2016-os összesítés

Az év egyik élménye: Dan Wells

Szerintem ebben az évben többet dolgoztam, mint valaha, ezért ilyen kevés az olvasott könyvem, még tavaly is 70 volt, idén pedig az ötvenet se értem el, ami szánalmas teljesítmény. Oldalszámban is alulmaradtam, de azt hiszem, a minőségre nem panaszkodhatok, mert csupa jó könyvet sikerült magamhoz ragadnom. Persze megint nem teljesítettem a várólista csökkentést, és idén már szünetet is tartok, hogy kitaláljam, hogy tudnám a legjobban menedzselni az időm. Ráadásul nyáron vettem egy tök új laptopot, amin futnak játékok is, úgyhogy a kevés szabadidőmet még többfelé kell megosztanom, mert tök izgatott vagyok, ha arra gondolok, hogy jelenleg Ezio éppen Velencében arra vár, hogy megmásszon valami magas épületet. Én meg ezt a posztot írom, ahelyett, hogy vele ugrálnék egyik tetőről a másikra.

De jöjjenek a számok:

Az elolvasott könyvek száma: 48 (és 4 könyv van folyamatban még mellette)

Megszerzett könyvek száma: 76 (ez picit kevesebb, mint tavaly, bár gyanítom több pénzt költöttem el; most hogy már lehet írni a molyon, mennyi pénzt adtam egy könyvre, durva ránézni arra a számra, amennyit tavaly összesen csak a saját könyveimre költöttem, de még így is tök jó az arány)

Olvasott oldalak száma: 17600 (és még van egy könyv, amihez nincs oldalszám írva)

Magyar szerzők: 10 (plusz A szexfarmos könyv, aminek nem tudom, milyen nemzetiségű a szerzője, de gyanúsan magyar)

Leghosszabb könyv: Anthony Ryan: A tűzkirálynő a maga 762 oldalával

Legrövidebb könyv: A Whitechapel réme című Árnyvadász akadémia rész csak 70 oldal volt

2015-ös összesítés

Hosszú volt ez az év. És rövid. ami furának hangzik, de mivel sokat dolgoztam ebben az évben, annyival kevesebb időm jutott olvasni. A tavalyi 90 könyv helyett idén 69-nél járok, amit kicsit keveslek. Főleg úgy, hogy ennek több mint a fele turnés könyv vagy recenziós példány volt. Ezt rohadt soknak érzem, és már meg is fogadtam magamnak, hogy jövőre visszaveszek a turnékból, mert ez így nem állapot. A várólista csökkentés kihívásra sikerült 24 könyvből 1, azaz egy darabot elolvasni. Megdőlt a negatív rekordom azzal együtt, hogy idén másodszorra buktam el a kihívást. Persze ez nem tart vissza attól, hogy jövőre újra megpróbáljam, de erről majd később.

Lássuk, milyen volt ez az év számokban.

Karácsonyi ajándékok

Az elolvasott könyvek száma: 69 (+1, egy antológia, amihez valahogy sosem érzek kedvet, augusztus óta olvasom és konkrétan két novellát olvastam el belőle. Amikor épp olvasom, akkor jó, de mivel háromhavonta egyszer veszem elő egy sztori erejéig, nem mostanában fogom befejezni. Ami egyébként nem baj, az antológiában pont az a jó, hogy így is lehet olvasni.)

