Kiadó:
Könyvmolyképző
Oldalszám: 398
oldal
Fordító: Goitein
Veronika
Magas, szőke, és tökéletes az alakja. De aki
jobban szemügyre veszi az arcát, az már csak arra figyel, hogy valami nincs
rendben vele. Terra titokban azt tervezi, hogy elköltözik a nyomasztó,
észak-nyugati kisvárosból a keleti partra, és ott tanul tovább, de zsarnoki
apja ezt nem támogatja. Ám egy váratlan ütközés az útjába sodorja Jacobot, a
jóképű, de furcsa goth fiút, akinek hatására megváltoznak magáról és az életről
alkotott elképzelései. A gondosan eltervezett jövő képének megszűnése után,
vajon megtalálja-e Terra a saját útját?
A díjnyertes írónő, Justina Chen Headley
fordulatos, művészien megírt és tanulságos regényt alkotott egy széthulló
családról, szerelemről, utazásról, és arról, mi is a szépség valójában.
Még pár éve
vettem ezt a könyvet, Ramival van egy szokásunk. A Könyvmolyképzőnek szoktak
lenni a zsákbamacskái, és előszeretettel kutakodunk a könyvek között, hogy
aztán kitaláljuk, melyik szöveg melyik könyvre utalhat, de általában az a vége,
hogy megállapítjuk, ez gyakorlatilag bármelyik lehet. Pár éve ugyanígy tettünk
a Köynvhéten, majd ahogy kihúztam ezt a könyvet, Rami felismerte, mert ő már
olvasta. Azt mondta, mindenképpen vegyem meg, mert nagyon jó, ő imádta, és
abszolút megéri. Úgy voltam vele, hogy nem egy hatalmas összeget dobok ki érte,
és még ha különbözik is az ízlésünk, még akár tetszet is. Ha meg nem, nem bukok
vele akkorát. Szóval elhoztam, és nagyon sokáig csak állt a polcomon, ahogy a
legtöbb olvasatlan könyvem. Aztán a nagy januári unalmamban nem volt kötelező
olvasmányom, és egyszerűen csak ránéztem a polcomra, kivettem ezt, átfutottam a
fülszöveget, megláttam, hogy „goth fiú”, és tudtam, hogy ez lesz az én könyvem.
Annyira, hogy
egy éjszaka alatt el is olvastam. Nagyon jól bele tudtam merülni, érdekes volt
a történet, nem volt nyálas, és igazán meg tudott lepni. Oké, tudom, hogy
előítéletes vagyok, de igazából ilyen romantikus, csöpögős izét vártam, ami
majd arról szól, hogy jaj, szép vagy úgy, ahogy vagy. Ehelyett egy komoly
családi drámát kaptam.
Terra arcán
tűzfolt van, amit minden nap rejteget, nagyon sokat sminkel, hogy beolvadjon a
környezetébe. Két bátyja már elköltözött, anyjával él apja zsarnoksága alatt.
Persze egy szerencsés balesetnek köszönhetően találkozik Jacobbal, és kialakul
közöttük valami, de Terrának barátja van. Szóval a könyv romantikus része elég
tipikus. Ennek ellenére tetszett. Nem volt túl nyálazva, hanem valahogy olyan
természetesen jött. Barátok lettek, sokat beszélgettek, megértették egymást, és
ebből alakult ki valami sokkal több. Működött, mert életszerű volt. Ahogy az
is, amin Terra végigment.
Oké, a könyv fő
üzenete, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, és tök jó utat jár be
Terra ezen a téren. Tetszett, mert nem tűnt mesterkéltnek, hanem olyan valóságos
volt. Tény, hogy néha túl felnőttesen gondolkodott, de ezt inkább csak úgy
jellemezném, hogy érett a korához képest, és amilyen családi háttérrel
rendelkezik, nem is csoda.
Terra apja egy
igazi szemét. Az a fajta, akivel ha találkoznál, azt gondolnád róla: „annyira
idegesítően nyájas, hogy legszívesebben beverném a képét”. Mert Terra apja az
idegenek előtt a minta családapát alakítja, közben meg akkora seggfej,
amilyenről ritkán olvasni ilyen könyvekben. Konkrétan érzelmileg zsarolja a
családját, soha, semmi nem jó neki, mindenért morgolódik. Rettegésben tartja a
családját, és ez borzasztó. Szegény anyja meg az a tipikus elnyomott
háziasszony. Otthon van, vezeti a háztartást, ami ugyan nem kis munka, de nincs
egy állása, nem tud hova menekülni, így az evést választja, ez pedig nem a
legjobb döntése. Nem csoda, hogy a gyerekek leléptek, amint lehetőségük adódott
rá.
Jacob a goth
srác, akiben nem is az a lényeg, hogy milyen a stílusa. Egy örökbefogadott
kínai fiú, aki minden ízében amerikai, mégis mindenhonnan kilóg. Neki is van
egy kis testi hibája, de nem ez a legszomorúbb benne. Ő az, akit nem fogadnak
el amerikainak, mert kínai, de amikor Kínában vannak, amerikainak számít. Hiába
beszélnek hozzá kínaiul, ő egy szót sem beszél az adott nyelven, és közülük
valónak néz ki, mégis idegen.
De persze nem
mindennel vagyok annyira elégedett. Terra apja el van túlozva, túlságosan
gonosznak van beállítva, akinek nincs egy jó tulajdonsága sem, és mindenképpen
utálni kéne. Terra és az anyja pedig az ártatlan áldozatok, és néha már fájt,
hogy egyáltalán nem hajlandóak semmit sem lépni. Arról nem is beszélve, hogy
Terra olyan szerencsétlen szánni való lánynak volt beállítva, amikor nem tudott
dönteni a két fiú között, pedig annyira egyértelmű volt a dolog, és egyszerűen
csak szemétség volt tőle, amit csinált.
Ennek ellenére
szerettem őt, meg a benne és a többi szereplőben végigmenő karakterfejlődést,
mert az is volt bőven. A tanulság mellett kaptunk egy igazán jó történetet.
Imádtam Kínát is, és ugyan eddig nem volt még a listámon, de most már
mindenképpen felkerült. Ráadásul kedvet kaptam geoládákat is keresni, jó
mulatságnak tűnik.
Abszolút megérte
megvenni, még akkor is, ha nem biztos, hogy többet kinyitom. Ez úton is
köszönöm Raminak, hogy annak idején rábeszélt a könyvre.
Kedvenc
karakterek: Terra, Jacob
Ami legjobban
tetszett: Kína, geoládák
Ami nem
tetszett:
Értékelés: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése