Nightingale, a
kedves bétám elolvasta a kritikát, és volt néhány megjegyzése a filmhez
kapcsolódóan (ő még nem látta), én meg olyan szórakoztatónak találtam ezeket,
hogy benne hagytam. Világoskékkel olvashatjátok ezeket. Egyébként meg bocsi a
hosszúságért, de képtelen voltam rövidebben.
Egyszer volt,
hol nem volt, élt egyszer Tolkien. Tolkien bácsi nagyon okos volt, elsősorban
nyelvész, sok nyelvet megalkotott, de remek fantáziával is meg volt áldva.
Megírta A hobbitot a gyerekeinek, később pedig a folytatását, A Gyűrűk Urát,
minden idők legjobb, leggyönyörűbb fantasyregényét (erről nem nyitok vitát).
Aztán annyira szerette ezt a világot, hogy írt még hozzá pár könyvet.
Peter Jackson
megszületett, Tolkien bácsi pedig nem sokkal később meghalt. A kicsi Peter
nagyon szeretett volna filmrendező lenni, és nagyon szerette Tolkien írásait
is, így, mikor megnőtt, összehozta ezt a kettőt, és megalkotta A Gyűrűk Ura
filmet. (Előtte meg sok-sok vállalhatatlan
low-budget horror paródiát csinált, bár azzal nem keresett olyan jól, mint most
a Hobbijával.) A rajongók el voltak ájulva (A
filmakadémia meg elélvezett a gyönyörtől.), csak úgy dőlt a pénz, és el
kell ismerni, ezek a filmek tényleg nagyon jól sikerültek.
Ezen a sikeren
felbuzdulva Peter elhatározta, hogy megcsinálja A hobbitot is. A rajongók
örültek neki, éljenezték, alig várták, hogy elkészüljön a mű. Aztán megtudták,
hogy a kis mesekönyvet a rendező két filmben akarja megvalósítani, de beleveszi
A Gyűrűk Urából kimaradt függelékeket is. A rajongók ovációja kicsit
alábbhagyott. Később bejelentette, hogy nem is kettő, hanem egyenesen három
film lesz az egészen vékonyka mesekönyvből. A producerek a vállukra vették, a
rajongók pedig abbahagyták az éljenzést. Mielőtt moziba került volna az új
alkotás első része, közzé tették a részleteket. A rajongók ekkor tudták meg,
hogy három órás lesz az első film. *tücsökciripelés* Aztán mindenki elkezdett
szitkozódni, az emberek egymás ellen fordultak, mindenkinek más volt a
véleménye. Aztán rájöttek, hogy ez egy kulturált közösség, ahol értelmesen is
meg lehet vitatni az álláspontokat (valójában nem tudom, de szeretném ezt
hinni).
Szerény
személyem itt már hozta az ásót, semmi jóra nem számított. Annyira nem is volt
jó az első rész, de végül is, nézhető volt, és annyira rossznak sem mondanám.
Most megnéztem a második részt, ezzel is valahogy így vagyok. Kevésbé untam,
mint az első részt, de nem is tetszett annyira. Valószínűleg elvonta a
figyelmem az, hogy a fejemet csapkodtam a sok hülyeség láttán. Ezt a bevezetőt
pedig azért írtam, hogy addig is kiadjam a dühömet, és megmaradjon egy értelmes
kritika a filmről, és ne csak szitkozódjak. Úgyis fogok szitkozódni. Ja, természetesen
spoiler
a filmre nézve, és ha lesz a könyvre nézve is (tutira lesz), azt jelezni fogom
ott.
Ott tartottunk
az előző film végén, hogy jöttek a sasok, és megmenekültünk az orkoktól, aztán
megláttuk ott nagyon messze a Magányos hegyet (amihez körülbelül két hosszú óra
múlva el is jutottunk). Hát a második film nem itt kezdi. Betekintést nyerünk a
múltba, Thorin és Gandalf találkoznak, és megtudjuk, miért is kell nekivágni
ennek a rohadt hosszú útnak (valójában nem, csak ezt akarják elhitetni velünk).
Következő
jelentben már ott folytatják az utat a törpök, Bilbó és Gandalf, ahol
abbahagyták az előző részben. A beornos rész teljesen oké volt, habár másfél
éve olvastam a könyvet, szóval nem kizárt, hogy részek kiestek vagy máshogy
emlékszem rájuk. Beorn jól meg volt csinálva, hallgattam volna még a
történeteit, ahogy a könyvben is mesél, de ilyenekre nincs idő, helyet kell
hagyni a teljesen értelmetlen és felesleges kialakuló szerelmi szálnak.
Rohanunk is
tova, egyenesen a Bakacsinerdőbe bele. Szépen meg volt csinálva. Nem tudom,
hogy mennyi volt belőle a digitális utómunka, de elég félelmetes volt. Volt egy
gusztustalanul giccses jelenet Bilbóval, ami a trailerben is látszik, ahogy
kinéz fák fölött, és elrepülnek a pillangók. (Amúgy
az a könyvben is benne volt, bár a pillangókban nem vagyok biztos.) Vártam,
hogy megjelenjen egy szivárványon lovagló unikornis a nyilvánvalóan
phtoshopháttér előtt. (Mert olyan nagyon kilógna ám
onnan egy unikornis.) Aztán jöttek a pókok. Félek a pókoktól, meg is
jegyeztem, hogy ezekkel fogok rémálmodni. Nagyon gusztustalan és undorító, és
nagy, csápos pókok, a hideg kirázott tőlük, és teljesen életszerűek voltak.
Legközelebb, ha meglátok egy pókot, biztosan visítok ezek után.
Némi izgalom
után megjelentek a tündék, akik nagyon állatul nyilaztak meg harcoltak, és
mindez tök jól nézett ki, még úgy is, hogy öt kiló smink volt mindenki arcán és
annyi digitális utómunka (főleg Orlando Bloomnál, el kellett rejteni, hogy
öregszik), hogy el sem hittem, hogy ez most egy színész. (Kár volt kifizetni a gázsiját, ennyi erővel lehetett volna tök CGI.
Sokkal több munkája nem lett volna annak a több tucatnyi grafikusnak, akik
tényleg dolgoztak a filmen.) Minden tisztelem Lee Pace és a rajongói
iránt, tényleg jó színész meg helyes, de Thranduil egy köcsög. Amit tök jól
eljátszik, szóval a színésszel nincs is gondom, de Thranduilt nem szeretem, már
a könyvben sem voltam oda érte. Az erdőtündék lakhelye gyönyörű, imádom a
tündéket (a völgyzugolyiakat inkább), kivéve ezt az egyet. Illetve most már
kettőt, de ezt a csajt én nem számítom bele és kész.
Itt volt az első
jelenet, amin kiakadtam. Eleve nem tudtom, minek kellett belerakni Taurielt (egyáltalán, ki a fene az a Tauriel?) a filmbe
(tudom, hogy legyen benne női karakter), mert sem cselekményileg, sem máshogy
semmit nem adott a történethez, csak nekem egy kis fejcsapkodást és
sóhajtozást. De ez… Legolasba van beleesve, közben meg Kilibe is belezúg vagy
tudomisén. Tökre nem értettem, hogy miért meg hogy. A törpök az ellenségeink,
de nyilván jó barátságot kötök majd egy törppel, csak mert beszéltem vele három
mondatot az anyjáról. Aha, tök valószínű, főleg azok, amiket ez után csináltak.
(Kezdem úgy érezni, hogy Peter Jackson nem ugyanazt
a regényt olvasta, amit én…)
A hordós jelenet
jó volt, bár az orkokra a végén lesz még megjegyeznivalóm. Elég látványosra
sikerült, és az elviselhetőség határán belüli hosszúságúra csinálták. Tóváros
gyönyörű, Bard olyan ellentmondásos karakter volt kicsit, de azért
megkedveltem, mert alapvetően jó ember. Mindezek után irány a hegy, ahol némi
gyökérkedés után be is jutottak, de közben, hogy ne legyen minden olyan
egyszerű, páran hátramaradtak, mert szegény Kili megsérült. Oké, ezt sem értem,
miért kellett, és itt volt a másik rész, amin konkrétan a fejemre csaptam, mert
már nem volt elég, hogy hangosan sóhajtoztam és a szememet forgattam. Teljesen
reális ám, hogy tünde létemre a törp után rohanok, aki megsérült, mert
beszéltünk három mondatot, és ettől most úgy érzem, meg kell mentenem. Igazából
az egész társadalmunk utálja a törpöket, de én nem, én csakazértis megmentem,
mert egyébként nem jönne ki a 160 perc. Jól van, mindenki tudja, hogy KÖNYVES SPOILER
Kili úgyis megmenekül, hogy
aztán majd a következő részben meghaljon a csatában. SPOILER VÉGE
Nem kell itt kelteni a feszültséget. Arról nem is beszélve, hogy a
hiteltelenségén túl még gusztustalanul giccses is volt az a jelenet, akkor
jutott eszembe, hogy Tolkien most biztos forog a sírjában.
Aztán
megérkeznek a sárkányhoz. Amikor megláttam az első trailert, Smaug komolyan úgy
nézett ki, mintha valami kilencvenes évekbeli játékból másolt példány lenne (nekem Sárkány jutott róla eszembe a Shrekből), de
most a vásznon, egyszerűen gyönyörű volt. És nagyon valóságos, vagyis
legalábbis annyira, mint a szétsminkelt-pselt Legolas. Először azt vártam, hogy
Sinkovits hangján szólal meg (túl sokszor láttam a Sárkányszívet), aztán azt,
hogy Benedict Cumberbatch hangján (pedig nem láttam túl sokszor a trailert), de
egyik sem jött be, mivel magyar szinkronnal néztük. Ennek ellenére amikor Bilbó
és Smaug beszélgettek, nem bírtam abbahagyni a vigyorgást, mert folyton az
jutott az eszembe, hogy ez itt most Sherlock és Watson.
(Now Kiss) Főleg, hogy Bilbó többször is vágott olyan watsonos képet. De
aztán ez elmúlt, ahogy haladt a cselekmény.
A vége elég
izgalmasra sikeredett. Persze köze nem volt a könyvhöz, de ez már tök mellékes,
elég látványos volt, és jól nézett ki vásznon, szóval legalább azt nem
mondhatom, hogy hülyeség lett volna. Aztán… oké, most le fogom lőni a legvégét,
szóval, aki nem kíváncsi rá, azzal majd találkozunk a következő bekezdésben.
Szóval felszáll a sárkány, Tóváros felé veszi az irányt, mindenki be van
szarva, úristen, most mi lesz. Hát én azt vártam, hogy lelövik, meghal, kész,
függöny, mehetünk, a csata úgyis a következő részre marad. Hát hülye vagyok én?
Persze, hogy nem lőtték le, a sárkány elszállt, mindenki frászban, Bilbó tesz
egy félmegjegyzést, függöny, zene. Na ott kiáltottam fel egy szépet. (Ez a könyvben is így van. Először elmegy, nem tudják
hova, aztán beomlasztja a bejáratot. Várjunk, ez most lehet, hogy spoiler
volt?)
Nem hiszem el,
körülbelül húsz oldal van hátra (én A babót olvastam, abban biztos, hogy nincs
ennél több), és még ebből a húsz oldalból csinálnak három órát? (Az én könyvemben még egy kicsit kevesebb, mint a
harmada hátra van.) Kínozni akarnak, vagy mi? Mert mondjuk ha kivették
volna belőle a csajt, az orkokat, meg az összes felesleges jelenetet, amit
beleraktak, akkor az egész könyv belefért volna egy három órás filmbe. De
persze Jackson még nincs fent a tíz leggazdagabb ember listáján, szóval ő
mindenképp három filmet akart. Tudom, régi nóta, de képtelen vagyok erről
leszakadni, mert alapvetően mindkét Hobbit filmmel az a probléma, hogy háromba
szedték és mindegyik film három órás, holott ez teljesen felesleges volt.
De térjünk
vissza, karakterek. Oké, Thranduilt meg Taurielt nem szerettem, Thorin most is
szemét volt, bár nem három órán keresztül folyamatosan, csak kettő, Gandalf mintha
kicsit megöregedett volna A Gyűrűk Ura óta
(ő
annyira menő, hogy az évek során fiatalodik), Kili és Fili a két kedvenc
törpöm, és annak ellenére, hogy semmi értelme nem volt, azért örülök, hogy Kili
egy kicsit nagyobb szerepet kapott. Ott volt még Balin, az eszes, meg a többi
törp, akiket nem lehetet egymástól megkülönböztetni. Bilbót és Legolast
szeretem (habár folyton
ez a videó jutott eszembe róla, és ezért mindig
vigyorogtam rajta), Smaug meg kicsit kettős. Annyira jól meg volt csinálva,
hogy nem lehet nem szeretni, de azért mégis ellene szurkoltam, mert hát ő a
gonosz. A párbeszédek jók, sok volt benne a vicces jelenet, ez azért pozitív.
Az egész film képi világa gyönyörű, még akkor is, ha érződik rajta, hogy minden
számítógéppel van megcsinálva. A zene pedig egyszerűen zseniális, Howard Shore
ugyebár.
Ami szerintem
hülyeség volt az egészben, azok egyrészt az orkok. Már az előző részben sem
értettem, rendben, be akarták hozni a függeléket, az egy dolog, hogy az egész
nem is így volt és nem is Thorinnal, de ettől csak még összezavaróbb lett az
egész egy rakat felesleges jelenettel tele. Gandalf magánakciója. Ez a könyvben
nem volt benne, és persze, akarnak valamit kezdeni Gandalffal, de úgyis
mindenki tudja, hogy Gandalf túléli, benne van A Gyűrűk Urában, nem kell
teljesen feleslegesen ilyen jeleneteket beletenni, mert senki nem dől be neki.
Aki meg úgy nézi meg A hobbitot, hogy nem látta A Gyűrűk Urát, az szégyellje
magát. (Pfujj, micsoda népség! Nyíljon meg alattuk
a föööö…öööld) Szauronnak semmi értelme nem volt, hacsaknem annyi, hogy
az átlag amerikai nézővel tudassuk, hogy igen, ez A Gyűrűk Ura előzménye, tehát
ezek ketten összefüggnek.
Magyarul néztük
meg, 3D-ben, és mivel nyertem a jegyet, az egész ingyen volt, ne panaszkodjak,
de én akkor is. A magyar szinkronnal nagyrészt nem volt problémám, jól
eltalálták a hangokat, csak zavaró volt, amikor a tündék magyar akcentussal
beszélték a tündenyelvet, meg senki nem bírta normálisan kiejteni a neveket, és
Thranduilnak sikerült egy olyan hangot találniuk, amitől… hogy mondjam szépen…
szóval Thranduil enyhén homoszexuális
hatást keltett ezzel a hanggal. A 3D-t sosem szerettem, nem is ad hozzá az
élményhez, kivéve, ha szereted, ha egy hatalmas pók meg akar enni. Rémes volt
az a jelenet 3D-ben. Körülbelül a tizenötödik percben elkezdett tőle sajogni a
fejem, de két óra után már hozzászoktam, és az utolsó fél órában észre se
vettem, hogy mennyire fáj.
Tehát
összességében nem volt ez rossz film, annak ellenére, hogy igencsak sok
negatívumot felsorakoztattam itt, de azt sem mondanám rá, hogy nagyon jó.
Egyszer meg lehet nézni, kétszer, amennyiben ivósjátékozik (Igyál egy felest, ha olyan jelenetet látsz, ami nincs
benne a könyvben --> garantált detox.) rá az ember. Persze azért a
harmadik részt ki nem hagyom, de még mindig haragszom Peter Jacksonra. (Ülj le fiam, egyes!)