Félbehagyott könyvek száma: 0 (még mindig nem hagyok félbe könyvet, bár volt egy, aminél rezgett a léc)

Megszerzett könyvek száma: 83 (ez eggyel több, mint tavaly, a nagyját könyvfesztiválon és könyvhéten szereztem be)

Olvasott oldalak száma: 22142 (nem számolva a még nem befejezett könyvet, plusz van három könyv, amihez nincs oldalszám írva, úgyhogy azokat nem tudom, durván 8000 oldallal kevesebb a tavalyinál)

Magyar szerzők: 11 könyv, de 9 szerző, A. M. Aranth-tól és Szilágyi Zoltántól kettőt is olvastam idén (és még az antológia, amit most olvasok)

Leghosszabb könyv: George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok: 796 oldal (tavaly is Martin volt, akkor a Kardok vihara)

Legrövidebb könyv: A 7. és a 8. Bane-krónikák rész, mindkettő 56 oldal

Az év legjei:

A legjobb magyar szerző által írt könyv:

Moskát Anita Horgonyhelye helyből lever mindenkit. Pedig az Acélgólem is olyan jó esélyekkel indult.

Legjobb fantasy:

Brian Staveley A császár pengéi című könyve volt idén nálam az instant szerelem fantasy téren. Közvetlen utána követi a Horgonyhely, majd Abercormbie Half the Worldje

Az év egyik kedvence

Legjobb sci-fi:

Nem, nem, nem és nem. Nem vagyok hajlandó dönteni az idei év két kedvence, Ernest Cline: Ready Player One és Andy Weir: A marsi között. Ha pisztolyt tartanak a fejemhez, akkor se.

Legjobb YA:

Matthew Quick: Bocsáss meg, Leonard Peacock!, bár nem mondanám igazából YA-nak.

Joe Abercrombie: Half the World – A harcos, bár szerintem ez sem igazán YA.

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?, mert ez tényleg nagyon cuki.

Karen Akins: Időhurok, mert ebben nagyon jók a karakterek, jó közöttük a kémia, és imádom a humorát.

Legjobb krimi:

Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja. Idén nem olvastam túl sok klasszikus értelemben vett krimit, de John Wayne Cleaver még most is nagyon tud.

Legjobb romantikus:

Rainbow Rowell még mindig nagyon jól tud írni, és imádtam a Fangirlt. És jegyezzük fel, hogy az Ahol a szivárvány véget ér Cecelia Aherntől szintén dobogós.

Legjobb disztópia/posztapokaliptikus:

Ready Player One, egyértelmű.

Az év csalódása:

Ernest Cline másik regénye, az Armada. Amit fura csalódásnak mondani, mert azt is nagyon szerettem, és ahogy már írtam az értékelésemben, nem is vártam tőle, hogy ő legyen az új RPO, és eddig akitől olvastam értékelést, senki nem hozta fel, hogy nem annyira jó, mint az RPO. Egyedül én vagyok ilyen szemétláda. De hát tényleg nem annyira jó.

És a Hollófiúk Maggie Stiefvatertől. Annyira szerettem az írónő eddigi regényeit, még ha a történet nem is volt egyedi, a stílus mindig lenyűgözött. Ez a sztori leginkább csak untatott.

Az év legrosszabb könyve:

T. S. Thomas: Londinium hercege. És sikeresen elnyerte a „legrosszabb könyv, amit valaha olvastam” címet is. Fúj, fúj.

Az év másik kedvence

Legjobb felépített világ:

Ready Player One, amit tudom, hogy túl sokszor emlegetek, de ezt nem lehet elégszer emlegetni. Valószínűleg ez az egyetlen posztapokaliptikus világ, ahol szívesen élnék. De hát ott az OASIS, ki nem szarja le, hogy mindenki éhenhal, ha 0-24-ben egy virtuális valóságban lehetünk? Horgonyhely, mert úristen. Olvassátok el! A. M. Aranth A liliom kora című kisregénye. Imádtam az alapsztorit.

Kedvenc karakter:

Mark Watney. Wade Watts egy igazi kocka, de sajnos nem veheti fel azzal az emberrel a versenyt, aki kolonizálta a Marsot. Ja, hogy léteznek más könyvek is ezen a kettőn kívül? Nem, akkor is Mark.

Legjobban utált karakter:

Ebből nem nehéz találni, inkább az a nehéz döntés, ki legyen az, akit legszívesebben tűzbe dobnék. Egyértelműen Demetrius a Londinium hercegéből. Bárcsak felzabáltak volna a szomszéd kutyái!

Akik még kimaradtak, pedig itt lenne a helyük:

Debra Driza: Renegát, aminek olyan durva függővége van, hogy ilyet csak egy helyen láttam, és az a Da Vinci démonai sorozatban volt.

Benina: Rekviem a szivárványodért, aminek egyszerűen imádtam a hangulatát.

Rene Denfeld: Az elvarázsoltak, ami fájdalmasan gyönyörű volt.

Katja Millay: Nyugalom tengere, amin annyit bőgtem, hogy lassan már gáz, hogy így hangoztatom.

Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek, ami iszonyúan depresszív, de szerintem sokaknak el kellene olvasnia.

Várólista csökkentés 2016

A jövő évi várólista csökkentésem úgy néz ki (a fenti képen látható), hogy fogtam a Ready Player One-t, és kivettem a listáról, mert azt az egyet elolvastam, a helyére betettem A varázslókat. A hét testvér meséjét pedig lecseréltem A felhúzhatós lányra. Így egy kicsit könnyebb lett a lista. És tényleg meg akarom csinálni jövőre, úgyhogy lehet, hogy már januárban belevágok. Most 50%-os az arányom, mert eddig kétszer sikerült teljesítenem és kétszer nem.

És ha már filmekről és sorozatokról is szoktam írni, csak felsorolás-szerűen, nem rangsorolva bedobom ide azokat, amiket imádtam:

Kódjátszma, Birdman, Whiplash, A tenger dala, Kingsman, Bosszúállók: Ultron kora, Agymanók, A marsi (fuck it, akkor sem Mentőexpedíció), és természetesen a Star Wars: Az ébredő Erő.

Sorozatokból pedig a Daredevil és a Mr. Robot első évada most totális szerelem nálam (a Jessica Jonesnál meg félúton járok jelenleg). A Da vinci démonait is nagyon szerettem, és szomorú vagyok, hogy annak vége, a The Flash második évada eddig nagyon izgi, az iZombie-t még mindig imádom, a The Big Bang Theory utolsó része meg most nagyon ütött nálam.

A krumplim jól van, tovább nő, de már nem bírja el a saját súlyát, viszont továbbra sem merem átültetni. Idén már nem jelentkezek vele (terveztem, de aztán jött a karácsony, és nagyon ellustultam), de egyébként nem történt vele még semmi érdekes azon túl, hogy nagyon nő még mindig. Így nézett ki tegnap délután:

És akkor hajrá 2016!

2014-es összesítés

Véget ért a 2014-es év (és közben már elkezdődött a 2015), ezért összesítem a könyves évemet ebben a bejegyzésben.

Az elolvasott könyvek száma: 90 (+1, amit kénytelen leszek idén befejezni, amit nem szeretek csinálni, de nem volt időm végezni vele)

Félbehagyott könyvek száma: 0 (nem hagyok félbe könyvet)

Megszerzett könyvek száma: 82 (aminek legalább a fele turnés)

Olvasott oldalak száma: 30068 (nem számolva a még nem befejezett könyvemet, és még van a Magisztérium, aminek nincs oldalszáma felvéve, én meg nem tudom megnézni)

Magyar szerzők: 11 (+1, aminek csak szerkesztője van, de az magyar)

Leghosszabb könyv: George R. R. Martin – Kardok vihara: 1216 oldal

Legrövidebb könyv: Akármelyik 56 oldalas Bane krónikák-rész

Idén harmadszor vettem részt a várólista-csökkentéses kihíváson és először buktam el (köszönöm, blogturné). Jövőre újra megpróbálom. Valamint idén elolvastam egy angol nyelvű könyvet is, ráadásul olyat, amit korábban nem olvastam magyarul (mivel nincs is magyarul).