A sci-fi regényei által kedvencünkké vált On Sai most egy ifjúsági fantasyval rukkolt elő. Ennek örömére egy hét állomásos turnéval mutatjuk be Mia Anne kalandjait az álomvilágban, ahol feltűnik egy álombéli lovag is. Tartsatok velünk, mert a sok érdekes extra mellett még nyerhettek is!
Oldalszám: 376
oldal
Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen
Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal
álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot
bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi
kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám
nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a
gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a
lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám
nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre
rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a
katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő
mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia
vagy a tudomány?
Először olvastam
a Calderont, amit szeretem, aztán a Scart, amit meg imádtam, és ezzel a két
könyvvel (és a folytatásaikkal) meg voltam győzve, hogy On Sai jó író. Mert On
Sai tényleg jó író. És elég fura, hogy ezt pont egy tipikus fantasy YA-val
bizonyítja be, de hát ha egyszer így van.
Tele van jó
történetekkel, és annyira komplex világokat tud megalkotni, hogy nem elég
kétszer vagy háromszor elolvasni a történeteit. Minden egyes olvasással valami
újat fedezhetünk fel.
Ilyen az Apa, randizhatok egy lovaggal? is. Nehéz
elhinni, de annak, aki sci-fit szokott írni, sokkal nehezebb megírnia egy sima
romantikus fantasyt, mint egy csavarokkal teli komplex világot bolygók közötti
harcokkal. On Sai azonban könnyedén vette az akadályt, és írt egy remek YA-t.
Az a legjobb
benne, hogy még így is megmaradt olyan On Sai-osnak. Vegyük például a világot.
Nagyon egyszerűnek tűnik, Mia Anne elalszik, álmában egy fantasy világba kerül,
amiről kiderül, hogy nagyon is valóságos. A legtöbb író ott bukik el, hogy
logikai bakik vannak a történetben, vagy esetleg találunk valamit, ami nincs
megmagyarázva, és teljesen érthetetlen. Ebben a könyvben nincs ilyen. Minden a
legapróbb részletekig ki van dolgozva, és amikor már épp eszedbe jutna
rákérdezni: „Na ez most tulajdonképpen hogyan is történt?”, akkor magyarázzák
el. Szerettem a világot, mert olyan szimplának tűnik, mégis annyi lehetőség van
benne, és hát melyik lány ne álmodozott volna egy igazi lovagról?
Aztán a karakterek.
A legtöbb YA-ban nem szeretem a főszereplőket, mert vagy nagyon buták vagy
hihetetlenül idegesítőek, vagy mindkettő egyszerre. Mia Anne azonban egy eléggé
öntörvényű lány, aki valahogy pont a makacsságával fogott meg magának. Ő nem
azért mond ellent, csak hogy bosszantsa a többieket, vagy mert ő ennyire menő,
és megteheti, egyszerűen csak úgy gondolja, hogy ez egy álom, ahol bármit
megtehet, mert nincs következménye. Így megy a feje után. Na meg persze azt is
szeretem, amikor csak azért csinál valamit, hogy cukkolja Kószát. Emellett
pedig iszonyúan okos.
Kósza az
álombéli lovag, aki egy kicsit naiv. Mármint oké, ez főleg abból fakad, hogy az
ő világában teljesen mások a szabályok, mint Miáéban, de azért néha tényleg
olyan aranyos, amikor nem ért valamit. Közben meg mégiscsak igazi lovag, aki
még akkor is a bajbajutott hölgy segítségére siet, ha épp a halálán van. És
igen, kifejezetten imádtam, hogy Mia Anne és Kósza folyton veszekedtek, ettől
éreztem igazinak azt, ami köztük volt. Persze a fizikai vonzalom kezdettől
megvolt, de nem estek rögtön egymás karjaiba (hát nos, legalábbis a szó átvitt
értelmében), és nem suttogták egymásnak, hogy mennyire halálosan szerelmesek.
Viszont nem lehetett nem szeretni, amikor végre kezdett közöttük kialakulni valami.
De az én
kedvencem Amon volt, Mia Anne apukája. Asperger-szindrómás, és ezért annyira
racionális, mert nem igazán vannak érzelmei, hogy az első mondatával belopta
magát a szívembe. Benne vannak a tipikus poénok is, amikor nem ért valamit,
vagy nem úgy reagál valamire, ahogy egy normális ember tenné, de én főleg azt
szerettem, ahogy gondolkozott. Mindig a logikusan végiggondolta a dolgot, és
úgy lépett ezek után. Nála a természet törvényei mindennél feljebbvalók.
Ott van még Bo
is, Kósza lova, aki szintén az egyik kedvencemmé vált, ezen már meg sem
lepődöm. A kard és a köpeny után a ló már egész normálisnak számít.
Sokszor érzem
úgy, hogy én már kinőttem a YA-ból, egyszerűen már nem tud lekötni, de ez a
könyv hozta vissza azt, hogy miért is szeretem a műfajt. Megvannak benne a
sablonok, és lehet, hogy ez tudományos pontossággal ki van számolva, ennek így
kell lennie, de cseppet sem zavart. Lekötött a történet, izgalmasak voltak a
csavarok, még úgy is, hogy ki lehetett találni előre, mi lesz az. De ezért működik
egy jó ifjúsági regény. Nekem tényleg nem kell más, csak egy jó világ,
szerethető karakterek és izgalmas történet. Ezt pedig maradéktalanul megkaptam
az On Sai-tól.
Kedvenc
karakter: Amon, Bo
Ami legjobban
tetszett: a világ, Mia Anne és Kósza szóváltásai
Ami nem
tetszett:
Értékelés: 4,5/5
Idézetek a könyvből
„Amikor újra a
fiúra nézett, látta, hogy az elnyom egy mosolyt, és ettől megint bosszús lett:
– Jól
szórakozol, mi? Egy lovagnak nem kéne udvariasabbnak lennie egy hölggyel?
– Egy hölggyel
igen – felelt csúfondárosan Kósza.”
„A hullabűvölő
egy perc múlva felnézett, arcáról sütött a kimerültség:
– Kell a véred!
– Micsoda?! Hé,
elég ronda vagy Edwardnak!”
„A kispesti
Wekerle-telep tegnap még elbűvölte, az egész környék hangulatos házikókból
állt, melyek a kinyitható, fa ablaktáblák miatt olyanok voltak, mint a
mézeskalácsházak a mesében.”
„A hullaház
különösebben nem nyugtalanította, ki nem osont be kamaszként ilyen helyekre,
hogy kissé elmélyítse a biológiatudását?”
„Amon vállat
vont, majd követte a németet. Sosem volt kapkodós típus, a világvége miatt ráér
az utolsó öt percben aggódni. De micsoda kutatás! Ráláthat a világegyetem egy
nagyobb szeletére. Elfogta az izgalom.”
„– Ne nézz így!
Húsz éve morgok az asszony ezoterikus mániája miatt, és lám, kiderült, mégis
van mágia…”
„– Nem értem –
mondta Amon. – Ki hinne benne? Ha Mózes megjelenne az égen, tüzes szekéren, mi
már lelőnénk, mert azt hinnénk, hogy ufó.”
„Ha az embernek
van egy kamasz lánya, közelről is tanulmányozhatja a professzionális „bocs,
csak erre jártam” lopakodást.”
Nyereményjáték
On Sai könyvében
az álmok mellett kiemelt szerep jut a macskáknak, vagyis egy macskának, Mia
Anne kedvenc plüssének. Minden állomáson találtok egy képet, amelyen egy (vagy
több) macska szerepel. Nincs más dolgotok, mint beírni a macskák nevét a
rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A
kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy
válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
A turné további állomásai:
12. 13.
Bibliotheca Fummie
12. 22. Kristina blogja
12. 27. Deszy könyvajánlója
01. 03. Media Addict
01. 10. Insane Life
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése