Végre, megjelent
a Razorland trilógia lezáró kötete, a
Horda. Ann Aguirre művéről a Blogturné Klub négy tagja mondja el
nektek a véleményét, emellett extrákat is találtok, és nyerhettek is.
Ismerjétek meg ezt a csodálatos regényt, amin borzonghattok, izgulhattok,
időnként nevethettek is.
A Horda megérkezett…
Oldalszám: 480
oldal
Fordító:
Holló-Vaskó Péter
A horda megérkezett.
Pikk élete örökös harcból állt, amíg
Megváltásban be nem fogadták. A várost azonban körülzárták a mutáns korcsok, és
félő, hogy a lány máris elveszíti a nem rég megszerzett biztonságot, új,
szerető családját.
Barátaival, Fakóval, Kószával és Tegannal
ezért lehetetlen küldetést vállal: titokban elhagyja a települést, hogy segítséget
szerezzen és megmentse azokat, akiknek új életét köszönheti. Amikor útnak
indulnak, Pikk még nem is sejti, hogy a mindent eldöntő csata felé száguld. A
korcsok már nem azok az értelem nélküli szörnyek, amiket az Enklávéban
megismert: uralják a vadont, emberek városait rohanják le, felderítőket
küldenek ki. Véres háború közeleg, olyan küzdelem, amilyenre évszázadok óta nem
volt példa. De az emberiség már elfeledte, hogyan álljon ki magáért.
Csak egy valaki képes összefogni őket: Pikk.
A tét ezúttal nem csupán egy enkláve, egy
helyőrség, vagy egy városka. Az egykori vadásznő most a teljes emberi faj
túléléséért kénytelen fegyvert rántani, noha ő maga sem tudja, egyetlen lány és
maroknyi barát megállíthatja-e a pusztítás hordáját…
Még bele sem
kezdtem a könyvbe, már tudtam, hogy utálni fogom, amikor vége lesz, mert
egyszerűen imádom, ahogy ez a nő ír, de azért képtelen voltam akárcsak egy
percre is megállni (na jó, azért közben aludtam egyszer, meg volt dolgom is),
úgyhogy úgy olvastam végig, mintha valaki fizetett volna azért, hogy minél
hamarabb befejezzem. És most valamivel el kell foglalnom magam, mielőtt eszembe
jut, hogy nincs több rész ebből a sorozatból, és több Ann Aguirre sincs
magyarul, pedig ezek után szívesen olvasnék még mást is az írónőtől.
Szóval nemrég
olvastam a Menedéket aztán meg a Helyőrséget, és úgy örültem, hogy máris itt
van a Horda, mert nem kellett sokat várnom. Pont olyan sorozat volt ez, amit
nagyon szeretek. Nagyon meg tudott fogni, izgalmas volt, nem túl nyálas, nagyon
jól fel volt építve a világ. Alapjában véve semmi újat nem tudok elmondani
róla, amit az előző két értékelésemben ne említettem volna. Ami ott működött,
itt is működik.
A harcjelenetek
izgalmasak, pörgősek, rágtam a körmöm olvasás közben, amit csak akkor szoktam,
amikor nagyon izgulok. Bejött egy rakat új karakter, akik úgy a szívemhez
nőttek, ahogy nem gondoltam volna. Néhányuk nem élte túl a történet végét, és
szomorú voltam miattuk, és ámultam, hogy Ann ennyi karaktert tud felépíteni,
mozgatni, és egymástól jól elkülöníteni. Persze nem ismertük meg a sereg minden
egyes emberét, de azért jóval többet, mint amennyiről én úgy gondolom, hogy
bánni lehet. De neki még ez is megy.
Jóval vastagabb
ez a rész, mint a többi, és időben többet is ölel fel, mint az előzőek, de ez
szükséges volt, hogy teljesen lezárja a sorozatot. Nekem meg most fájdalmas
búcsút kell vennem Pikktől és Fakótól, és a többiektől. A rengeteg izgalom és
harcjelenet mellett átérzetem a lehangoló sorokat is, a veszteség fájdalmát
(egyszer majdnem elsírtam magam), és imádtam a tájleírásokat is. Tudom, hogy a
második résznek a szerelmi szálat hoztam fel gyengeségnek, és kértem Annt, hogy
ez hanyagolja, ebben a részben viszont minden kis apró morzsára vadásztam, ami
kicsit is romantikusnak számított. Az ötven-száz oldalon keresztül tartó
menetelés és harcok után meg tudtam veszni pár sorért, ami arról szólt, Fakó és
Pikk hogy kerestek maguknak egy kis helyet, hogy kettesben legyenek. Lehet,
hogy nyálas és rózsaszín, és gusztustalan, de én szeretem őket együtt, mert ők
így jók.
Külön-külön is
szeretem őket, akkor is, ha kicsit buták, és nem normálisak. De annyira erősek,
okosak. Lehet, hogy Pikk nem tud és ért mindent, de elég ügyes ahhoz, hogy
elhiggyem róla, mindazt végig tudta csinálni, ami itt le van írva, ráadásul
rengeteget fejlődött az első kötethez képest. Fakó pedig sérült, de erős, és
kitartó harcos. El sem tudnám őket képzelni egymás nélkül. Aztán még itt vannak
a P-osztag tagjai, akiket legszívesebben egyesével megemlítenék, mert
mindegyiküket szeretem, de mivel akkor ez a bejegyzés nagyon hosszú lenne,
ezért csak a kedvencemet emelem ki, Morrow-t, akit nem lehet nem szeretni
(külön pluszpont a Harry Potter utalásért, azon felvisítottam).
Nem mondom, hogy
nem számítottam valami hasonlóra a történet kapcsán, mégis meg tudott lepni,
végig fenntartotta az érdeklődésem, és egy perc se volt, amikor azt gondoltam
volna: itt most le kéne rakni. Na jó, volt, hajnali kettőkor, amikor már amúgy
is fáradt voltam, és rájöttem, hogy csak négy órát fogok aludni, de akkor is
még annyira a történet körül forogtak a gondolataim, hogy sikerült azzal is
álmodnom. Aztán reggel meglepetten vettem észre, hogy a saját szobámban
ébredek, nem egy korcsokkal teli házban.
Amiért tisztelem
és becsülöm Annt, hogy volt bátorsága ölni. A legtöbben nem tették volna, mert
mindenki valamiért egy csicsás, békés véget írt volna, de Ann (ahogy Pikk is)
tudja, hogy az élet nem cukormázas, nem lehet mindenkinek tündérmeséje, és a
veszteség hozzátartozik a mindennapokhoz.
Érdekes, hogy mind
a három résznek más volt a fordítója, de a stílus mind a három részben
megmaradt, úgyhogy azért egy pacsi mindenkinek. Ebben a részben nem voltak fura
kifejezések, különösebb gondom nem volt a fordítással, de hibák azért itt is
becsúsztak.
Tehát a könyv
helyenként nyálas, és közel sem tökéletes, de attól még imádom. Még több Ann
Aguirre-t a népnek! Követeljük! És most megyek, és újraolvasom a trilógiát (nem
fogom, de jó lenne).
Kedvenc
karakter: Pikk, Fakó
Ami legjobban
tetszett: Rosemere városa (ott akarok élni)
Ami nem
tetszett: -
Értékelés: 5/5
Idézetek a könyvből
„Úgy indultam
el, hogy hátra sem néztem.”
„A mese, ami
ezután következett, vad, lehetetlen történet volt: egy kisfiúról szólt, aki
mágus lett, és egy óriás eljött érte, hogy egy varázslóiskolába vigye, ahol
mindenféle kalandokba keveredett.”
„– Élhetsz
nélkülem – mondtam.
– Lehet, de nem
akarok.”
„De a kívánságok
csak sötét lyukba dobált üres gondolatok. Nem válnak valóra, hacsak nem teszel
értük. Ezt az egyet megtanultam a világról.”
„Azt kívántam,
bár örökre elűzné a szörnyeket a tűz, de ez nem így működött. Edmund szerint a
kívánságok arra valók, hogy amikor a csillagokat nézed, rájuk gondolhass. Innen
nem láttam a fénypöttyöket, és valamiért visszavágytam abba az ártatlan
hiszékenységbe, amikor azt hittem, hogy azok ott a fejünk fölött egy-egy másik
város fényei. Akkor sokkal egyszerűbbnek tűnt minden, az előttem álló feladat
meg kisebbnek. Biztonságra leltünk Megváltásban, de annak hamar vége szakadt.
Csak akkor lesz itt béke, ha egyenként lenyomjuk a korcsok torkán.”
„– Meg kell
kérdeznem valami. Mondd igaz volt mindaz, amit ez a gazember Morrow előadott
nekem?
– Rólam? –
Vállat vontam. – Egy része igen. Az a rész, amikor farkasok nevelnek fel,
medveanyák szoptatnak, utána pedig megtanulok repülni… Az viszont nem.”
„– Harcoltál már
az elrablásod óta.
– Igen, de
nehezebb, ha a döntéseid más emberekre is kihatnak – mutatott rá. Ejj, de igaz…”
„– Annyira
élvezem, mikor az emberek azt hiszik, teljesen hülye vagyok.
– Nem vagy az –
csillapított –, csak nagyon a gyilkolásra összpontosítasz.”
„– Mit mond majd
apád, amikor meglát? – kérdezte Tegan.
– Valami olyat,
hogy James, mit csináltál már megint?”
„Hiszen mindig
is arra neveltek, hogy számítsak rá, mások védelme közben fogok meghalni, a
természetem pedig nem változott meg teljesen, csak most már megtanultam az élet
szépségét értékelni anélkül is, hogy a combomra alkarnyi késeket erősítenék
fel.”
Nyereményjáték
A Razorland
trilógia egy disztópia, így különös csengésű nevekkel is találkozhatunk. Most
az a feladatotok, hogy
kitaláljátok, kinek a nevét rejti az alábbi kép,
és beírjátok a Rafflecopter dobozba. Egy győztest hirdetünk, aki megnyeri
A
Hordát. Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a győztesnek
pedig 72 órája van válasz e-mailt küldeni, ellenkező esetben új nyertest kell
sorsolnunk.
a Rafflecopter giveaway
A turné további állomásai:
10. 24.
Bibliotheca Fummie