volt számomra, nem értettem, hogy miért ilyen köcsög az egyik pillanatban, a másikban meg olyan kedves. Ez még a végével sem lett érthető számomra, egyszerűen csak ellentmondásos volt a karaktere.

A vége viszont mindent megmentett, amikor eljutottunk a lényeghez, ami körülbelül tíz oldalban el is lett magyarázva, és jobban örültem volna, ha ez van kibontva a regényben (jó, némi zene mellett), de hát ez van. És még mielőtt bárki nekem rontana egy karddal, elmondom, hogy ez a könyv nem rossz, csak van még mit rajta javítani. Most pedig várhatom a második részt, mert természetesen függőben kellett hagyni egy szálat… Egyszer idegbajt fogok kapni a függővégektől.

Kedvenc karakter: Tank, a macska

Ami legjobban tetszett: a zenék és a vége

Ami nem tetszett: ezt mind leírtam fentebb

Értékelés: 3/5

Nyereményjáték

A regényben központi szerepet kap a zene, főleg a rock és metál nagyjai. Különböző híres együttesek, előadók dalszövegeit kevertük össze, nektek pedig ki kell találni, kiről is van szó. Segítségetekre lehetnek a képek. Írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába a megoldást, és helyes megfejtés esetén máris esélyetek lesz megnyerni a könyv egy példányát.

Kizárólag Magyarországra tudunk postázni. A nyerteseket e-mailben értesítjük, akiknek 72 órájuk van, hogy e-mailben válaszoljanak. Válasz híján új nyertest sorsolunk.

I'll fight, babe, I'll fight

To win back your love again

The wise man said just find your place

In the eye of the storm

Walking down the street

Distant memories

Are buried in the past forever

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

09. 29. Bibliotheca Fummie

10. 01. Kelly Lupi olvas

10. 05. Nem harap a…
10. 07. Könyvszeretet