Mondocon 2015 tél – Animekarácsony (és Könyvmolyképző könyvbemutató)

Kedves Nazgul

A mostani Mondonak csak a felén voltam jelen, ugyanis ugyanezen a napon volt a Könyvmolyképző magyar szerzőinek könyvbemutatója, én meg természetesen nem akartam lemaradni arról, hogy dedikáltassam a könyveimet. Reggel még gyorsan posztoltam, aztán útnak indultam, majd vártam egy csomót a Határ úton, ahol szimplán elkerültük egymást Toffyval, és ezért mindketten feleslegesen vártunk egymásra. A Rákóczi téren összefutottunk Deszyvel és felszedtük Ramit, majd irány a Darshan udvar. Voltam már itt korábban, és megint megállapítottam, hogy tök jó ez a hely. Váltottunk pár szót a többiekkel, helyet foglaltunk, majd kezdődött is az első etap, ahol Bessenyei Gábor, Demi Kirschner és Kae Westa könyvei voltak terítéken. Jó volt hallgatni az írókat, hogy milyen lelkesedéssel beszélnek a regényükről és magukról. Szeretem megismerni az embert a történet mögött. Gábor könyvénél rájöttem, hogy én is a nagy tömegbe tartozom, és ugyanaz a kedvenc karakterem, mint mindenki másnak. Demi könyve pedig felkeltette az érdeklődésem, úgyhogy lehet, hogy arra is sort kerítek előbb-utóbb. A második fordulóban Felkai Ádám, Róbert Kati és Rácz-Stefán Tibor beszéltek, és örömmel vettem észre, hogy Tibi mennyivel magabiztosabb volt most, mint tavaly. Nem látszott rajta, hogy izgulna, tök profin beszélt.

On Sai rajzolt is

Ekkor újabb szünet következett, és végre dedikáltathattam Felkai Ádámmal és On Sai-jal is, mivel Bessenyei Gábort már sikerült elkapnom az első szünetben. Bea iszonyú aranyos volt most is. Annak ellenére, hogy nem tud rajzolni, nekem megtette (Deszy szerint nekem mindenki rajzol, de ez nem igaz), és nagyon örülök neki. Ezek után a nagy tömeg szétszéledt, és kevesen maradtunk a harmadik részre, de az így is nagyon jól sikerült. Réti László sok érdekes dolgot mondott nem csak a könyvéről, hanem a rendőrségi nyomozásokról is. A műsor végeztével aztán én is a távozás mezejére léptem, ugyanis várt a Mondocon.

 

Star Wars asztal

Most nem készültem előre a programokból, annyit tudtam, hogy Star Wars lesz a téma (ez győzött meg arról, hogy nekem ki kell mennem, akkor is, ha fene fenét eszik), valamint lesz Warhammer figura festés. Raminak sajnos közbejött valami, úgyhogy végül egyedül mentem, amitől kicsit elment a kedvem, de aztán arra gondoltam, hogy Star Wars, és utána nem érdekelt semmi, csak hogy mindent megnézzek, ami Star Wars. Ahogy beléptem, egyből a Fumax és az Aquila háza standokat kerestem, mert át mégiscsak illik köszönni, ha megérkezünk, de a hidegről bemenet úgy megcsapott a meleg, hogy a teljesen bepárásodott szemüvegemben semmit nem láttam, úgyhogy nem is csoda, hogy vakegérként közvetlen elmentem előttük és észre sem vettem. Azért gyorsan körbenéztem a két engem érdeklő csarnokban, lefotóztam mindent, ami Star Wars, és ez nem kevés dolog volt. Tényleg, akármerre néztem, egy Jedit, Han Solot, Boba Fettet vagy Darth Vadert láttam. Bár Vader nagyúr kicsit vicces volt, ugyanis sisak nélkül éppen ebédért állt sorba. Meglátogattam a Gyűrűk urásokat is természetesen. És ekkor kezdtem el sajnálni igazán, hogy egyedül vagyok, mert egy rakat emberrel szerettem volna közös képet, és nem volt senki velem, aki lekaphatott volna. Egyedül gyáva nyuszi vagyok, úgyhogy leginkább csak csendben bóklásztam végig a dolgokat. Bezzeg, ha van, akit berángathatok a hülyeségbe, akkor tuti ott ragadok mindenhol egy csomó időre.

Tünde fül

Miután kinézegettem magam, és mindent jól körbefotóztam, visszatértem az első épületbe, mert célom volt, hogy megtaláljam a keresett standokat. Mint kiderült, az körülbelül majdnem az ajtóban voltak, és tényleg elég vaksi voltam, hogy nem vettem őket észre. Beszélgettünk Mártival, megnézegettem az ékszereit, és azokat is jól körbefotóztam minden oldalról. Sőt, befutott egy lány, aki korábban megvette az egyik pár tünde fület, úgyhogy azt is le tudtam kapni használat közben.

Az elkészült mű

Visszamentem a festéshez, mert én eldöntöttem, hogy akarok figurát festeni. A legutóbbi Mondón olyan lelkesen beszélt a srác a játékról meg a festésről is, hogy kedvet kaptam hozzá, és örültem, hogy van lehetőségem nekem is festeni. Leültem a kis figura elé, ami akkora sincs, mint a kisujjam, kaptam egy ecsetet meg festékeket, és aztán teljesen rám volt bízva a dolog. Én meg először csak ültem ott, hogy akkor most mit is kéne tulajdonképpen csinálnom. Igazából azt hiszem, jobban ment volna a dolog, ha előbb felvázoltam volna magamnak, hogy ki is ez a lovag és hol harcol, majd kidolgozom a teljes karaktertörténetét, és megalkotom a világot. Na jó, nem, max jobban megválogatom a színeket. Ha nem jöttetek volna még rá, iszonyú nehéz egy ilyen kis figurát szépen kifesteni. Ezért lett olyan ronda az enyém, amilyen. A velem szemben ülő lány, megkérdezte, hogy festettem ki a száját. Hát sehogy, leginkább csak összemázoltam a katona arcát, aztán próbáltam a szemének kis pontokat festeni, ami nem egészen úgy jött össze, ahogy terveztem. Remegett a kezem, és hiába volt pici az ecset, mindig valahova oda is jutott a festékből, ahova nem akartam. Körülbelül egy óra után adtam fel, aztán körbenéztem, és láttam, hogy a többiek már jóval előttem ott voltak, volt, aki már vagy három órája ott görnyedt a figurája felett, nekem meg elképzelésem sem volt, mit lehet ennyit szöszmötölni rajta. Bár igaz, hogy nem vagyok az a türelmes-fajta ember, úgyhogy leginkább csak azért nyilvánítottam késznek a figurám, mert már meguntam a bénázást. Azért első próbálkozásnak nem is lett olyan rossz, és jobban nézett ki, miután megszáradt a festék.

Amint ezzel végeztem, már elég késő lett, úgyhogy megvártam Mártiékat, és aztán együtt ballagtunk el a Pillangó utcáig.

Még mindig imádom a színes forgatagot, azt, hogy ennyi fandom megfér egymás mellett, és ahogy a nyugati és a keleti kultúra találkozik egymással, az valami fantasztikus. Imádom, hogy akárhányszor megyek, valami újat láthatok és valami újat próbálhatok ki. Szóval még akkor is érdemes benézni, ha egyedül vagyok, csak lehetnék kicsit bátrabb is.