Az év egyik legjobban várt könyve volt Cassandra Clare Éjfél kisasszonya. Új Árnyvadász kaland kezdődik az új sorozattal, ám a sikeres gyökerektől sem szakadunk el: visszatér több régi ismerős is, és természetesen az Árnyvadász világot is jó barátként üdvözölhetjük.
A mostani turnénk több szempontból is különleges: a rengeteg extra között ugyanis sok olyan is megbújik majd, ami a könyv olvasása után érdekes, merthogy spoilereket tartalmaz, ráadásul több csak extrákat tartalmazó állomás is lesz az Árnyvadász rajongói oldalon - sőt, egy kifejezetten spoileres értékelés is akad majd a sorban.
Így hát ez a turné bőven szolgál izgalmakkal azok számára is, akik már olvasták a könyvet, érdemes követni!
És ha a játékunkon is ügyesek lesztek, a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásából a kötet három példányát is megnyerhetitek.
Oldalszám: 688 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia
„Igen, árnyvadász vagyok. Éles kard, még élesebb nyelv.”
Főszerepben az árnyvadászok!
Öt év telt el a Mennyei tűz városa eseményei óta, amikor az árnyvadászok a kihalás szélére sodródtak. Emma Carstairs már nem gyászoló kislány, hanem egy fiatal nő, aki elszántan keresi szülei gyilkosát, hogy megbosszulhassa szeretteit és az őt ért veszteségeket.
Oldalán a parabataiával, Julian Blackthornnal, egy démoni cselszövést próbál felderíteni Los Angelesben, a Sunset sugárúttól egészen a Santa Monica partjait mosó, igéző tengerig követve a nyomokat. Emmának meg kell tanulnia bízni a szívében és az eszében. A szíve azonban veszélyes irányba húzza…
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark – akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak – egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat… és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek?
Cassandra Clare új sorozatának szívfacsaró első része telis-tele van csillogással, bűbájjal és persze árnyvadászokkal…
Rég kalandoztam már az Árnyvadászok világában, több mint két éve jött ki a Mennyei tűz városa, és azóta csak a rövid Simon novellák voltak, azoknak a felét is csak most, a Lady Midnight előtt tudtam elolvasni. Nem is gondoltam volna, mennyire hiányzott mindez, a szeráfpengék, a rúnák, a démonok. Olyan volt, mint egy régi ismerőssel találkoznék, akivel szerettük egymást, de valamiért mégsem beszéltünk volna, és most rájönnénk, hogy semmi sem változott.
Mert még mindig nagyon szeretem az Árnyvadászok világát, még mindig azt kívánom, bárcsak én is a részese lehetnék, és még mindig számtalan órát tudnék azzal tölteni, hogy ezeket a könyveket olvasom csak azért, mert így megelevenedik előttem és beszippant. Szóval igen, szeretem a világot, ez nem változott az elmúlt hat évben.
Ahogy az sem, hogy szeretem Cassie megszokott stílusát, a humorát, ahogy leírja a tájakat, és annyira jól meg tudja adni a hangulatot. Cassie azok közé az írók közé tartozik, akinél úgy érződik minden jelenet hangulata, mintha egyenesen a lapokból áradna. Na meg a karakterei. Borzasztóan erős karaktereket tud alkotni, és mindegyikükhöz lehet viszonyulni valahogy, csak közönnyel nem.
A Blackthorn gyerekeket megismerhettük már a Mennyei tűz városában, és bár jó régen olvastam azt a könyvet, azért még így sem okozott nehézséget mindegyikükre emlékezni. Mark visszatért a családjához, de a Vadűzésben töltött hosszú évek alatt teljesen elszokott az emberi dolgoktól, úgyhogy nem igazán tud beilleszkedni. Nagyon szeretem őt, részben azért, mert sajnáltam, ahogy a Vadűzésben kellett élnie, részben mert vicces, ahogy néha nem találja a helyét, részben meg a lelki vívódása miatt, amit meg tudok érteni.
Az ikrek, Livvy és Ty valahol az aranyos és a lenyűgöző között lavíroztak. Kicsit nehéz volt átszokni, hogy ők már nem olyan picik, hanem már rendesen benne járnak a kamaszkorban, úgyhogy nem kéne rácsodálkoznom, milyen sokat tudnak, és igazából magasabbnak is elképzelhetném őket. Az ő kapcsolatuk már-már felér egy parabatai kapcsolattal, de mégsem olyan. Ty a kedvenc Blackthornjaim között van, mert kicsit másmilyen. Máshogyan reagál a dolgokra, nem tud mit kezdeni az érzelmekkel és az iróniával, viszont egy zseni, és imádja Sherlock Holmest. Jó, hogy van neki egy Livvyje, aki kisegíti őt olyan dolgokban, amelyekben nem boldogul.
Drusilla és a kis Octavian eléggé a háttérbe szorulnak, de biztos vagyok benne, hogy a következő részekben még nekik is bőven jut szerep.
Julian nagyon hamar az egyik kedvenc szereplőm lett, és ha valaki ismer engem, az már kitalálhatta, miért. Bizony, ő egy megtört lélek. Tizenkét évesen felnőtté kellett válnia, az apja meghalt, Helent száműzték, Markot pedig elragadta a Vadűzés, így ő lett a családfő. Nagybátyjuk kevés figyelmet fordított a gyerekekre, szóval Jules gondoskodott mindenkiről. Annyira sajnálom, hogy ennyi mindenen kellett keresztülmennie ilyen fiatalon. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért annyira érzékeny. Ő egy művészlélek, szelíd, épp ezért annyira megdöbbentő, mikor csatába indul, vagy amikor dühös lesz, mert bántják az egyik családtagját. Vagy Emmát. Ezzel el is érkeztünk a könyv kulcsfontosságú részletéhez.
Emma és Jules parabataiok. Ebben a világban az egyik kedvencem a parabatai kapcsolat, és erre nem Alec és Jace kapcsolata döbbentett rá, hanem Jem és Will kapcsolata. Ők a kedvenc parabatai párosom, vagy legalábbis ők voltak eddig. Most osztozniuk kell az első helyen. Jules és Emma kapcsolata nem olyan, mint Jemé és Willé volt. Nem erősebb vagy gyengébb, egyszerűen csak más. Nagyon szeretem, ahogy egymásra néznek, reagálnak, ahogy gondolnak a másikra. Annyira erős a kötelékük, hogy még így is nehezen tudom elképzelni, milyen lehet az, pedig annyira érzékletesen és részletesen le van írva minden egyes momentum. A parabatai kapcsolat az egyik legszebb dolog, amiről valaha olvastam, és pont ezért fáj az, ami Juliannel és Emmával történik.
A történet elég hosszú, de egy percig se éreztem, hogy bárhol üresjárat lett volna. Csak úgy faltam a sorokat, és még többet akartam. Ahogy Cassie-től megszokhattuk, van benne nyomozás, ami most is nagyon izgalmasra sikerült. Nem találtam ki előre, ki lehet a gonosz, de engem úgyis jobban érdekelt a dráma része, akárcsak az előző részeknél. És nem számítottam rá, hogy már most így összetörik a szívem. Tudtam én, hogy fájni fog, csak azt nem, hogy ennyire. Olvasás közben nem egyszer éreztem azt, hogy mindjárt elsírom magam. És még sosem olvastam olyan szexjelenetet, amitől könnyes lett a szemem (nem, még az extrán fos szexfarmosban sem volt ilyen, ott leginkább csak a röhögéstől sírtam).
Természetesen függővége van, sőt még egy kis extrát is kapunk, valamint feltűnnek a régi, jól ismert szereplők egy-egy cameo erejéig (Magnuuuuus). Tehát már most várom a következő részt, amit biztosan fogok fizikailag bántalmazni, eddig minden középső részt bántottam. Érdekes módon azt gondoltam eddig, hogy a TLH-t jobban várom, de jelen pillanatban ez a sorozat élvez elsőbbséget. Aztán majd lehet, hogy minden megváltozik, amikor kijön a TLH első része. Igen, imádtam, és amint kisírtam magam, jöhetne is a következő rész, tehát tegnap előttre.
Kedvenc karakter: Julian, Emma, Mark, Ty, Magnus (hé, ebben a részben is szerepelt)
Ami legjobban tetszett: a világ, a dráma
Ami nem tetszett: -
Értékelés: 5/5
Tiberius Blackthorn és Sherlock Holmes
Ty nagyon szereti a detektívregényeket, Sherlock az egyik kedvence, és nagyon szeretne olyan lenni, mint ő. Nem véletlen, hiszen sok dologban hasonlítanak. A legfeltűnőbb, hogy mindketten mutatnak Aspergerre jellemző tűneteket.
„Ty imádja a számítógépeket, szereti analizálni, ahogy az adatokat rendszerezik, de igazából nem valami jó matekból.”
Ha valaki hallott már életében Sherlock Holmesról, az biztosan tudja, hogy mennyire jól tud analizálni, a tényeket feldolgozni.
„Cristinának eszébe jutott, hogy Emma említette, mennyire felzaklatja Ty-t, ha kizökkentik a megszokott életritmusából.”
Nos, ez is egy olyan tulajdonság, ami jellemző az Aspergeresekre.
„- Most már értem, miért mondják, hogy a parabataiokat nem lenne szabad szétválasztani, egyszerűen összeilletek, mint…
- Sherlock Holmes és Watson doktor – mondta Ty, aki ismét elmerült a könyvében.”
„A Klávé makacsul ellenállt minden újításnak, a mondén kultúrától pedig végképp elzárkózott. Tiberius azonban mit sem törődött ezzel. Már tízévesen számítógépre vágyott, hogy naprakész lehessen az erőszakos mondén bűnügyekből, és amikor a sötét háború után hazaértek Idrisből, Julian beszerezte neki a komputert.”
„És Ty tényleg imádta a számítógépét. Elnevezte Watsonnak, és hosszú órákat töltött azzal, hogy megtanulja használni, teljesen egyedül, hiszen a többiek semmit se tudtak kezdeni vele.”
„Emma a szájához kapta a mutatóujját, és Ty felé biccentett, aki elmélyülten meredt a számítógép képernyőjére. A kékes fény megvilágította finom vonásait. A lány imádta, amikor Ty detektívesdit játszott; látszott, mennyire beleéli magát a szerepbe, abba az álomba, hogy ő Sherlock Holmes, aki mindig mindenre tudja a választ.”
„Amikor Ty kicsi volt, összezavarták egyes kifejezések, amiket szó szerint vett, és nem értette, hogy az emberek néha direkt túloznak a nyomaték kedvéért. Bosszantották az olyan frázisok, mint a „béka nő a hasadba” – és néha kissé csalódást is okoztak neki: mivel szerette a békákat, bánta, hogy hiába iszik akármennyit, egy se nő benne.”
„Ő csak azt szokta mondani, hogy mindenki bogaras egy kicsit, és Tynál ez a babrálásban mutatkozik meg, ennyi. Ez tetszett az öccsének. Ty imádta a bogarakat, a lepkéket, a méheket: bármit, aminek szárnya van.”
Sherlock Holmes nyugdíjas éveit egy méhfarmon töltötte.
Nyereményjáték
Mostani nyereményjátékunkban a vérbeli Árnyvadászoknak nem lesz nehéz dolga.
Minden állomáson találtok egy illusztrációt valamelyik Gonosz fortélyok szereplőről - valójában ezek a szereplőkről készült virágos kártyák. Mindegyik kártyán egy növénnyel látható az adott szereplő, aminek a viktoriánus szimbolika szerinti jelentése passzol a karakterhez.
A ti dolgotok csupán annyi, hogy rájöjjetek, melyik szereplő van a képen, és beírjátok a nevét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és a könyv egy példányát sorsoljuk ki. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A turné további állomásai:
12.23 Always Love a Wild Book
12.25 Deszy könyvajánlója
01.08 Insane Life
01.09 Kelly & Lupi olvas
01.10 Bibliotheca Fummie
01.12 Sorok között blog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése