Justina Chen Headley: North of Beautiful – Iránytű Önmagamhoz

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 398 oldal
Fordító: Goitein Veronika

Magas, szőke, és tökéletes az alakja. De aki jobban szemügyre veszi az arcát, az már csak arra figyel, hogy valami nincs rendben vele. Terra titokban azt tervezi, hogy elköltözik a nyomasztó, észak-nyugati kisvárosból a keleti partra, és ott tanul tovább, de zsarnoki apja ezt nem támogatja. Ám egy váratlan ütközés az útjába sodorja Jacobot, a jóképű, de furcsa goth fiút, akinek hatására megváltoznak magáról és az életről alkotott elképzelései. A gondosan eltervezett jövő képének megszűnése után, vajon megtalálja-e Terra a saját útját?
A díjnyertes írónő, Justina Chen Headley fordulatos, művészien megírt és tanulságos regényt alkotott egy széthulló családról, szerelemről, utazásról, és arról, mi is a szépség valójában.



Még pár éve vettem ezt a könyvet, Ramival van egy szokásunk. A Könyvmolyképzőnek szoktak lenni a zsákbamacskái, és előszeretettel kutakodunk a könyvek között, hogy aztán kitaláljuk, melyik szöveg melyik könyvre utalhat, de általában az a vége, hogy megállapítjuk, ez gyakorlatilag bármelyik lehet. Pár éve ugyanígy tettünk a Köynvhéten, majd ahogy kihúztam ezt a könyvet, Rami felismerte, mert ő már olvasta. Azt mondta, mindenképpen vegyem meg, mert nagyon jó, ő imádta, és abszolút megéri. Úgy voltam vele, hogy nem egy hatalmas összeget dobok ki érte, és még ha különbözik is az ízlésünk, még akár tetszet is. Ha meg nem, nem bukok vele akkorát. Szóval elhoztam, és nagyon sokáig csak állt a polcomon, ahogy a legtöbb olvasatlan könyvem. Aztán a nagy januári unalmamban nem volt kötelező olvasmányom, és egyszerűen csak ránéztem a polcomra, kivettem ezt, átfutottam a fülszöveget, megláttam, hogy „goth fiú”, és tudtam, hogy ez lesz az én könyvem.
Annyira, hogy egy éjszaka alatt el is olvastam. Nagyon jól bele tudtam merülni, érdekes volt a történet, nem volt nyálas, és igazán meg tudott lepni. Oké, tudom, hogy előítéletes vagyok, de igazából ilyen romantikus, csöpögős izét vártam, ami majd arról szól, hogy jaj, szép vagy úgy, ahogy vagy. Ehelyett egy komoly családi drámát kaptam.

Terra arcán tűzfolt van, amit minden nap rejteget, nagyon sokat sminkel, hogy beolvadjon a környezetébe. Két bátyja már elköltözött, anyjával él apja zsarnoksága alatt. Persze egy szerencsés balesetnek köszönhetően találkozik Jacobbal, és kialakul közöttük valami, de Terrának barátja van. Szóval a könyv romantikus része elég tipikus. Ennek ellenére tetszett. Nem volt túl nyálazva, hanem valahogy olyan természetesen jött. Barátok lettek, sokat beszélgettek, megértették egymást, és ebből alakult ki valami sokkal több. Működött, mert életszerű volt. Ahogy az is, amin Terra végigment.
Oké, a könyv fő üzenete, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, és tök jó utat jár be Terra ezen a téren. Tetszett, mert nem tűnt mesterkéltnek, hanem olyan valóságos volt. Tény, hogy néha túl felnőttesen gondolkodott, de ezt inkább csak úgy jellemezném, hogy érett a korához képest, és amilyen családi háttérrel rendelkezik, nem is csoda.
Terra apja egy igazi szemét. Az a fajta, akivel ha találkoznál, azt gondolnád róla: „annyira idegesítően nyájas, hogy legszívesebben beverném a képét”. Mert Terra apja az idegenek előtt a minta családapát alakítja, közben meg akkora seggfej, amilyenről ritkán olvasni ilyen könyvekben. Konkrétan érzelmileg zsarolja a családját, soha, semmi nem jó neki, mindenért morgolódik. Rettegésben tartja a családját, és ez borzasztó. Szegény anyja meg az a tipikus elnyomott háziasszony. Otthon van, vezeti a háztartást, ami ugyan nem kis munka, de nincs egy állása, nem tud hova menekülni, így az evést választja, ez pedig nem a legjobb döntése. Nem csoda, hogy a gyerekek leléptek, amint lehetőségük adódott rá.

Jacob a goth srác, akiben nem is az a lényeg, hogy milyen a stílusa. Egy örökbefogadott kínai fiú, aki minden ízében amerikai, mégis mindenhonnan kilóg. Neki is van egy kis testi hibája, de nem ez a legszomorúbb benne. Ő az, akit nem fogadnak el amerikainak, mert kínai, de amikor Kínában vannak, amerikainak számít. Hiába beszélnek hozzá kínaiul, ő egy szót sem beszél az adott nyelven, és közülük valónak néz ki, mégis idegen.
De persze nem mindennel vagyok annyira elégedett. Terra apja el van túlozva, túlságosan gonosznak van beállítva, akinek nincs egy jó tulajdonsága sem, és mindenképpen utálni kéne. Terra és az anyja pedig az ártatlan áldozatok, és néha már fájt, hogy egyáltalán nem hajlandóak semmit sem lépni. Arról nem is beszélve, hogy Terra olyan szerencsétlen szánni való lánynak volt beállítva, amikor nem tudott dönteni a két fiú között, pedig annyira egyértelmű volt a dolog, és egyszerűen csak szemétség volt tőle, amit csinált.
Ennek ellenére szerettem őt, meg a benne és a többi szereplőben végigmenő karakterfejlődést, mert az is volt bőven. A tanulság mellett kaptunk egy igazán jó történetet. Imádtam Kínát is, és ugyan eddig nem volt még a listámon, de most már mindenképpen felkerült. Ráadásul kedvet kaptam geoládákat is keresni, jó mulatságnak tűnik.
Abszolút megérte megvenni, még akkor is, ha nem biztos, hogy többet kinyitom. Ez úton is köszönöm Raminak, hogy annak idején rábeszélt a könyvre.


Kedvenc karakterek: Terra, Jacob
Ami legjobban tetszett: Kína, geoládák
Ami nem tetszett:
Értékelés: 4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése