A következő címkéjű bejegyzések mutatása: antológia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: antológia. Összes bejegyzés megjelenítése

George R. R. Martin & Gardner Dozois: Zsiványok

Kiadó: Fumax
Oldalszám: 796 oldal
Fordító: Bihari György, Bozai Ágota, Galamb Zoltán, Heinisch Mónika, Holló-Vaskó Péter, Kamper Gergely, Kleinheincz Csilla, Novák Gábor, Pék Zoltán, Rusznyák Csaba

“Egyetlen gyenge történetet sem tartalmaz… Az olvasó már az írók névsorát látva is elalél a gyönyörűségtől.”
Library Journal

Olyan történetekre vágyik, amelyek túlmutatnak az elcsépelt sablonokon? Akkor ne hagyja ki a New York Times bestseller-szerző George R. R. Martin és a többszörösen díjnyertes szerkesztő, Gardner Dozois kötetét!
Huszonegy eredeti, most először olvasható, igazi nehézsúlyú sztárszerző tollából származó írást vehet kezébe a Zsiványokkal, amelyben minden egyes novella újabb izgalmakat ígér meghökkentő csavarokkal és nyaktörő fordulatokkal. Maga George R. R. Martin egy eddig még ki nem adott, új Trónok harca novellával jelentkezik, amelyből A Tűz és Jég Dala világának talán legnagyobb gazemberét ismerhetjük meg.
Csatlakozzon az utazáshoz olyan írókkal, mint Gillian Flynn, Joe Abercrombie, Neil Gaiman, Patrick Rothfuss, Scott Lynch, Cherie Priest, Garth Nix, Steven Saylor vagy Connie Willis – nem is beszélve az irodalmi bűvészmutatványok többi mesteréről. Ezek a zsiványok nemcsak fosztogatnak, hanem gazdagabbá is teszik az olvasó szívét!

Karsza Andi (szerk.), Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó

Kiadó: Magánkiadás
Oldalszám: 200 oldal

Korábban már írtam a bemutatóról, azóta pedig elolvastam a könyvet, úgyhogy csapjunk is bele.
Nem nagyon értek a versekhez, nem tudom őket elemezni vagy kitalálni, mire gondolhatott a költő, amikor a sorokat írta. Pont ezért nem szoktam csak úgy versesköteteket olvasgatni. Ami kár, mert a szépséget tudom értékelni, és nekem is vannak kedvenc költőim, kedvenc verseim, szóval annak ellenére, hogy nem nagyon olvasgatok verseket, ha mégis a kezeim közé kerül egy, meg tudom mondani, hogy tetszik-e vagy sem.
A Tetovált mementóban a versek dominálnak a néhány novellával szemben. Nem mondanám, hogy az egyik jobban tetszett volna a másiknál, inkább azt, hogy nem volt olyan, ami ne tetszett volna. Pedig én nagyon kritikus szemmel nézek a posztmodern művészetre. Viszont mindegyik alkotásban volt valami, ami megfogott, átadott egy képet, hangulatot, jelenetet, bármit. Természetesen kedvenceim is lettek, de ezeket nem nevezném meg, mert nem érezném jogosnak egyiket kiemelni a másikkal szemben.

Amikor a kezembe fogtam a kötetet és végiglapoztam, azt gondoltam, az illusztrációk el fogják nyomni az alkotásokat. Legalábbis az én szememben, mert egy rajzot könnyebben megértek, mint egy verset, befogadhatóbb számomra, és ezért értékelni is jobban tudom. Ezzel szemben örültem, amikor rájöttem, nem kényszeríti háttérbe a kép az írást, hanem tökéletesen kiegészíti. Minden illusztráció gyönyörű, és ezek közül is van kedvencem, de itt sem neveznék meg kedvencet.
Eddig csak igénytelen antológiákhoz volt szerencsém. Többezer forintért beküldték az emberek a novelláikat, amit valaki szerkesztés nélkül összerakott egy öt perc alatt összedobott borítóval, és ennyi. Azokban sokszor olyan alkotások szerepeltek, amire azt mondtam „Na jó, ennél még én is jobbat írok.”. A Tetovált mementó ezzel szemben nemcsak szemet gyönyörködtető, de a legtöbbször felsóhajtottam: „Én miért nem tudok ilyet írni?”.
Ne csak azért vedd meg, mert ebben sok moly fáradhatatlan munkája van benne. Azért vedd meg, mert megtalálod benne a saját életigazságodat.

Értékelés: 5/5