Kiadó: CreateSpace
Oldalszám: 256
oldal
Molyos adatlap
Ambert és bátyát, Jake-et apjuk rendszeresen
bántalmazza. Egyik este a szomszédban lakó Liam látja, hogy Amber sír, ezért az
ablakon keresztül bemászik a szobájába megvigasztalni őt. Elalszanak az ágyon,
és annyira rendszeressé válik a dolog, míg végül éveken keresztül folytatják a
dolgot, minden egyes este. Éjszaka Liam kedves és védelmező, nappal viszont
folyton marakodnak, így megy ez egészen Amber tizenhat éves koráig, amikor Liam
eldönti, hogy változtatni akar rajta.
Gyakorlatilag ez
volt az első angol nyelvű olvasásom, persze voltak korábbi próbálkozásaim, meg
egyszer a Csontvárost is elolvastam eredeti nyelven, de azt nem igazán lehet
számolni, mert hát előtte már kétszer elolvastam magyarul. Szóval Deszy folyton
emlegette ezt a könyvet, és mondta, hogy nyugodtan kezdjek bele, mert nem olyan
nehéz. Egyik pillanatomban bele is olvastam, és rájöttem, hogy még úgyis értem
mi történik, hogy egy csomó szó ismeretlen számomra. Úgyhogy elraktároztam a
könyvet, hogy ez majd jó lesz valamikor, nem kell tőle megijedni. Aztán elő is
vettem nemrég, amikor valami nyálasra vágytam, és nem volt különösebb gondom a
megértésével, sőt, kedvet kaptam tőle még több angol nyelvű könyvet olvasni.
Azt még azért hozzátenném, hogy én az angol tudásomat nem létezőnek szoktam
hívni, mert megszólalni vagy két értelmes mondatot összerakni nem nagyon tudok,
az általános iskolában tanultam utoljára angolt (na jó, meg a cukrász képzésen
próbálták belénk nyomni kb fél év alatt a 32 tétel anyagát), de amit magamtól
értek azt mind sorozatokból, filmekből, dalszövegekből, fordítási
próbálkozásokból szedtem magamra. Szóval, mindenkit bíztatok, hogy olvasson
angolul, még úgy is, hogy csak nagyon minimális angoltudással rendelkezik.
Tehát a könyv.
Magamra szedtem pár angol kifejezést, de mivel szegény csaj (mármint a
főszereplő) nem rendelkezik túl sok szókinccsel, és mindig ugyanúgy káromkodik,
nem sok dolog ragadt rám. Az elején még tényleg egy tök aranyos történet volt.
A srác minden éjjel bemászik a lányhoz, és együtt alszanak, a suliban meg
folyton húzzák egymás agyát, és csak a csajnak nem tűnik fel, hogy Liam
teljesen bele van zúgva. Amikor beszóltak egymásnak, itt még folyton
vigyorogtam, mert hát vicces volt. Aztán haladt a cselekmény, és Liam ugyan
elég nyálas volt, de ezt elnéztem neki, mert hát mégiscsak egy tiniregényről
beszélünk, ebben a műfajban pedig ritka a valósághű fiú. Aranyos volt,
szórakoztatott, és pont úgy haladt a cselekmény, ahogy arra számítottam.
Valahol a
harmadánál kezdett bele lejtmenetbe a könyv, és onnantól már nem volt megállás
a gödör aljáig. Liam aranyos nyálassága kezdett átmenni gusztustalanba, Amber a
pánikrohamai ellenére túl gyorsan ment bele a dolgokba. Tudom, hogy nyolc éven
át majdnem minden éjjel együtt aludtak, és Liam hiába mondja, hogy ő egész
életében csak Amberbe volt szerelmes, attól még mindkettejüknek új a helyzet,
amikor összejönnek, Ambernek meg aztán főleg, és aztán ő csak így: „ja, hát ha
azóta vagy belémesve, mióta találkoztunk, akkor én is szeretlek”. Komolyan, úgy
mentek végbe az érzései, mintha ez egy döntésen alapuló dolog lenne. És annak
ellenére, hogy Amber állította, hogy hát ő csak lassan tud haladni, egész
gyorsan belevágtak a dolgok közepébe.
Folyton az ilyen
könyvek sablonosságáról panaszkodok, úgyhogy igazán nem róhatnám fel neki, hogy
nem követte az általam elgondolt cselekményt, de azért szívesen felrónám neki.
Legalább az erőszakos apa kártyát egész jól használta. Az már másik kérdés,
hogy Amber egy kavics észbeli képességeivel rendelkezik. Mintha a világ
legsablonosabb és legbénább filmjéből vette volna a tőrbecsalás művészetét.
Ezeket még csak-csak elnéztem volna, de volt egy rész, amin kiakadtam. És most
kénytelen vagyok kitenni a SPOILER jelzést. Sajnálom.
Az csak egy
dolog, hogy szerencsétlen csaj nem tudja, hogy egy hét után még semmit nem ér a
fogamzásgátló. Tizenhat éves, senki nem magyarázta el neki, másokkal is
előfordult már, nem lényeg. Még abban sem találtam semmi furcsát, hogy mikor
megtudta, hogy terhes, rögtön menni akart abortuszra (egyébként azt hittem,
ehhez szülői beleegyezés kell). Na de amikor Liam, a pasi, aki tizennyolc éves,
és még nagyon messze áll a felnőttségtől, azt mondja, hogy tartsa meg a
gyereket, az már kicsit sok volt. Ismétlem: tizennyolc éves és fiú. Meg akarja
tartani a gyereket. Tegye fel az a tizennyolc éves fiú a kezét, aki szeretne
egy éven belül egy gyereket. Senki? Köszönöm. Amber sem azért akart abortuszt,
mert még csak tizenhat, és hogy fog így egyáltalán suliba járni. Nem, ő csak
Liam karrierje miatt aggódik. Liam meg csak legyint, „Nembaj, megszülöd azt a
gyereket, én majd dolgozok valahol, te jársz suliba, és nyilvánvalóan a
semmiből majd ránkszakad egy halom pénz, amiből felfogadunk egy bébiszittert,
és leszarom, hogy ezek után nem lesz életed, és még csak főiskolára se tudsz
majd elmenni, Amerikában élünk, az ilyen dolgok mindennaposak.” Csak hogy
tisztázzuk, nem azzal van a problémám, hogy Amber teherbe esett, még csak azzal
se lenne bajom, ha nem akarná elvetetni, mert sokan idegenkednek az
abortusztól, de az írónő teljesen úgy állította be, mintha promózni akarná a
tiniterhességet. Ez az, vállaljatok gyereket ti is fiatalon, tegyétek tönkre ti
is az életeteket még az érettségi előtt! Komolyan, mi baja van ennek a nőnek?
Egy gyereknevelés nem abból áll, hogy leteszed a sarokba, aztán néha
meglocsolod, egy másik emberi lényről kell gondoskodnod, ami komoly
felelősséggel jár. Úristen, na jó, befejeztem a kiakadást. SPOILER vége.
Ezt a részt
leszámítva amúgy egy átlagos, túl nyálas YA regénynek mondanám, úgyhogy aki
szereti az ilyet, az próbálkozhat vele. Azért annyira nem volt rossz, egyszer
el lehetett olvasni.
Kedvenc
karakter: -
Ami legjobban
tetszett: az eleje
Ami nem
tetszett: túl nyálas volt, és amit a spoileres részben leírtam
Értékelés: 3/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése