 |
| Az év egyik élménye: Dan Wells |
Szerintem ebben az évben többet dolgoztam, mint valaha, ezért ilyen kevés az olvasott könyvem, még tavaly is 70 volt, idén pedig az ötvenet se értem el, ami szánalmas teljesítmény. Oldalszámban is alulmaradtam, de azt hiszem, a minőségre nem panaszkodhatok, mert csupa jó könyvet sikerült magamhoz ragadnom. Persze megint nem teljesítettem a várólista csökkentést, és idén már szünetet is tartok, hogy kitaláljam, hogy tudnám a legjobban menedzselni az időm. Ráadásul nyáron vettem egy tök új laptopot, amin futnak játékok is, úgyhogy a kevés szabadidőmet még többfelé kell megosztanom, mert tök izgatott vagyok, ha arra gondolok, hogy jelenleg Ezio éppen Velencében arra vár, hogy megmásszon valami magas épületet. Én meg ezt a posztot írom, ahelyett, hogy vele ugrálnék egyik tetőről a másikra.
De jöjjenek a számok:
Az elolvasott könyvek száma: 48 (és 4 könyv van folyamatban még mellette)
Megszerzett könyvek száma: 76 (ez picit kevesebb, mint tavaly, bár gyanítom több pénzt költöttem el; most hogy már lehet írni a molyon, mennyi pénzt adtam egy könyvre, durva ránézni arra a számra, amennyit tavaly összesen csak a saját könyveimre költöttem, de még így is tök jó az arány)
Olvasott oldalak száma: 17600 (és még van egy könyv, amihez nincs oldalszám írva)
Magyar szerzők: 10 (plusz A szexfarmos könyv, aminek nem tudom, milyen nemzetiségű a szerzője, de gyanúsan magyar)
Leghosszabb könyv: Anthony Ryan: A tűzkirálynő a maga 762 oldalával
Legrövidebb könyv: A Whitechapel réme című Árnyvadász akadémia rész csak 70 oldal volt
Az év legjei:
A legjobb magyar szerző által írt könyv:
Oké, rögtön csalok, de annyira más ez a három könyv, hogy nem lehet őket összehasonlítani, és mind annyira, de annyira jó volt. Benyák Zoltán: A nagy illuziója egyszerűen zseniális, ahogy zseniális minden könyv, ami Benyák Zoltán fejéből kipattan. A. M. Aranth: Oculus című könyve iszonyúan meglepett, mert egy hatalmas fejlődés az előző könyveihez képest, és a legtökéletesebb, legidegesítőbb véget írta, amit csak el tudok képzelni, és ez így van jól. J. Goldenlane: Holdnak árnyéka regényével csak az volt a bajom, hogy ezt olvastam tőle először, és ezek után tök mindegy, mit olvasok majd tőle, semmi nem lesz olyan jó, mint ez. De ne legyen igazam.
Legjobb fantasy:
Naomi Novik: Rengeteg. Nincsenek is rá szavaim, csak olvassátok el az értékelésem.
Legjobb sci-fi:
Ted Chiang: Életed története és más novellák. Ebből a címadó novella az, amin a mai napig nem tudok túllépni. És még mindig nem raktam fel a polcra a könyvet, az ágyam mellett vár, hogy újraolvashassam a novellát.
Legjobb YA:
Debra Driza: Feloldozás (Mila 2.0 3.). Nehéz volt a választás, mert mindegyik könyv, amire YA van írva, arra én nem feltétlenül mondanám, hogy az, amelyik meg az, azt meg nem tenném be egy toplistába. De ez még belefér a kategóriába, és még mindig ámulok rajta, hogy mennyire jó volt.
Legjobb krimi:
Dan Wells: Csak a holttesteden át. 2014-ben és 2015-ben is Dan Wells vitte el ezt a címet, 2016-ban is. Ha idén megjelenik a sorozat befejező része, akkor már megvan az idei befutóm is.
Legjobb realisztikus történet:
Jessie Ann Foley: Egyszerű dal. Ez az egyik YA, ami szerintem nem YA. És szerintem mindenkinek el kéne olvasni, aki életében már legalább egyszer hallott egy Nirvana számot.
Legjobb romantikus:
Csak ismételni tudom magam, az Egyszerű dal ezen a téren is mindent visz.
Legjobb disztópia/posztapokaliptikus:
Louise O'Neill: Örökké a tiéd, ami számomra az egyik legmegrázóbb és legkeményebb olvasmányavolt 2016-ban. Valamint meg kell említenem Mira Grant: Feed – Etetés című könyvét, amitől egy szimpla zombis regényt vártam, és valami sokkal többet kaptam.
A legmegrázóbb olvasási élmény:
Örökké a tiéd, ahogy azt már említettem, valamint Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek II. világháborús regénye, aminek szintén minden egyes fejezete fájt.
Az év csalódása:
J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek. Oké, eleve nem vártam, hogy ez majd megváltja a világot, és simán lehetne a 8. Harry Potter könyv, pedig úgy hirdetik, hogy ez az. De nem, ez egy rossz fanfic.
Az év legrosszabb könyve:
Merlin John: A szexfarm kancái és szukái. Eléggé unfair, hogy ezt mondom, mert nagyon könnyű rámondani, hogy a legrosszabb olvasásom volt tavaly, mert hát direkt azért olvastam el, mert milyen rossz. De tény, hogy legalább lehet rajta szórakozni, annyit röhögünk rajta még a mai napig.
Rysa Walker: Időcsapda. Egy nagy katyvasz az egész.
Legjobb felépített világ:
Két könyvet is olvastam, amiben nagyon egyedi világot teremtettek: Raana Raas: Csodaidők 1. – Az ogfák vöröse és N. K. Jemisin: Az ötödik évszak.
Kedvenc karakter:
Nem John, nem Smith a Holdnak árnyéka című remekműből. Sok hasonló karakterrel találkoztam már, de ő mindenkin túltesz. Szeretnék egyszer találkozni vele, de nem biztos, hogy jó lenne az nekem.
Legjobban utált karakter:
Kate az Időcsapdából. Igazából nem sokkal hülyébb, mint az ehhez hasonló YA könyvekben az idegesítő főszereplők, de engem még mindig az emberi butaság tud legjobban kiakasztani.
A legszebb borító a tavalyi beszerzéseim közül:
A tűzkirálynőt nagyon-nagyon sokáig nézegettem, a Rengeteget sokáig fel se akartam rakni a polcra, mert akkor nem látnám, a Lehullott csillagoknak először a borítójába szerettem bele, Az ébredő tűznek meg még helyet se csináltam, mert azóta is az asztalomon van, és nézegetem.
Akik még kimaradtak, pedig itt lenne a helyük:
Lev Grossman: A varázslók, az összes olvasmányom közül az egyetlen könyv, ami át tudta adni, mit is érzek pontosan, amikor a felnőtté válásra gondolok.
Gail Carriger: Lélektelen, amiben nem sok egyediség van, de borzasztó sokat nevettem rajta, és a két főszereplő közti kémia egyszerűen fenomenális.
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár, amiről a mai napig nem tudnám elmondani, miről is szólt igazából, de nagyon meglepett, és nagyon tetszett.
Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító, amiben azon röhögtem, hogy mennyire igaz minden, ami le van írva benne, pedig ennek nem kéne ilyen viccesnek lennie.
J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek, ami a legaranyosabb dolog, amit egy apa adhat a gyerekeinek.
Egy kis helyzetjelentés a végére:
Tudom, mostanában ritkábban jelenetkezem, de tényleg sokat dolgozom, igyekszem behozni a lemaradásomat, és hozok majd pár tavalyról elmaradt értékelést.
Kicsit késve ugyan, de mindenkinek könyvekben gazdag 2017-et kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése