Nagyon rég nem
voltam ennyire fangirl. Na jó, szoktam az lenni, de ennyire tényleg elég rég
voltam. Azóta vártam a filmet, hogy olvastam a könyvet, ami júniusban volt, és
ugyan ez nem tűnik hosszú időnek, azért még nekem is nehezen akart eljönni a
szeptember 29. Merthogy voltam olyan szerencsés, hogy nyertem jegyet A marsi
(nem, nem vagyok hajlandó Mentőexpedíciónak hívni) premier előtti vetítésére.
Aztán a film előtti éjjel azt álmodtam, hogy asztronauta vagyok. Igen, nagyon
megszállott vagyok, és még egy krumplit is vittem magammal a vetítésre. Ennyire.
Vártunk egy
csomót, és aztán még többet, meg Myrtillel lefotóztuk a krumplijainkat, és
esélyes, hogy csak mi ketten voltunk olyan idióták, hogy krumplit vittünk. Rami
meg Lupi (akik nem olvasták a könyvet) meg nem értették, minek a krumpli.
Mondtuk, hogy majd megtudják. És elkezdődött a film.
Minden jelenetet
ki tudnék elemezni, ha fotografikus memóriám lenne, de azt úgyse olvasná el
senki. Felsorolhatnám, hogy mi minden hiányzott a filmből, ami benne volt a
könyvben, de ez meg senkit nem érdekel. Úgyhogy inkább csak elmondom, milyen
volt számomra a film.
A színészek
fantasztikusak voltak. Nem vagyok oda Matt Damonért, jó színésznek tartom, de
ennyi. Remekül hozta Markot. Akár a fejemben lévő Mark mellé is állíthatnánk,
nem sok különbséget tudnánk összeszámolni. A többiek is mind nagyon jók voltak,
Sean Bean jeleneteit imádtam, és konkrétan egy másodpercig sem unatkoztam.
A történet
szorosan követi a könyvet, a párbeszédek is nagyjából szó szerint vannak
átemelve, kivéve, amikor ugranak jó 50-100 oldalakat, de hát ez egy adaptáció,
141 percbe nem fér bele minden. Az volt a vicces, hogy Myrtillel tudtuk, mi fog
jönni, és már böködtük egymást, meg olyan is volt, hogy az egyik jelenet előtt
(légzsilip) megszorítottuk egymás kezét. Ahhoz képest, hogy körülbelül percre
pontosan meg tudtam jósolni, mikor mi fog jönni, ugyanúgy végigizgultam az
egészet. Volt egy űrhajókilövés, amit a könyvértékelésemben is megemlítettem.
Na, itt azt ugyanúgy izgultam végig, pedig már tudtam, mi fog történni. A végét
kicsit elhúzták, hollywoodiasították, ami érthető, de ott én aztán már tényleg
nem tudtam, mi lesz még. Szívroham-közeli állapotban szorongattam a krumplit
(még jó, hogy vittem magammal), sóhajtoztam, mint egy asztmás, fogtam a fejem,
és nem akartam odanézni, de közben meg mégis néztem, mert nem akartam lemaradni
róla. Rami megkérdezte utólag, hogy sírtam-e, mondtam, hogy nem, csak már
rosszul voltam az izgalomtól.
Magyarként
vicces volt a földi helyszíneket végigkövetni, amikor láttam a Bálnát, vagy a
HÉVet elmenni a háttérben. Ez mondjuk nem ad hozzá a filmhez, de határozottan
pozitív élmény volt.
Még a fangirlség
rózsaszín ködében vagyok, úgyhogy nehezen mondok rosszat a filmről, de tény,
hogy voltak hiányosságai. Igen, 141 perc, de akkor is túl gyorsnak éreztem.
Persze, én akár öt órán keresztül is ott ültem volna. Mondom ezt úgy, hogy
tisztában vagyok vele, mennyi mindent hagytak ki. Hiába voltunk Markkal az idő
nagy részében, úgy éreztem, hogy valahogy nem igazán lehet hozzá kötődni.
Szimpatikus ez fazon, vicces, okos, és egyedül túlél a Marson, de ettől még nem
fogunk körmünket lerágva izgulni azon, hogy vajon hazajut-e. Jó, én igen, mert
már kétszer végigkövettem az útját, és elég jóban lettünk, szóval én kötődöm
Markhoz. De aki nem olvasta a könyvet, azt biztos nem vonta be annyira.
Nagyon-nagyon sok dolgot kihagytak. Tudom, nem lehet mind a 357 oldalt
belerakni, de aaaaaannyi minden kimaradt. Igen, a tudományos magyarázatok,
ezeket még megértem, nem valók egy filmbe, az a könyv stílusával amúgy is
jobban átjönnek, a poénok egy részét megértem, nem minden fér bele (annnnnyi
poént hiányoltam), de nagyon sok olyan fordulatot is, ami számomra ilyen nagy
jelentőségű fordulat. A Mars alapvetően Murphy törvényeit követi, szóval ami el
tud romolni, az el is romlik. Hát a filmben feleannyi dolog sem ment tönkre,
mint amennyinek kellett volna. Mark ennél sokkal pechesebb ember.
Összességében
olyan volt, mintha gyorsan átlapoztam volna a könyvet, párszáz oldalt kihagyva.
És most újra akarom olvasni (nem két hete olvastam újra, tényleg). Az is biztos, hogy megnézem eredeti hanggal is. Valamint azt is a film számlájára kell
írnom, hogy ahogy kijöttünk a filmről, Lupi és Rami egymás szavába vágva
mondták el, hogy nekik azonnal meg kell venniük a könyvet, pedig egyikük sem
egy nagy sci-fi rajongó.
