Filmes sarok: Star Wars VII – Az ébredő Erő

Megpróbálom spoilermentesen leírni a véleményem, ami nagyon nehéz lesz, aztán ha nem megy, akkor majd jelzem, hol nyomjátok az x-et.

Nagyon kicsinek találkoztam először a Star Warsszal, az első emlékeim között van, hogy unokatesóimmal ülünk a kanapén, és mindenki nézi a Birodalom visszavágot, ahol Luke és Darth Vader harcolnak, majd Vader elmondja azt a bizonyos nagyon híres mondatot, amit kultikussá vált azóta. Sok más dologra nem emlékszem, Vader ronda feje a Jedi visszatér végéből még az agyamba égett, biztos megijedtem tőle, mert kopasz volt, sápadt meg tele sebhelyekkel. Jellemző, hogy a filmtörténelem legnagyobb csavarjára emlékszem a legjobban, így amikor először egyben néztem a filmeket, esélyem se volt meglepődni rajta. De addigra már úgyis a köztudatba égett, hogy márpedig Vader Luke apja. Az első mozis élményem a Baljós Árnyak volt, ami nyolc évesen még lenyűgözött, amikor 20 évesen újranéztem, már nem annyira, legutóbb meg inkább eret vágtam volna, csak legyen vége ennek a nyűglődésnek.

Viszont nem csoda, hogy így rajongó lettem. Ahogy ma délután megálltam a buszmegállóban a moziba menet, rájöttem, hogy eddigi életemben nem volt még egy olyan film, amit ennyire vártam volna. Amikor az új trilógia részei kijöttek, még túl kicsi voltam hozzá, hogy felfogjam, mi is ez igazából, de most egész nap úgy izgultam, hogy végre láthatok egy új Star Wars részt. Betegesen rettegtem minden spoilertől, már komolyan attól féltem, hogy amíg majd várunk az előcsarnokban, valami félmondatot meghallok, és az elront nekem mindent. Ugyanis csak az első trailert voltam hajlandó megnézni, és utána nekem hírstop volt. Semmit nem akartam tudni róla, még csak azt se, hogy mikor vesznek levegőt. Azért vártam ennyire nagyon ezt a filmet, mert minden másik film, amit várok, az adaptáció vagy képregényfilm (ami szintén adaptáció, de ebbe most ne menjünk bele). A képregényfilmektől tudom, mit várjak, még akkor, ha jó a sztori és jók az akciók, nem fog úgy megdöbbenteni vagy lenyűgözni, ahogy nem számítok rá. Tetszenek és szeretem őket, de egyikük sem akarja megváltani a világot, és ez így van jól. A könyvadaptációkat meg amiket várok, azokat pedig már olvastam előtte, és igen, érdekel, hogyan viszik vászonra azt, ami a fejemben él, de hát már ismerem a történetet, úgyhogy abból a szempontból nem tud sok újat adni. A Star Wars VII volt az első olyan film, aminek semmit nem tudtam a történetéről, a szereplők neveit is alig, csak azzal voltam tisztában, hogy én egy Star Wars filmet fogok látni, de ezen túl semmi. És ez pont olyan érzés, amikor a kedvenc íróm ír egy új könyvet, és a fülszövegén túl semmit nem tudok, de tudom, hogy jó lesz.

Oké, mégsem egészen olyan, ha az új trilógiára gondoltam, akkor eszembe jutott, hogy úristen, mi van ha ezt is elbasszák. De azét bizakodó voltam. És milyen jól tettem.

Szeretem az új Star Wars filmet, és annyira jó ezt leírni. Nem tökéletes, de nem is vártam egy Birodalom visszavág szintet. Tudtam, hogy ha nem raknak bele teljesen logikátlan dolgokat, amelyek ellentmondanak az eredeti trilógiának, akkor én már elégedett leszek. Az vagyok.

Nem az évtized filmjére kell számítani, de nálam simán dobogós ebben az évben, és nyilván megszállott rajongó vagyok, és ugrálok, mint egy öt éves kislány, és megveszek minden hülye SW-s cuccot az összes létező boltban (amúgy nem), úgyhogy nekem már elég egy Falcont vagy Hant látnom, hogy totál extázisba kerüljek, de ezen felül is jó volt a film. Még úgy is, hogy nem valami egyedi.

Egészen konkrétan ez az Új remény felújított változata, új szereplőkkel. Ha azt szeretted, ezt is fogod. Voltak benne eltérések, de nagyon-nagyon sok dologban visszatért, és rengeteg volt benne az utalás az eredeti trilógiára (és igen, az újra is találtam egyet), visszatértek azok a dolgok, amelyeket szerettünk az eredetiben, és nekem ettől volt annyira jó. Imádtam hallgatni, ahogy az egész moziterem egyszerre nyögött fel, amikor megláttuk először a Falcont, vagy amikor Han először megjelent. Annyira magával ragadtak az érzések, hogy nem tudtam nem imádni.

Vicces is volt. Az új trilógiában az volt a zavaró, hogy nem volt humoros. Próbáltak benne poénkodni, de nem ment nekik, és igazából az egész nagyon komor és sötét lett. A régi részekben azt szerettem, hogy bármilyen nehéz volt a helyzet, akkor is tudtak mondani egy sort, amin lehetett nevetni. Komolyan volt véve, és éreztük a feszültséget is, de ettől olyan életszerű lett. Az ébredő Erőben is sok volt a poén, amit szerettem. Sokszor Han brillírozott megint, de Finn és Rey között is elhangzott pár vicces szócsata, és kedvenc-, na meg az új droidjaink sem okoztak csalódást. Igen, én is imádtam BB-8-et. És volt pár viccesnek szánt, de inkább kínos poén is, amin szintén nevettünk, de azért lehet, hogy ezt nem kellett volna beletenni.

A régi karaktereket imádtam, és akárhányszor felbukkant egy ismerős, úgy megörültem neki. Az új karakterekről pedig semmit nem tudtam. Poe bukkan fel először, és nem szerepel sokat, de egyből nyilvánvaló számunkra, hogy ő Han Solo 2.0. Még nem igazán tudom, hogy álljak hozzá, de eddig bírom, aztán a folytatások majd eldöntik a továbbiakat.

Rey a főszereplő, és őt nagyon szerettem. Ő az új részek Leiája. Régi roncshajókat foszt ki, hogy kajához jusson, elég erős, hogy megvédje magát, és okos is. Talpraesett, nem esik kétségbe. Igazán vicces volt egy jelenet a film elején, amikor már siettek volna a megmentésére, de ő simán levert mindenkit. Egyetlen bajom volt vele: a színésznő annyira hasonlított Keira Knightley-ra, hogy néha nagyon irritált a feje.

Finn egy rohamosztagos, aki tulajdonképpen rájön, hogy ő nem is akar az lenni, mert ez bizony csúnya dolog. Az elején még őt is bírtam, volt mersze azt tenni, amit helyesnek gondolt. Szerettem az elején a párbeszédeiket Reyjel, amíg össze nem szoktak, hogy csipkelődtek egymással (és igen, ide illik Leia és Han gyakorlatilag bármelyik közös jelenete az Új reményből). Aztán csak azt láttam, hogy gyáván megfutamodik, majd levágott egy nyálas beszédet, amit bár ne mondott volna el, és innentől kezdve azt kívántam minden egyes alkalommal, hogy fogja be. Azt hiszem, a következő részekben nem leszünk mi jóban.

A főgonosz Kylo Ren, aki annyira menőn nézett ki, és azt vártam, hogy egy tök jó gonoszt kapunk, és ebben csalódtam igazából a legnagyobbat. Kylo Ren egy kiszámíthatatlan, idegbajos, hisztiző kisfiú kezelhetetlen dührohamokkal. Nem tudtam komolyan venni a karakterét, amiben a színész sem segített, mert hát eléggé nyálas feje van.

Voltak a filmben olyan dolgok, amik egyszerűen nem működtek jól, vagy bénák voltak. Renen kívül egy dolog akasztott még ki igazán, egy Reyjel kapcsolatos dolog, ami egyszerűen hiteltelen volt (bár azért vicces). Sírtam is egy helyen. Nem, nem a Star Wars feliraton a film legelején, bár ott is majdnem. Plusz van egy csomó szál, ami nincs elvarrva, úgyhogy azokra kíváncsi leszek.

Tetszett, hogy nem arra a csavarra építettek, amire építhettek volna, és teljesen elcsépelt hülyeség lett volna, hanem egy másikra, amihez még mindig nem tudom, hogy álljak hozzá. Egyrészt le vagyok sokkolva még mindig, pedig azért már körülbelül öt perccel előbb tudtam, mi fog történni, annyira kiszámítható volt, másrészt szomorú vagyok, hogy meglépték, harmadrészt meg örülök, hogy elég tökösek voltak hozzá. De leginkább csak szomorú vagyok és lesokkolt. Szerettem volna, ha azon a ponton leállítjuk a filmet, és szánhatok rá egy fél órát, hogy ezt feldolgozzam, de sajna nem.

Mindent egybevéve a film természetesen nyomába sem ér az eredeti trilógiának, de messze túlszárnyalja az újat. Igen, ez az Új remény 2015-ös verziója, de nálam abszolút működött. És imádtam. Ki jön velem moziba januárban?
És igen, sikerült spoilermentes bejegyzést írnom, el sem hiszem. Viszont vannak dolgok, amelyeket rendesen ki tudnék fejteni spoileresen, úgyhogy aki kíváncsi rá, az írjon rám privátban.