A Könyvmolyképző Kiadónál újabb sikergyanús történet jelent meg december elején Jessica Parktól, a Szeretni bolondulásig szerzőjétől. A Lélegezz velem turné keretén belül december 17. és 29. között 5 állomáson ismerkedhettek meg jobban a történettel, a szereplőkkel és nyereményjátékon is részt vehettek, ahol ha helyesen válaszoltok a feltett kérdésekre, a kiadó felajánlásával 3 személy megnyerheti a könyv egy példányát.
Oldalszám: 440
oldal
Fordító:
Komáromy Rudolf
Szülei halála után Blythe McGuire-t mélybe
húzza a gyász, alig bír a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen
utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás belerántja a
lányt valamibe, amire egyáltalán nem számított: tagadhatatlan vonzalmat érez a
sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek múltja talán még sajátjánál is
bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a
bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél
családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít
neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe
nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja
családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán
Blythe az egyetlen, aki megóvhatja őt a vízbe fúlástól.
Na erről beszélek
én, kérem szépen! Oké, tudom, hogy az értékeléseim nem olyan sorrendben
kerülnek fel a blogomra, ahogy én olvasom a könyveket, és ez így kicsit káoszba
fulladhat. Azonban tegnap olvastam el az Armadát, amit iszonyúan vártam, és
annyira akartam, hogy úgy beszippantson, hogy ne akarjam letenni a könyvet egy
másodpercre se, amikor meg mégis kénytelen vagyok, végig azon járjon az agyam,
mi történhet. Hát nem volt meg ez az élmény, pedig számítottam rá. Ellenben ez
a könyv. Hűha, majdnem kajálni is elfelejtettem miatta.
Ahogy a YA
könyveknél, úgy az NA részlegnél is pontosan tudom, mi a bevett szokás, lehet,
hogy nem olyan sokat olvastam még belőlük, de ehhez épp eleget. Ez a tipikus
megtört lelkek egymásra találnak, aztán jön a sírás-rívás, és a nagy szerelem.
Éljen! Általában egy kötetben elintézve. És biztos vagyok benne, hogy ebből is
egyszer eljutok majd arra a szintre, hogy többé nem akarok látni még egy
egyetemista fiút vagy lányt, akinek titkolnivalója van a múltjában, és ezért
nem lehet együtt a csodás lánnyal vagy fiúval, akit neki szánt az író, mert
hújaj. De még nem tartok azon a szinten, mert még élvezettel olvasom ezeket, és
annyira nem akartam letenni a kezemből a Left drowningot.
A történet
szempontjából semmi újat nem tudok mondani, ami ne lenne meg bármelyik NA-ban.
Van egy lány, aki nagyon zárkózott, de megtalálja a pasit, akinek aztán mindent
bevall, hogy mi történt a múltjában, amiért ilyen. Aztán a pasiról is kiderül,
hogy problémája van, és megy a hiszti meg összetörnek a szívek, de a végén
minden jóra fordul, mert szivárvány és unikornis. Ennek ellenére tetszett a
történetben az az egy darab csavar, amire rájöttem a könyv harmadánál, ezért
nem okozott meglepetést. És rendes esetben zavarna, mert ilyen az életben
nincs. De ott motoszkál a fejemben, hogy de lehet, hogy van, és ha van, az így
történt volna. Az egész olyan sorsszerű volt, és persze hogy annak tűnt, mert
így volt megírva, de én hiszek benne, hogy ilyen tényleg létezhet. Valahogy
ahogy olvastam, a végefelé már túl sok volt, ahogy Chrisnek is sok volt ezt az
egészet elviselnie, de közben meg jó is, mert tetszett. Nyugodtan hívjatok
idiótának, nem zavar.
Viszont bírtam
Chris testvéreit. Az ilyen regények fő érdekességei a mellékszereplők. Nyilván
ők sem olyan egyszerű esetek, de mindegyikükben megvan, amiért szeretni lehet
őket. Eric, a meleg, aki elég visszahúzódó, meg a kicsit élénkebb pasija Zach,
imádnivaló párost alkotnak, és úgy olvasnék még róluk. Eric ikertesója, Estelle,
akit tutira utálnék a való életben, de most valahogy csak elsodort az
energikussága és az, hogy kicsit őrült meg egy fél szekrényt a táskájában hord.
Na meg Sabin. A legszerethetőbb karakter az egész történetben. És a legjobb
barát, akit csak kívánhatna magának az ember. Persze mindegyikük egy-egy
pszichológiai esettanulmány, ami végül is érthető.
Jessica Park
stílusát még mindig szeretem, bár egész más volt most E/1-ben írt történetet
olvasni tőle. És igen, tisztában vagyok vele, hogy ezek a könyvek ugyanarra a
sémára épülnek, és lassan nem tudok majd új dolgokat kitalálni, úgyhogy
előbb-utóbb képtelen leszek pár mondatnál többet írni róluk, de egyelőre még
szeretem olvasni őket. Mert reménykeltőek.
Kedvenc
karakter: Sabin
Ami legjobban
tetszett: a csavar
Ami nem
tetszett:
Értékelés: 4/5
Nyereményjáték
Ismerd meg a
könyv karaktereit játékon keresztül! Minden állomáson egy újabb Shepherd és McGuire testvér nevét kell beírnod a
rafflecopter doboz megfelelő helyére, és ezúttal a Blogturné Klub oldalán
megosztott bejegyzésben is kell majd megoldást keresnetek, kiemelt szavak,
betűk formájában.
(Figyelem! A
nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre,
ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre
postáz!)
A turné további állomásai:
12. 17. Kristina blogja
12. 20.
Bibliotheca Fummie
12. 23. Media Addict
12. 26. CBooks
12. 29. Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése