Fülszöveg:
Mit tennél, ha tudnád, hogy egy napon
elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy
vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét
órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha
emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod,
elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem
vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb
barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád
nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a
híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én
megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres
leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom
el, hogy itt ez a rend.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy az
Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod
előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is
képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és
eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én
vagyok itt a rend.
Az Oculus Avalon utópisztikus
világába kaluzolja el az olvasót: a szinte teljesen erőszakmentes, fejlett
technológiájú civilizáció békében él. Avalonon tökéletesen megfér egymás
mellett a kereszténység és a buddhizmus, a japán és az ír kultúra keveréke határozza
meg a világot.
Azonban Avalon beteg.
Negyven és ötven éves koruk
között az emberek látása rohamosan romlani kezd, amíg teljesen meg nem vakulnak
egy élősködő amőba miatt, amire nincs gyógyszer, nem lehet megelőzni és nem
lehet meggyógyítani. És mivel az amőba szinte semmit nem hagy a látáshoz kötődő
érzékszervekből, még gépekkel sem sikerült pótolni a szemet.
Ezért az Idősek, a már megvakult
tudósok és gazdagok oculust vásárolnak maguknak – olyan fiatalokat, akiket
szüleik már kicsi korukban eladnak, hogy majd egykor egy tehetős ember szemévé
váljanak, neki lássanak. Az oculus ezzel együtt megszűnik ember lenni, nem
tekintik önálló személyiségnek – kevesebb lesz, mint egy rabszolga.
És vannak, akiknek ez nem
tetszik.
Az Oculus külalakjának tervezése
folyamán valami olyat kíséreltünk meg, amit még nem sokan: úgy alkotni
rendkívül mutatós, igényes borítót, hogy bevállalunk akármennyi plusz munkát,
ami ezzel jár, de magyar modell szerepeljen rajta, ne csak valami interneten
beszerzett stock fénykép. Meg se álltunk Győrig, ahol az igen tehetséges, ifjú
cosplayert, Vitéz Lucát kértük meg, hogy öltse magára Truth Dunnt és
szerepeljen a címlapon. Nagy örömünkre el is vállalta, a Szabó Botond által
lőtt és előkészített képeket pedig végül Tóth Zoltán formázta gyönyörű
borítóvá. (Zoltán munkáiból kis ízelítő: itt)
Nyereményjáték a blog
olvasóinak:
Mivel a lehető legtökéletesebb
eredményt szeretnénk kapni, és azt szeretnénk, ha a borító a legnagyobb
tetszést aratná – így szavazásra bocsátjuk a kétféle tipográfia ügyét. Neked
melyik tetszik jobban, a világos vagy a zöld betűs változat?
Szavazz az alábbi linken és
nyerj egy dedikált példányt az április végén megjelenő Oculusból, vagy nyerd
meg a meglepetés nyereményt a szerzőtől! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése