Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

A Fumax kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a Felnőni kiábrándító című Sarah’s Scribbles-gyűjtemény. Ennek örömére a Blogturné Klub 12 tagja bemutatja az őszinte, ámde annál viccesebb képregényt, mely olyan fontos problémákat feszeget, mint például a testkép, az öntudat, introvertáltság, személyes kapcsolatok és a melltartó-mosás gyakorisága.

Tartsatok velünk a 12 állomásos turnén, és vigyétek haza a Fumax kiadó által felajánlott regény két példányának egyikét.

Kiadó: Fumax

Oldalszám: 112 oldal

Fordító: Tót Barbara

Molyos adatlap

Úgy érzed, kilógsz a sorból? Szeretnéd kapcsolatépítésen keresztül előremozdítani a karrieredet? A felnőttség olyan új, izgalmas kihívás a számodra, amire érzésed szerint teljesen fel vagy készülve? Hát pfuj. Kérlek, állj odébb!

Sarah Andersen, az elképesztően népszerű, ifjú brooklyni művész lezseren megrajzolt, tökéletesen célba találó rövid képregényei ugyanis nekünk, többieknek szólnak. Bemutatják, hogyan lehet teljes hétvégéket fenséges módon elszúrni az interneten, milyen elviselhetetlen kín egy jóképű sráccal kézenfogva végigmenni az utcán, vagy egész nap arról álmodozni, hogy végre hazaérünk és belebújhatunk a pizsamánkba. Más szavakkal: a modernkori fiatal élet horrorisztikus és kényelmetlen valóságát. Ja, és egyáltalán nem önéletrajzi ihletésűek! Cseppet sem azok!

A Felnőni kiábrándító a rajongók kedvenc képsorait tartalmazza tucatnyi új képregény mellett, amelyek csak ebben a kötetben olvashatóak. Sarah őszintesége, az olyan témáknál, mint pl. testkép, öntudat, introvertáltság, személyes kapcsolatok, és a melltartó-mosás gyakorisága, képregényeit elképesztően viccessé varázsolják – amellett, hogy mindenki magára ismerhet bennük.

Sarah munkásságát csak a Facebookon több, mint egy millióan követik, e könyv megjelenésekor a magyar rajongótábor, a Doodle Time Magyarul pedig kis híján harmincötezer rajongót tudhat magáénak!

Ann Aguirre: Razorland trilógia

Rendhagyó retró turnéval jelentkezünk. Észrevettük, szegény Ann Agiurre mennyire elhanyagolt, ezért szeretnénk felhívni rá a figyelmet. Augusztus 27 és szeptember 8 között öt blogger népszerűsíti a Razorland-trilógiát. Érdemes lesz minket követni, mert a sok meglepetés extra mellett nyerhettek is a Fumax kiadó jóvoltából.

Én már írtam a Razorland trilógia első, második és harmadik részéről is, úgyhogy értékelés helyett egy interjút hozok, méghozzá nem is akárkivel, hanem a harmadik rész fordítójával, Holló-Vaskó Péterrel. Felhívnám mindenki figyelmét, hogy a harmadik, azaz befejező kötetről van szó, tehát aki az első két kötetet nem olvasta, annak spoileres lehet!

Olvastad-e az első két kötetet, mielőtt te lettél volna a harmadik rész fordítója?

Nem – azelőtt elkerültük egymást a Menedékkel és a Helyőrséggel. Előbb vagy utóbb sorra kerültek volna, hiszen nem áll tőlem távol ez a zsáner (sőt!). Aztán amikor elkezdtem dolgozni a Fumaxnál, Vladi már az első nap elém állt, és azt mondta: „Mivel most mindenki elfoglalt a kiadónál és nem igazán van időnk még téged betanítgatni, itt ez a könyv, készíts egy próbafordítást az első pár oldalból, aztán ha jó hozzá a stílusod, fordítsd le.”. Hú, mekkora öröm volt! Persze igyekeztem a lehető legjobbra készíteni – úgy, hogy semmit sem tudtam az előzménykötetekről, így a neveket például meghagytam az angol eredetijükben. Mivel bevált a stílusom a kötethez, végül valóban én is fordítottam le az egészet, természetesen csak az után, hogy elolvastam, majd alaposan végigtanulmányoztam az első két részt.

On Sai: Calderon 1-2. Blogturné

Egy minden szempontból rendhagyó turnéval jelenetkezünk. A legtöbben már véleményeztük a könyveket, én az első és a második részt is, úgyhogy ezzel most nem is untatnék senkit. Inkább belevágok a dolgok közepébe.

Kristina hozzám intézett kérdése:

Melyik rész tetszett jobban, és miért?

Egyértelműen a második. Kidolgozottabbnak, teljesebbnek érzem, meg persze ott van az a rengeteg viccesen kifacsart romantikus nemissablon jelenet, és a Calderon-Zorach-Taina hármas sziporkázása. És mivel hosszabb, jóval több is van belőle.

Milyen teát ajánlanál az olvasáshoz?

Imádom a teát, bármilyen mennyiségben, viszont mivel én csak melegen szeretem, ezért az én teázási időszakom októbertől márciusig tart. Bármilyen ízűt hajlandó vagyok megkóstolni a fekete teától a gyümölcsösig, viszont leginkább az olyan elvadult ízeket szeretem, amit mások meg sem szagolnak. A karácsony környéke nálam a legteásabb időszak, úgyhogy a kedvencem a narancsos-fahéjas, almás-fűszeres és a körtés-karamellás. Minden teahagyomány-tisztelőtől én kérek elnézést.

Nem gondoltátok néha, hogy jó lenne kicsit jobban megismerkedni kedvenc karaktereitekkel? Leülni velük egy teára, és csak beszélgetni mindenféléről? Sajnos a kitalált karakterekkel ezt nehéz megtenni, viszont egy interjú keretében közelebb hoztam nektek őket. Calderon és Taina életébe nyerhettek betekintést a válaszaikon keresztül, színessel vannak jelölve az ő szavaik. Vigyázat! Az interjú óriási méretű spoilereket tartalmaz a második rész végkifejlettjére, úgyhogy csak akkor olvasd el, ha már mindkét könyvet elolvastad.

Kitöltős interjú a főszereplőkkel

Calderon

1. A nevem Alexandro Ferrero, de sokan Genius Calderonként ismernek. Frank amúgy Gennek hív, ha meg szemétkedik, akkor gennynek ejti.

2. Gyerekként azt gondoltam, az élet játék.

3. De mára már tudom, hogy tényleg az.

4. Aki leginkább hatással volt rám, az Taina, mert bosszantó, kibírhatatlan és imádnivaló. Általában egyszerre.

5. A Wellstonon főleg unatkoztam, de szerencsére megjöttek a terroristák. Igen kedves dolog volt tőlük.

6. Zorach számomra egy szemtelen fémdarab, aki állandóan a fülem alatt dudorászik.

7. Zavaró érzés, hogy egy kard is részvevője a kapcsolatunknak. A nő az enyém, ezt végre meg kéne értenie. Sosem osztozom, ezt még a bátyám, Ferdi is tudja.

8. Kedvenc könyvem a Kimonók és más furfangos ruhadarabok, mert mióta olvastam, hat másodperc alatt ki bírom bontani a kedvesemet. Szeretem a gyakorlatias könyveket.

9. A rusztikus fekete teákat szeretem a legjobban, egy kis tejszínnel persze.

10. Mindig is szerettem volna Ferdinánd bátyámnál jobb, ügyesebb, okosabb lenni, de még mindig kioktat, hogy hol milyen udvariassági szabályban vétettem, vagy illetlen dolog szétverni egy kardszalont. Ha nem lenne rokon, leszúrnám.

11. Amikor nem a Játékon jár az eszem, akkor alszom.

12. Szabadidőmben szívesen vagyok a kedvesemmel, a barátaimmal és az ellenségeimmel.

13. A nyolc rituális hajfonat mindig a hazámra emlékeztet, az ízléses, szürke fonállal hímzett ruhák pedig a Házamra.

14. A kardpárbajt jobban szeretem a lőszerstatisztikáknál.

15. Imádom a jó ellenségeket, akik mellett izgalmas az élet. Ha épp nincsenek a közelemben, akkor megteszi Frank is.

16. Nem szeretem a gyorskajákat. Az étkezés legyen rituálé.

17. Hiszem, hogy az űrgolf az emberellenes vétkek közé tartozik.

18. Az egyetlen, akit egy rosszkedvű ébredéskor is szeretek látni, az Taina.

Taina

1. A nevem Taina Mamamoto Tivesgei, de a flottánál Taina Tives a megszólításom.

2. Gyerekként azt gondoltam, apám unalmas pingpongozó, anyám meg egyszerű háztartásbeli. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

3. De mára már tudom, hogy csodálatos emberek voltak, és az őseim is mind azok.

4. Aki leginkább hatással volt rám, az Sezi úrnő, mert életem minden percében mellettem állt. Gen se vett volna észre nélküle.

5. A Wellstonon általában jól éreztem magam, míg meg nem jöttek a terroristák.

6. Zorach számomra egy farkaskölyök, és egy barát is. Gennek csak a szája nagy, ő is imádja, de szégyenlős megmondani.

7. Természetes maga az érzés, hogy egy kard is részvevője a kapcsolatunknak. Szeretek közösségben lenni.

8. Kedvenc könyvem Sezi úrnő naplója, és ha gondom van Gennel, sokszor fellapozom.

9. A zöld teákat szeretem a legjobban, azoknak külön hangulatuk van. Köztünk maradjon, de Gen amúgy a mézes gyümölcsteákért rajong, de Matteo rászólt, hogy a Házak ebből levonnák, hogy gyengekezű vezető, így nyilvánosság előtt csak feketét iszik.

10. Mindig is szerettem volna jó tiszt lenni, de álmomban sem gondoltam, hogy milyen feladatot szán a sors.

11. Amikor nem a Játékon jár az eszem, akkor Calderonon, és főleg azon, épp mit művel.

12. Szabadidőmben szívesen gyakorlom Agurival a vívást.

13. A cseresznyevirág a hazámra emlékeztet, és a húgaimra. Mindig megnézem a virágzást, a gyönyörű szirmok alatt órákig üldögélek.

14. Matteo grófot jobban szeretem Eterno grófnál, mert Gen apja mindig belekeveredik valamibe.

15. Imádom, amikor Gen leveszi az ingét, ilyenkor mindig zavarba jövök.

16. Nem szeretem Franket, sem a közös útjait Gennel. Ő se rajong értem amúgy.

17. Hiszem, hogy boldog élet vár ránk, bár az kérdés, milyen hosszú.

18. Az egyetlen, ami számomra fontos, az Gen Calderon.

Nyereményjáték

Ezúttal nem szerettük volna nagyon megnehezíteni a dolgotokat, ezért csak egy egyszerű játékra invitálunk titeket. Calderon nagyon sokszor szavak mögé rejti a valós céljait és bravúrosan bújtatja mögöttük a manipulációit. Mi természetesen nem vagyunk olyan ravaszak, mint ő. Tizenkét nevet azért mi is elrejtettünk, nektek nincs is más dolgotok, mint megtalálni a tizenkét Calderon szereplőt a betűhalmazban, majd ezeket beírni a Rafflecopter doboz soraiba. 

Plusz pontot szerezhettek On Sai, a Blogturné Klub, valamint a résztvevő blogok Facebook oldalainak lájkolásával is.

Mielőtt azonban ezt megtennétek, még egy információra szükségünk van tőletek. Ha ügyesek vagytok, megnyerhetitek a sorozat első vagy második részét. Mivel azonban két nyertest sorsolunk, egy-egy kötetet, tudnunk kell, az első vagy a második részt szeretnétek-e megnyerni. Írjátok meg nekünk! A jó hír, hogy már ezért is kaptok egy pontot a nyereményjátékban!

Már akár egy név kitalálásával is nyerhettek, de minél többet kitaláltok, annál nagyobb esélyetek van a győzelemre! Viszont legalább egy név kitalálása kötelező!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. Illetve ha 72 órán belül nem válaszoltok az e-mailre, automatikusan új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

10/25 Beharangozó a közös blogon

10/26 Deszy könyvajánlója

10/27 Kristina blogja

10/28 Bibliotheca Fummie

10/29 Dreamworld 

10/30 Roni olvas

10/31 Insane Life

11/01 Media Addict

Interjú A. M. Aranth-tal, a Cleadur szerzőjével

A Dobszó a ködben című regény elolvasása közben és után felmerült bennem pár kérdés, és voltam olyan szerencsés, hogy ezeket feltehettem az írónak, aki válaszolt nekem. Én pedig mindezt megosztom most veletek.

Honnan jött ez az írói álnév?

Olvasd egybe a nevet és kiderül. :)

Nem gondoltál rá, hogy a saját neved alatt jelentesd meg a könyvet?

Sokan mondják, hogy nekem olyan jó regényíró nevem van, és hogy azt használva kéne publikálni. Na de ezt a regényt? :) Ez végső soron egy young adult, amiről - sajnos - helytelenül sokan azt a képzelik, hogy csak angol anyanyelvű nők képesek ilyesmit írni. Emiatt mindenképp álnévben gondolkoztam, és ami végül lett belőle, kellően uniszex és nem konkrét, hogy megfeleljen a célnak. Ráadásul a könyvhöz is van köze. :)

Miket írtál korábban (amennyiben írogattál már korábban is)?

1999 óta írok így vagy úgy - akkor még kézzel, füzetekbe, a kollégiumi tanulóórán, a stúdiumon. Mivel tilos volt, ezért rendszeresen elkobozták a füzeteimet 1-2-3 hetekre - addig az a sztori pihent, én meg belefogtam egy újba, így ezer és egy műfajt és történetet kipróbáltam. :) A fiókban van egy befejezett űroperám (ő intenzív átdolgozást igényelne), egy steampunk bosszúregény és egy dark fantasy regény első fele is.

Milyen visszajelzéseket kaptál a korábbi szerzeményeidre?

Mondhatni, hogy semmilyet. :) A gimiben volt egy kis kör, akik olvasgatták (és követelték) a folytatásokat, de igazából 2005 óta most először olvasta úgymond "idegen" bármilyen írásomat.

Honnan jött a Dobszó a ködben ötlete?

A húgommal, Judittal egy esős nyári délutánon, 2010-ben ültünk otthon, és egyszer csak az a perverz ötlete támadt, hogy nézzük meg a Twilightot. Ő már látta, kíváncsi volt a véleményemre. Szó se róla, a film kikészített, és háborogva közöltem, hogy hát ilyet bárki tudna írni, csak nem akar, mert rossz. Erre húgommal poénból összeraktunk egy mázsányi klisét, kitaláltuk a karaktereket, Moonshadowt. Este viccből neki is álltam, és elkezdtem tulajdonképpen egy paródiát írni. Viszont már a harmadik oldalnál éreztem, hogy ebből lehetne valami jobbat, valami értékesebbet alkotni, megszerettem a szereplőket, és láttam, hogyha ezt nyakon locsolnám olyasmivel, amik akkortájt (és most is) az életemet alkotják, ez lehetne érdekes. Nosza, új fájlt nyitottam és elkezdtem egy fokkal komolyabban, raktam bele egy ködöt, ami az emberek fülébe sutyorog és vadászik rájuk, egy kis kora-középkori óangolt, némi ezerötszáz éves jóslatot, egy kis metalt, és egy nagy adag iskolát (tekintve, hogy épp tanárként egzisztáltam, ez testhezálló volt). Az óangol és a jóslatok végül a második kötetre szorultak - eredetileg egy könyvnek szántam az első és második részt, többektől kaptam olyan kritikát is, hogy a Cleadur félkész - nem, nem félkész, csak fél könyv. :) Persze azért átpofoztuk, hogy önmagában is olvasható legyen.

Miért döntöttél úgy, hogy ezt megpróbálod kiadatni?

Miért dönt úgy a szél, hogy fúj? :) Bennem van egy vágy arra, hogy hallják a hangomat, hogy elolvassák a szavaimat - mindenki, aki ír, így érez, aki azt mondja, hogy nem, az hazudik. Igazából nem is történt itt döntés, mindig, minden írásomat kiadásra szántam, csak sokról reálisan beláttam már a leírás pillanatában, hogy ez inkább marad ujjgyakorlatként a fiókban.

Milyen érzés tudni, hogy mások is olvasni fogják a műved? Izgulsz?

Nincs rá szó, mennyire. :) Az érzés kettős: egyrészt, hatalmas öröm, másrészt még hatalmasabb félelem. Mi van, ha nem fog tetszeni az olvasóknak? (Az agyad hiába tudja, hogy semmi, joguk van ízléssel rendelkezni, aminek nem biztos, hogy megfelel a könyv, akkor is félsz ettől.) Sőt, mi van, ha hangot is adnak ennek, ha megkeresnek és az arcomba mondják, hogy "Ember... ez aztán sz*r volt!"? Nagyon önkritikus ember vagyok, alapvetően negatívan állok magamhoz sok mindenben, és minden visszajelzést úgy szívok be, mint a szivacs, úgyhogy nagyon remélem, nem csak tömény fekete füstöt nyelek majd :)

Kinek mutattad meg először a kéziratot?

A húgomnak és a feleségemnek. Az ő javaslataik alapján épült fel Moonshadow illetve a regény világa, bár ott, ahol most tartok, már nagyon eltértem jelentősen pozitív hangulatú hatásuktól... :)

A könyvben felmerülnek különböző rock- illetve metálbandák nevei. Feltétlenül meg akartad mutatni, mennyire jó zenei ízléssel rendelkezel?

Ó, nem hiszem, hogy "jó" ízlésem lenne. :) Alapvetően nem hiszek abban, hogy az ízlés lehet jó vagy rossz: vagy van, vagy nincs, de azokkal az emberekkel, akiknek nincs ízlése, akiknek vagy semmi se tetszik, vagy minden egyformán, nem ülsz le beszélgetni, mert nincs miről. :) Egyszerűen inkább csak az a helyzet, hogy én találtam valami értéket ebben a zeneiségben, rengeteget köszönhetek neki világlátásomban is, de sok nehézséget és nyavalyát szenvedtem át a rock és a metal segítségével. Ha belegondolok, ki lennék enélkül a zene nélkül… hát, nem biztos, hogy barátkoznék magammal! :D Emiatt persze természetesen örülnék neki, ha minél többen megtapasztalnák azt a katarzist és erőt, amit én is merítettem ebből a zenéből.

Milyen szerepet tölt be az életedben a zene?

Szó szerint kitölti. Különösen magányos perceimben, amikor inspirációt, ötleteket keresek, nagyon fontos: több jelenet, történet és karakter konkrét zenéből születik a fejemben. Valahol azt hallottam, hogy ha író vagy, nincs megállás, szüntelenül megy a fejedben a vetítés arról, ami ki akar törni írásként - ez igaz, ebben az esetben a zene nem más, mint a filmzene, ami képes befolyásolni ezeket a képeket. Egyébként zenei mindenevő vagyok - Brahms-féle cselló szonáták és Albinoni adagiok ugyanúgy vannak a playlistemben, mint Nitro, Tenacious D, Asking Alexandria, Dead by April, Amaranthe (hopp! :) ) vagy Nightwish, akik meg szépen megférnek egyes DJ-k jobb mixeivel... (Ne tessék megölni!) Bármi mehet, ami inspirál, amiből ötleteket lehet meríteni. Nem szeretem, mikor a zenét műfajokra bontják és valamit zsigerből nem hallgatnak, mondjuk azért, mert az "tuc-tuc", vagy mert "nincs benne gitár". Ha valamire azt mondod, nem tetszik, előtte hallgasd meg. A rockot/metalt se kell szeretni, de azért egy Freddy Mercury vagy egy Guns'n'Roses már-már alapműveltségnek számít, illik ismerni őket (nem is beszélve a korábbi klasszikusokról).

Hogy találtál rá erre a zenei irányzatra? Mitől érzed magadénak?

Hát hogy hogy találtam rá, az egy tökéletesen érthetetlen dolog: amikor én kamasz voltam, (1999 környékén járunk) a menő zene a Brooklyn Bounce, a Scooter, a Vengaboys, Aqua... hát, ilyenek voltak. :D Ráadásul mi bentlakósok voltunk egy kollégiumban, ahol elég komoly napirend mellett működhettünk: 8-től 12:30-ig vagy 13:25-ig suli (szombaton is), 15:30-tól pedig már stúdium, azaz tanulóóra volt - a kettő között szabadott zenét hallgatni. Eleinte 25-en laktunk egy hálóban, erre a 25 főre jutott egy darab magnó. Jó, mi? :) És akkoriban azért nem mindenki szaladgált okostelefonnal (olyan még nem volt) vagy mp3 lejátszóval (olyan se), legfeljebb walkmanje volt az embereknek - az osztályban talán 4 főnek volt is. Aztán eljöve 2002, amikor kölcsön kaptam Pék Máté barátomtól a Within Temptation Mother Earth és a Nightwish Angels Fall First című albumát (akkorát fordult a világ két-három év alatt, hogy eddigre nekem már volt egy discmanem, ami olvasott mp3-cd-ket is! 700 mega tömény zene, hát el tudod ezt képzelni?! :D ), amire Egressy Gábor (akinek a Cleadur egyik ajánlása szól) cimborám rátett egy Rhapsody lemezt az egészre, és kész volt, függő lettem! Ami végképp beszippantott a műfaj számára, az a Nightwish Once albuma volt 2004-ben, ami meggyőződésem, hogy minden idők egyik legjobb lemeze.

És hogy mitől érzem magaménak? Ehhez elég tudni, hogy én zenehallgatási korom elérésekor nagy fantasy-olvasó voltam: J. Goldenlane, Dragonlance, Forgotten Realms, A Gyűrűk Ura (ami nem fantasy, de olyasmi), ezek mentek nálam. Persze a fantasy akkor még főleg lekezelt, lenézett tematika volt… erre a kezembe kerül egy zeneileg is nagyon korrekt, tetszetős album, aminek az első száma a Tündeösvény, és olyanokat mondanak benne, hogy Bilbó meg Egy Gyűrű? Huhh, ide vele, ez csak jó lehet!

A rock és a metal zene foglalkozott/foglalkozik egyedül olyan témákkal, amik engem érdekeltek, itt viszont bőséggel megkaptam. Emellett ez a zeneiség hordoz egyfajta erőt, energiát, ami más, mint másik zenei irányzatoknál: nem az önfeledt bulizásra irányul, nem arra, hogy jól érezd magad vagy hogy valami érzelmet csikarjon ki belőled (illetve, nem csak ezekre). A jó metal őserővel dühöng, mérges, utálja mindazt a rosszat, ami történik (Város 15…), még akkor is, ha látszólag pont ezekről a dolgokról szól. Én ebben a zeneiségben találtam meg azt a tükröt, amibe ha belenézek, látom a saját sötétségemet és fényemet is. Az, hogy emellett még jól is hangzik a zene… az már csak egy plusz. :)