Samantha Young: Dublin Street (Dublin Street 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 398 oldal

Fordító: Molnár Edit

Molyos adatlap

Beleolvasó

Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburgh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.

Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…

Két nyomasztó könyv után muszáj voltam valami nyálast olvasni, mielőtt nekiállok egy konyhakéssel nyiszálni az ereimet, és mivel a Lick nem volt elég, kellett még egy, és Deszy javaslatára a Dublin Street nyert. Nos, nem azt a hatást érte el, amit vártam, de kétségtelenül elmúlt a depressziós hangulatom.

Hát a sztori nem túl érdekes, itt van Joss, aki találkozik Bradennel, akivel sokat marakodnak, majd megállapodnak egy kölcsönösen előnyös üzleti dologban, ami gyakorlatilag barátság extrákkal, és ahogy azt sejteni lehet, előbb-utóbb beleszeretnek egymásba. Ne mondjátok, hogy spoilereztem, aki nem találta ki a fülszövegből, hogy ez lesz, az még életében nem olvasott egy könyvet sem, akkor meg nem tudom, mit keres itt.

Joss az a tipikus sablonkarakter. Tök jól érzi magát, van egy valag pénze, alig kell dolgoznia, egy tök jó lakásban él. A történet pont azzal kezdődik, hogy beköltözik Ellie-hez, aki lakótársat keres. Ellie bátyja, Braden ingatlanokkal foglalkozik, és nem mellesleg tök gazdag, mindig van egy jó nő az oldalán, mert ő amolyan skót híresség. Joss író akar lenni, és ez számára teljesen reális jövőkép, ugyanis a heti két nap munkája mellett van ideje rá. Szerencsés ember.

Bradenről nem sokat tudok elmondani, azon túl hogy jól néz ki (bizonyára jól néz ki, hát egy ilyen regény álomférfija nem lehet csúnya), meg sokszor öltönyben van… és súlyos problémái vannak! Komolyan, mi a baja ennek a pasinak?

Hát én úgy felbasztam az agyam ezen a könyvön. Joss egy akaratos lány, hisztizni is szokott, jól van ezt elnézzük, mert meghalt az egész családja, nem tudja feldolgozni. Idegesítő, de legalább jár pszichológushoz, azon van, hogy ezt megoldja. Az ilyen szempontból lényegtelen, hogy a könyv végére ugyanolyan idegesítő marad. De Braden, hát ez az ember komolyan felhúzott. Olyan szinten birtoklási mániás, hogy az már beteges. Nem is járnak Joss-szal, annyi a kapcsolat köztük, hogy a húgával lakik együtt, meg van némi szexuális feszültség kettejük között, de ezen túl nem történt semmi. Joss fogja magát és poénból elkezd flörtölni az egyik munkatársával. Erre Braden nagyjából azt csinálja, mint amit a kutyák szoktak, amikor megjelölik a területüket. Eskü azt vártam, mikor pisili körbe szerencsétlen lányt. Ez nem romantikus vagy szexi, hanem beteges és ijesztő. Komolyan, ha veletek ilyesmi történik, fussatok el és ne álljatok meg a következő rendőrségig!

A következő párszáz oldalon keresztül nagyjából szexrabszolgaként használja Josst, ami persze romantikusnak van beállítva, mert a végén egymásba szeretnek. Aztán jön az érzelmi bonyodalom, egy aprócska kis csavar, amire tökre lehetett számítani, és aztán boldogan összeborulnak. Ez meg mi a faszom???

Braden egy undorító ember, aki nem fogadja el, ha nem kapja meg, amit akar, és olyan kényszeresen birtoklás mániás, hogy azt kezeltetni kéne. Amikor már megtörtént az együttműködés Joss-szal, akkor használja a csajt, amikor rájön a kangörcs, aztán végre elkezdenek járni, mert hát egymásba szeretnek, bár ezt csak azzal tudom indokolni, hogy mindketten elmebetegek, majd természetesen a könyv háromnegyedénél szakítanak, mert kell bele a csavar (nem ez a csavar). Joss megmondja Bradennek, hogy ne keresse, és nem akar vele újra járni, de neeem, Braden tovább zaklatja, és megmondja, hogy ő nem adja fel, amíg vissza nem szerzi Josst. Ez csak azért tűnik romantikusnak, mert a lány szerelmes a fiúba, de ez még így is érzelmi zsarolás. Ez még úgy is ijesztő, hogy egymásba vannak esve, de ha a lány nem szeretné a srácot, még sokkal rosszabb lenne. Tudjátok milyen nehéz levakarni valakit, aki nem érti a nemet? Rohadtul nehéz, láttam már ilyet, és egyáltalán nem romantikus, hanem kifejezetten rémisztő.

A könyv néhány pozitívuma, hogy helyenként vicces, bár azért feleannyira sem, mint amennyire annak szánták, meg Skóciában játszódik, de ennek is csak körülbelül egy fél mondatig van jelentősége, mert nem nagyon emlegetik úgy, mintha ez olyan fantasztikus lenne, egyszer sem volt leírás a helyről. Az akcentusokat meg nyilván nem hallom, és jobb is így, mert esküszöm, a skót akcentus nekem olyan, mintha valami másik bolygóról származna. Ennyi erővel játszódhatott volna bármelyik sablon amerikai városban is.

A könyv elején még egész jól elszórakoztam, amíg viccesen összevitatkoztak a főhőseink, ami körülbelül a történet első egyharmada, úgyhogy azt a részt nem mondanám kifejezetten rossznak. Na de a többi…

Komolyan mondom, bárki aki romantikus könyvre vágyik, nehogy ezt vegye a kezébe, mert ez nem az. És remélem, lesz olyan szerencsém, hogy idén nem olvasok ennél rosszabb könyvet, mert akkor nagyon megszívom.

Ha még ennek ellenére is érdekel, itt rendeld meg.

Kedvenc karakterek: -

Ami legjobban tetszett: -

Ami nem tetszett:

Értékelés: 1,5/5