Raana Raas: Az ogfák vöröse (Csodaidők 1.)

Kiadó: Animus
Oldalszám: 448 oldal

A Csodaidők világa különös, futurisztikus, gazdag fantáziával megalkotott világ. Amikor átlépsz ebbe a világba, ahol már több bolygón él az emberiség, nem csak álmélkodni fogsz, sok mindent ismerősnek is találsz majd. Mi még ugyan nem utazunk naprendszerek között, nem ismerjük a háromdimenziós sakkot vagy a holokapcsolat döbbenetes lehetőségeit, de jól értjük az árvaházban növekvő Judy vágyait, a zsarnoki apa ellen lázadó Yaan indulatát, s Giin, a tekintélyes közösségi és szellemi vezető vívódásait.
A Csodaidők nagyregény; egy családé is, egy világé is. Észrevétlenül ragad magával sodró erejű cselekményével, fantasztikus lüktetésével.
A történet folytatása már olvasható a Kiszakadtak alcímű kötetben.



Nagyon régen kinéztem már magamnak ezt a könyvet, mert eddig bárki, aki olvasta a környezetemben, csak dicsérte (kivéve egy embert), és már-már szégyelltem magam, hogy nekem még nem volt hozzá szerencsém. Egyszerűen csak halogattam, mert nincs meg, és inkább azokra a könyvekre fordítok figyelmet, amik megvannak itthon, de még nem olvastam őket. Higgyétek el, ebből is rengeteg van a polcomon. Aztán a januári Röfipingvin-féle kajapartyn Röfi mondta, hogy valami kihíváson vesz részt, és kell legyen egy könyv, amit valaki kölcsönkér tőle. Úgyhogy meg is ragadtam az alkalmat, na meg a könyvet, és elhoztam magammal. Úgy felraktam a polcomra, hogy csak a következő havi találkozó előtt két nappal jutott eszembe, hogy még csak el se kezdtem. Gyorsan neki is ugrottam, és miután túljutottam az első pár fejezeten, le sem akartam tenni.
A világfelépítés valami fantasztikus, kicsit a Firefly-ra emlékeztetett, abból a szempontból, hogy itt is csillagközi utazások vannak, több bolygót látogatunk meg, és mégis csak emberek vannak. Vagyis hát vannak a kaveniek, meg a külsősök, de azon túl, hogy a kaveniek tovább élnek, mást esznek, nincs közöttük különbség. Legalábbis felépítésben, mert kultúrában nagyon különböznek.

Tetszett a felépítés. Három szemszögből láthatjuk az eseményeket, és tök érdekes volt, hogy mind a három ennyire különbözik egymástól. Valamilyen úton-módon ugyanazt élik meg, mégis teljesen másképp reagálnak rá. Yaan hamarosan nagykorú lesz, ő az elsőszülött elsőszülöttje, az a feladata, hogy idővel majd átvegye a család és a cég vezetését. Nagy nyomás nehezedik rá, és az apja sem segít ebben, sőt, mintha segítő szándéka ellenére csak még jobban megnehezítené a dolgát. Yaan egy niesi fiú, aki külsős életre vágyik, ahogy megismeri azt. Giin nagyra becsült személy, de egy információ miatt le kell mondjon tisztségéről, és családjához visszatérve nem találja a helyét. Judy egy külsős árva, aki szívesebben lenne niesi, mert ő is csak egy gyerek, aki családot szeretne. Érdekes, hogy amíg Yaan niesiként szabadságra vágyott a külsősök között, addig Judy pont fordítva volt ezzel. Szerettem benne, hogy valóságosnak érződött. Egyik karakter sem érezte magát jól abban a helyzetben, ahol volt. Ha meg esetleg mégis megkapták, amire vágytak, mégsem olyan volt, mint ahogy arra számítottak.
Habár a történetben űrhajók, különböző bolygók, ismeretlen kultúrák és mindenféle érdekes dolgok vannak, ez a történet mégsem annyira sci-fi, mint inkább családregény. Nem az a lényeg, hogy hol játszódik, ennyi erővel lehetne a Földön is, az csak a körítés. A lényeg a karakterek közötti interakción van, és az egyszerűen zseniálisan van felépítve. Amikor már belejöttem a történetbe, azért olvastam gyorsabban, hogy megtudjam, erről hogyan vélekedik a másik karakter. Mivel mindhárom szemszög érdekes volt valamiért, mindig vártam, mikor jön a következő nézőpont váltás. Mindegyik karakter fejébe szerettem belelátni.
Ennek ellenére a világot is szerettem, borzasztó okosan van felépítve. Nincs a szánkba rágva, hanem laza természetességgel vágunk bele a közepébe. Aztán menet közben rájövünk, hogy mi micsoda, és hogyan működik. Ezért is hasznos a váltott szemszög, megismerjük a két kultúrát. Azt kell mondjam, hozzám, a külsős élet állt közelebb, nyilván azért, mert az szinte egy az egyben a nyugati kultúrára hajaz. De azért szívesen kipróbálnám milyen egy blathaasban élni, akár még Raaséknál is.

Raasék a legnagyobb niesi család, és rengeteg szereplő feltűnik az első részben, még ha nem is az összes. Örülök, hogy van egy családfa a kötet elején, nagy segítségem volt, főleg a kezdetekben. Nem egyszer kellett visszalapoznom, hogy megtaláljam, ki kinek a kije.
Mindenki körülöttem imádja a könyvet, úgyhogy ez nagyon felkorbácsolták az elvárásaimat, ezért csalódnom kellett egy picit. Tetszett a könyv, de nem érzem (még) azt a rajongást, amit látok mindenkiben. Volt egy hét, amikor beteg voltam, és annyira szarul voltam, hogy csak feküdtem az ágyban napokon keresztül, még olvasni sem volt erőm. És azt vettem észre, hogy nem gondolok a szereplőkre, nem próbálom kitalálni, mi jön ez után, és nem hiányzik az, hogy olvashassam. Amíg a kezemben volt, nehezen tettem le, de amint letettem, nem akartam újra kézbe venni. Szóval nekem ez hiányzott. És az is furcsa volt, hogy többször ugrottunk hónapokat az időben, de ez nem derült ki mindig azonnal, csak azt vettük észre, hogy valami megváltozott.
Szóval nem lettem egyből rajongó, de erre még van három könyvem, mert mindenképp el fogom olvasni a folytatásokat, a történet igazából még csak most indul be. Kíváncsi vagyok, mi lesz még itt.
A könyvet köszönöm Röfipingvinnek.


Kedvenc karakterek: Giin, Judy
Ami legjobban tetszett: a világfelépítés
Ami nem tetszett:
Értékelés: 4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése