Mondocon 2015 tél – Animekarácsony (és Könyvmolyképző könyvbemutató)

Kedves Nazgul

A mostani Mondonak csak a felén voltam jelen, ugyanis ugyanezen a napon volt a Könyvmolyképző magyar szerzőinek könyvbemutatója, én meg természetesen nem akartam lemaradni arról, hogy dedikáltassam a könyveimet. Reggel még gyorsan posztoltam, aztán útnak indultam, majd vártam egy csomót a Határ úton, ahol szimplán elkerültük egymást Toffyval, és ezért mindketten feleslegesen vártunk egymásra. A Rákóczi téren összefutottunk Deszyvel és felszedtük Ramit, majd irány a Darshan udvar. Voltam már itt korábban, és megint megállapítottam, hogy tök jó ez a hely. Váltottunk pár szót a többiekkel, helyet foglaltunk, majd kezdődött is az első etap, ahol Bessenyei Gábor, Demi Kirschner és Kae Westa könyvei voltak terítéken. Jó volt hallgatni az írókat, hogy milyen lelkesedéssel beszélnek a regényükről és magukról. Szeretem megismerni az embert a történet mögött. Gábor könyvénél rájöttem, hogy én is a nagy tömegbe tartozom, és ugyanaz a kedvenc karakterem, mint mindenki másnak. Demi könyve pedig felkeltette az érdeklődésem, úgyhogy lehet, hogy arra is sort kerítek előbb-utóbb. A második fordulóban Felkai Ádám, Róbert Kati és Rácz-Stefán Tibor beszéltek, és örömmel vettem észre, hogy Tibi mennyivel magabiztosabb volt most, mint tavaly. Nem látszott rajta, hogy izgulna, tök profin beszélt.

On Sai rajzolt is

Ekkor újabb szünet következett, és végre dedikáltathattam Felkai Ádámmal és On Sai-jal is, mivel Bessenyei Gábort már sikerült elkapnom az első szünetben. Bea iszonyú aranyos volt most is. Annak ellenére, hogy nem tud rajzolni, nekem megtette (Deszy szerint nekem mindenki rajzol, de ez nem igaz), és nagyon örülök neki. Ezek után a nagy tömeg szétszéledt, és kevesen maradtunk a harmadik részre, de az így is nagyon jól sikerült. Réti László sok érdekes dolgot mondott nem csak a könyvéről, hanem a rendőrségi nyomozásokról is. A műsor végeztével aztán én is a távozás mezejére léptem, ugyanis várt a Mondocon.

 

Könyvbemutatón jártam #3

Általában nagyszabású könyvbemutatókon szoktam részt venni, ahol rengeteg ember van, szegény írók pedig órákon keresztül mást sem csinálnak, csak a saját nevüket írják le újra és újra. A Tetovált mementó bemutatója teljesen másmilyen volt, és nem csak azért, mert ez egy antológia.

Ha egy szóval kellene jellemeznem az eseményt, azt mondanám: profi. Amennyiben nem egy molytag lennék, aki a háttérből követte végig az eseményeket, hogyan is jött ez létre, hanem mondjuk csak úgy becsöppentem volna véletlenül az eseményre, azt hittem volna, hogy ez most valami szokásos összejövetel, nem először van itt ilyen, és mindenki tudja, mi a dolga.

Ugyan a kezdéshez képest jó fél órával korábban értem oda, mert én vittem a szerencsesütiket, már tele volt emberekkel a helyszín, és akkor még nem érkezett meg mindenki. Persze nem voltunk ezren, de a Hátsó Kapu elég jól megtelt, bizony voltak, akik állni kényszerültek.

Már a kezdést imádtam. Megnézhettük a könyvtrailert, ami gyönyörű lett, és ugyan egy kis technikai baki csúszott a dologba, de nagyon kreatívan megoldották a dolgot a szervezők. Bence tartott egy bevezető beszédet, utána pedig megismerkedettünk magával a könyvvel. A művekből cippo és Ross olvasott fel, amit háttérben Galádvíziló kísért zenével, Izolda pedig konferált. Interjú volt a két szerkesztővel, Ciccnyoggal és virezmával, majd Leonival, az illusztrátorral is. Néhány szerző saját maga olvasta fel alkotását, becsülöm őket, hogy ki mertek állni, és ott mindenki előtt felolvastak.

Az interjúk és felolvasások után ajándékot kaptak a közreműködők, majd mindenki megrohamozta a jelen lévő szerzőket, hogy dedikáltassák a könyvüket. A szervezők egy kis finomságról is gondoskodtak, ugyanis volt szörpbe- és vodkába áztatott gumimaci meg pogácsa. Boldogan láttam, hogy többen vesznek a szerencsesütimből is.

Nagyon jó hangulatban telt az esemény, és fantasztikusan lett összehozva minden. Ugyan nem vagyok senki anyukája sem más hozzátartozója, de nagyon büszke vagyok azokra, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez az antológia és ez a bemutató létrejöjjön.

(A könyv értékelése is jön hamarosan.)

Könyvbemutatón jártam #2

Ha az ember egy könyvbemutatón vehet részt, mindig új élményekkel gazdagodik, akár első-, akár sokkönyves szerző a házigazda. Így volt ez ma is, mikor Lovranits Júlia - Amrita_noita - Lea és a viharbanyák című meséjének bemutatójára látogattam. 

Elsőként érkeztem a Kispesti Művelődési Házba, mivel közel lakom, még a szerzőt is megelőztem, a vendégekről nem is szólva, de nem jelentett számomra problémát. Tudtam, másnak egész Budapesten át kell vágnia, így olvasással ütöttem el az időt, míg meg nem érkezett mindenki. Kipakoltunk, dekoráltunk, finom sütit kóstoltunk, majd végül kezdetét vette a beszélgetés.

A mindannyiunkat érdeklő kérdéseket Sohonyai Edit írónő tette fel, Júlia pedig lelkesen mesélt. Beszélt a gyermekkoráról, arról, miért szereti a boszorkányokat, mi ihlette meg, hogy róluk írjon könyvet; anyukájáról, akitől mindig boszorkányos meséket szeretett hallani; szerető otthonáról, mely egyúttal a történet színhelyének is otthont ad, és a könyv megszületésének folyamatáról.

Nem pusztán kérdéseket és válaszokat hallgattunk, hanem igazi meséket. Egyáltalán nem éreztem Júlián, hogy félne, vagy izgulna, mint azt más első könyves szerzőknél tapasztaltam, folyamatosan és lelkesen mesélt. Gondolom, nagy tapasztaltra tett szert a közönség előtti szereplésben munkája során. Júlia ugyanis a Magyar Madártani Egyesületnél oktatási munkatárs. Azt is látni lehetett rajta, hogy szereti a munkáját. Öröm volt hallani, milyen lelkesedéssel beszélt az állatokról, főleg a madarakról. Ennek köszönhetően én is kedvet kaptam a madárleshez.

Oktatási munkatársként nem csak terepi munkát végez, hanem gyereknek tart előadásokat, történeteivel a természet szeretetére tanít. Ám nem csak a gyerekeket bűvöli el, hanem a felnőtteket is. Korábban is volt már szerencsém részt venni egy előadásán, melyen engem is ugyanúgy elvarázsolt, mint a körülöttem ülő kiskorúakat.

A könyv is ebben a varázslatos stílusban íródott. Elbájolta azt a nyolcéves kislányt, és a felnőttet is, akik előolvasásra megkapták a mesét. Júlia elmondta azt is, hogy bár a könyv a bíbor pöttyös sorozatba került (mely a 11-14 éves fiataloknak szóló könyveket gyűjti csokorba), jobban szeretné, ha a borítón az állna: 8-99 éves korig. Persze a tanulság életkorfüggő, ám ez a jó könyv legfőbb ismertetőjegye: akárhány éves vagy, mindig ad valamit.

A történet alapvetően a felnőtté válásról szól. Lea, ahogy annak idején Júlia, felteszi a kérdést: most, hogy 14 éves lett és megkapta a személyijét, el kell tenni a babáit is? Persze az idősebb korosztály nyilván más mondanivalóval fog találkozni, más miatt szereti meg a könyvet.

A beszélgetést két felolvasás színesítette, melyek során Kovács Marianna, mesemondó és Deák Adrienn, a Tolkien Társaság munkatársa olvastak fel. A délután folyamán a háttérben végig Júlia rajzait láthattuk. Ezek sajnos a könyvbe nem kerültek be, ám örülök, hogy az esemény keretei között megcsodálhattam őket. A bemutatást követően közelebbről is megismerhettünk a díszvendéget: Frugilegát. Ő a történetben szereplő egyik boszorka, aki Júlia anyukájának és  az ő varrótudományának köszönhetően kelt életre, s csendben vett részt az eseményekben. Megkóstolhattuk a boszorkányujj süteményt, ami rémisztő kinézete ellenére igen finom volt, majd Júlia dedikálta számunkra a könyvpéldányainkat.

Ez a könyvbemutató egészen más hangulatú volt, mint amelyeken eddig részt vettem. Bár sokan voltunk, a terem nem telt meg zsúfolásig, nagyon családias hangulat uralkodott. Különleges volt, saját varázslatos hangulattal, és nagyon örülök, hogy részt vehettem rajta.

Könyvbemutatón jártam #1

Úgy esett, hogy Benina, Spirit Bliss és Szurovecz Kitti hármasának ismét megjelent egy-egy könyve, úgyhogy november 9-én felkerekedtünk, és elutaztunk az A38 hajóra, ahol újra találkozhattunk az írónőkkel és a rég nem látott barátokkal.

Adrit (vagyis Spiritet) már évek óta ismerem, jó barátom, úgyhogy nagyon örültem, mikor kiderült, kiadják az első könyvét. Akkor ismertem meg Beninát, Kittit és a Könyvmolyképző Kiadó munkatársait is.  Azóta találkozunk minden könyvbemutatón, könyves eseményen, dedikáláson, és régi ismerősökként üdvözöljük egymást.

Háromkor kezdődött az esemény, kis csapatunk (a hardcore Spirit rajongók) már fél háromra megérkeztek, el is foglaltuk a helyünket, sokan voltunk, de azért betömörültünk egy kis helyre. Lassan szállingóztak az emberek, megjött Kitti is, megtelt a terem (és megtudtuk, hogy sok jó ember kis helyen is sok jó ember), csak Beninát nem láttuk sehol. Három után Benina még mindig nem érkezett meg, de nem várhattunk örökké, elkezdtük nélküle.

Józsi volt a moderátor, és mint mindig, most is jót derültünk szellemes mondatain. Sok érdekes dolgot tudtunk meg Kittiről és Spiritről, az írási módszereikről, a gondolataikról, érzéseikről, történeteket hallottunk, elmesélték egy-egy élményüket. A kérdéseket és válaszokat időnként megszakította egy-egy részlet a könyvekből, amelyeket az írók maguk olvastak fel. Spirité izgalmas volt, és örültem, hogy előre kitaláltam részlet csattanóját, ami igazából nem is derült ki, Kittié inkább vicces. A kérdések végeztével kisorsoltuk azt az öt embert, akik Benina gyönyörű rajzait nyerték meg, a közönség bevonásával én is húzhattam egy szerencsés nyertest, akinél remélem, hogy jó helyen lesz a rajz.

Benina sajnos nem érkezett meg az esemény végéig, ezért kicsit szomorú voltam, mert elcipeltem a Farkasok nemzettségét, hátha végre kapok bele egy aláírást, de ezt el kell halasztanom a következő alkalomra. Viszont On Sai egy egész kisregényt írt a Calderonom elejébe, és ennek nagyon örülök. Mesélt egy kicsit a hamarosan megjelenő regényeiről, úgyhogy azokat is árgus szemekkel várom majd. Később mindenkinek ötször elmeséltem, milyen igazságtalan, hogy Benina könyvét elvittem, és ő nem jött el, A napszemű Pippa Kennt, pedig itthon hagytam, de Fanni ott volt, úgyhogy alá tudta volna írni nekem. Fanni nagyon kedves volt, felajánlotta, hogy ad nekem egy könyvjelzőt, de az már van, szóval ezzel is várnom kell a legközelebbi eseményig.

Igazából számomra nem is maga a könyvbemutató volt a lényeg, ilyenen már annyiszor részt vettem, az íróktól meg bármikor tudok bármit kérdezni, én annak örültem, hogy végre összejött újra az egész csapat, találkozhattam a régen és nem olyan régen látott barátaimmal és beszélgethettem velük. Az Árnyvadász barátaim is jelen voltak, velük tudtam egy kicsit fanoskodni, megnéztem Deszy Árnyvadász Kódexét, ami egyszerűen gyönyörű, és szimplán csak jól éreztem magam.

Az esemény után Albertirsára mentünk, hogy Zsuzsánál egy pizsiparti keretében folytassuk a mulatságot, ami szintén eseménydús volt rengeteg nevetéssel fűszerezve, de az már nem ide tartozik. :)