Mira Grant: Feed – Etetés

Kiadó: Lazi

Oldalszám: 422 oldal

Fordító: Antoni Rita

Molyos adatlap

„Legyek bár élő vagy halott, az igazság nem nyugszik. A nevem Georgia Mason, és könyörgöm: cselekedjetek, amíg lehet!”

2014-ben kezdődött. Megtaláltuk a rák gyógymódját, és a közönséges nátha ellenszerét. Csakhogy ezek által valami újat teremtettünk, melyet senki nem tudott megállítani. A fertőzés terjedt, a vírustörzsek átvették a hatalmat a testek és elmék felett, és az így létrejött zombikat már csak egyetlen késztetés hajtotta: hogy bármilyen élőlényt, aki az útjukba kerül, felfaljanak.

Most, több mint húsz évvel a Feltámadás után a blogger testvérpár, Georgia és Shaun Mason úton vannak életük legnagyobb sztorija felé – és felfedik a fertőzötteket mozgató sötét összeesküvést. Nyilvánosságra akarják hozni az igazságot, még ha az életükkel fizetnek is érte.

Szeretem a zombikat, és régen kinéztem magamnak ezt a könyvet, ezért is került fel a várólista csökkentés csere listájára. Meg több figyeltem is jókat írt róla, akiknek adok a véleményére. Valamiért teljesen abban a hitben voltam, hogy ez valami szokásos YA, csak zombikkal, és érdekelt, hogy jön össze a zombis világ a blogolással. Nem is csoda, hogy meglepődtem, amikor rájöttem, ez sokkal komolyabb annál, mint amire számítottam.

Azt szeretem a zombis történetekben, hogy igazából a jó zombis történetek nem a zombikról szólnak. Az élőhalottak csak díszletként vannak ott, mert kell valami, amitől az embereknek újra kell teremteniük a társadalmat, kell egy háttér a jó karakterdrámának, és a Feed az egyik legjobb példa erre.

Amikor elkezdtem olvasni, az első pár oldalon nem is nagyon tudtam hova tenni a regényt, és ez zavart. Rögtön egy akcióba csöppenünk, és ez jó is lett volna, ha tudtam volna már az elején, mivel állok szemben. Aztán ahogy Georgia és Shaun hazaérnek, megismerjük a hátteret, a világot, és végre el tudtam magamban helyezni az egészet, onnantól kezdve élvezni is kezdtem.

Mert ez volt az, ami leginkább tetszett. A legtöbb zombis filmben nem nevezik nevén a dolgokat, itt viszont a zombikat lezombizták, és nem aggattak rájuk mindenféle neveket (mint például a Walking Deadben). Ráadásul arra sem szokták venni a fáradtságot, hogy némi magyarázattal szolgáljanak, mégis hogyan is történt ez az egész, itt pedig minden olyan szépen le van vezetve. Jó, nem vagyok sem vegyész, sem orvos, úgyhogy fogalmam sincs, mennyi valóságalapja van a dolognak, de nem is érdekelt, mert nálam abszolút működött. Elhittem, hogy ez megtörténhet, és innentől kezdve már csak arra tudtam koncentrálni, hogy izguljak a szereplőkért.

Végre nem egy olyan sztori, ahol a kitörést látjuk, hanem a főszereplőink konkrétan ebben a világban nőttek fel. A Feltámadás nem jelent meg olyan hirtelen mindenhol, hanem pontosan tudjuk, honnan indult, és az internet segítségével (ó, éljen a 21. század) voltak helyek, ahova hamarabb eljutott a hír, mint maga a járvány. Az emberek megtanultak együtt élni az élőholtakkal, úgyhogy Amerika tulajdonképpen megmaradt olyannak, amilyen, csak kicsit veszélyesebb volt kint maradni sötétedés után, vagy akár fényes nappal az utcán. Kifejlesztették a szükséges eszközöket, hogy megvédjék magukat a fertőzéstől, de alapjaiban semmi nem változott.

Georgia és Shaun Mason bloggerek, akik ebből élnek, ugyanis mint kiderült, ebből meg lehet élni Amerikában. Legalábbis a Feltámadás után. Na nem mintha úszkálnának a pénzben, de azért nem kell félteni őket. George tudósításokat készít, célja, hogy mindig csak az igazságot írja le, objektíven szemléli a világot és nagyon céltudatos. Iszonyú szimpatikus karakter volt számomra, nem csak azért, mert az erkölcseit sosem rúgta félre, hanem mert elég kemény csaj. Voltak helyzetek, ahol megijedt vagy félt, de sosem futamodott meg, és nem csak egy zombikkal teli jelenetben, hanem akkor is, amikor az „ellenféllel” kellett szembenéznie.

Shaun egy úgynevezett irwin, aki imádja, ha veszélybe keveredik, sőt keresi a bajt. Neki ez hoz nézettséget, de nem őrült módon csinálja. Fel van készülve, még akkor is, ha csak egy hokiütővel megy ki zombikat bökdösni. Azt szerettem a tesókban nagyon, hogy ennyire ragaszkodnak egymáshoz.

A bloggerek harmadik társa Buffy, aki egy műszaki zseni, valamint verseket és romantikus történeteket ír. Baromi ügyes és nagyon jól ért a technikai dolgokhoz. És ő volt a csapatból az egyetlen, akit nem sikerült megkedvelnem, ez pedig nem véletlen.

forrás

A történet szerint Peter Ryman szenátor indulni szeretne az elnökválasztáson, ezért felkéri a három bloggert, hogy tudósítsanak a kampánykörútjáról. Ez a könyv egy politikai kampánykörút leírása. Zombikkal. Elismerem, sok dologhoz nem értek, és ezek egy része hidegen is hagy, ilyen a politika. De hogy én mennyire élveztem ezt a könyvet! Izgalmas volt, és persze bőven voltak benne akciójelenetek, de izgultam ott is, ahol a kampányról volt szó, és azért ez a könyv jelentős részét kitette. Ráadásul végig tudtam követni, hogy éppen mi történik, pedig ehhez aztán tényleg nulla közöm volt eddig. Sőt, abszolút bírtam Rymant, annak ellenére, hogy az írónő próbálta nagyon jó színben feltüntetni.

Ha valamit fel kéne róni a könyvnek, az lenne, hogy túlságosan fekete-fehér. Nem minden esetben, például Buffy minden bizonnyal a kettő között van, de Ryman és az egyik ellenfele, David Tate egyértelműen. Tate is kap egy jelentősebb szerepet a regény folyamán, és zavaró volt, hogy annyira gonosznak van beállítva. Míg Ryman a kedves, emberbarát, akit csak az emberek biztonsága érdekel, bármi áron, addig Tate volt a gonosz, aki hatalomra akart jutni. Pedig nem minden javaslata volt ám ördögtől való, az egyikkel még egyet is tudtam érteni.

A nyomozás volt jó volt. Tetszett, hogy még csak találgatni sem igazán tudtam, vajon kit is keresünk, holott a válasz végig az orrom előtt volt. A cselekmény pörgős, egy percig sem unatkoztam. Valójában elég nehéz volt letenni. És olyan csavarok vannak benne, hogy csak úgy lestem. Na ezt igazán kevés író meri meglépni, és imádtam, hogy Mira Grant nem félt megtenni.

Az meg külön megkönnyebbülés, hogy tök jól le van zárva, úgyhogy nem is igényli a folytatást szerintem, de ha mégis kiadnák magyarul, azért biztos elolvasnám.

Az egyik legjobb zombis regény, amit olvastam. Akik szeretik az élőholtakat, azoknak kötelezően ajánlom.

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakterek: George

Ami legjobban tetszett: a világ

Ami nem tetszett: Tate

Értékelés: 4,5/5