Bibliotheca Fummie: Amie Kaufman – Meagan Spooner: Lehullott csillagok (Lehullott csillagok 1.)

A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg hamarosan Amy Kaufman és Meagan Spooner sci-fi sorozatának első részét: These Broken Stars - Lehullott csillagok címmel. A könyv hatalmas sikert könyvelhet el az olvasók és a kritikusok részéről is, számos díjban részesült többek között a Goodreads-en a legjobbak közé jutott a Best Young Adult Fantasy & Science Fiction of 2014 kategóriában. Kövessétek végig a hat állomásos turnénkat, a bloggereink véleményei mellett sok érdekességet is találtok, valamint nyereményjátékunkon megnyerhetitek Lilac és Tarver történetének három példányát a kiadó felajánlásában.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 488 oldal

Fordító: Ipacs Tibor

Molyos adatlap

Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. És egyszer katasztrófa történik: a hatalmas, luxusűrhajó valami kirántja a hiperűrből, és a jármű a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen élik túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nem él az égitesten.

Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver ugyanakkor nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. Mivel csak egymásra számíthatnak, együtt kell működniük, hogy átjussanak a kísértetés vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek.

És egyszer csak, a körülmények dacára, Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód volt valami haszna is annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a valódi világukban nem lehet közös jövőjük, így azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre itt maradni?

Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem ugyanazok, akik korábban ide érkeztek.

Még semmit nem tudtam erről a könyvről, amikor már jelentkeztem rá, hogy én ezt olvasni akarom. Ugyanis Amie Kaufman egy olyan író, aki nagyon jóban van Jay Kristoff-fal, meg Jay sokat ír róla twitteren, és egy közös könyvük is megjelent (sőt, nemrégiben a második része is, szóval kettő). Szóval gyakorlatilag ezt a könyvet Jay Kristoff ajánlotta nekem. Meg voltam róla győződve, hogy imádni fogom ezt, mert amit Jay mond, az úgy van (amúgy nem).

Elolvastam a fülszöveget, és tök érdekes volt, örültem, hogy megint olvashatok sci-fit, amiben vannak űrhajók meg ilyesmi. Még akkor sem gyanakodtam, amikor Kelly meg Deszy írták, hogy alig bírták letenni, pedig ez már gyanúra ad okot, mert azért én egészen más sci-fihez vagyok szokva, mint ők. Nyilván nem számítottam arra, hogy majd itt a nagy klasszikusok szintjére emelkedünk, mert ez még mindig egy vörös pöttyös könyv, és alapjaiban is gondoltam rá, hogy azért ebben nagy szerepet fog játszani a szerelmi szál. De arra sem számítottam, hogy ez egy sima romantikus sztori a háttérben némi sci-fivel.

A könyv eleje szerintem egy az egyben a Titanic. A világ egyik legnagyobb hajóján utaznak több tízezren, amikor a szegénysorból származó srác, aki nagyon híres lett, mert kitüntették a katonai érdemeiért, meglátja a világ leggazdagabb emberének a lányát (és valamilyen rejtélyes oknál fogva nem ismeri fel). Persze egyből vonzódnak egymáshoz, de nem lehetnek együtt, mert a fiú szegény, a lánynak az apja meg szigorú, satöbbi, satöbbi. Konkrétan a hajó kialakítása is olyan, mint a Titanicé, mert alul vannak a szegények, ahol minden egyszerűen van kialakítva, minden helyet kihasználnak, felül meg a gazdagok, akik nem keverednek az aljanéppel, és nekik minden gyönyörű legyen. Aztán történik a baleset, Lilac meg Tarver egy szerencsés véletlen folytán egy kabinba kerülnek, végül ők lesznek az egyetlen túlélők egy olyan bolygón, ahol nincs senki.

Ez nem sci-fi. Ez egy sima romantikus sztori egy sci-fi világba helyezve. Vannak benne sci-fi elemek, és vannak benne dolgok, amiken lehet gondolkodni, de az elejétől a végéig arra megy ki a játék, hogy ezek ketten mikor és hogyan jönnek össze. Ha úgy nézem, hogy én egy sci-fit vártam, és ezt kaptam, akkor egyértelműen csalódtam. Viszont a romantikus történetként nézek rá, akkor ez egy tök jó könyv.

Már azzal a nagy előnnyel indul, hogy abszolút bírtam mindkét karaktert. Lilac egy elkényeztetett hercegnőnek tűnik, de nem az. Lehet, hogy sosem kellett katonai harctéren kilométereket gyalogolnia (főleg nem magassarkúban), de meglepően sok dologhoz ért. És nagyon kitartó. Tarver egy szegény családból származó fiú, aki csak azért kerülhetett a gazdagok közé, mert kitüntették a harctéren véghezvitt cselekedeteiért (amiről sosem tudjuk meg, mi volt, vagy csak én nem figyeltem), és amolyan híresség vált belőle. Ő az a kicsit tipikus könyves szépfiú, viszont cseppet sem idegesített, és mindig megpróbálta a legjobbat kihozni a helyzetből. Egyszer sem nézte le útitársát, még akkor sem, amikor gúnyolódott vele, és megtett mindent azért, hogy kijussanak arról a helyről.

Tök jól működött közöttük a kémia. Alapvetően amúgy is szeretem az olyan sztorikat, amikor a két főszereplő először utálja egymást, mert ebből olyan jó párbeszédek szoktak születni, és itt is nem egyszer fordult elő, hogy felnevettem olvasás közben. Aztán persze megismerik egymást és lassan egymásba szeretnek, ahogy az lenni szokott. Szóval a romantikus szálban semmi meglepőt nem találunk. Na jó, van benne egy csavar, amire először azt hittem, hogy hú de egyedi és tök jó, aztán persze rájöttem, hogy cseppet sem egyedi, csak az írópáros masszívan ránk akarta tukmálni a zsebkendőket. De ettől függetlenül egész jó volt.

Ehhez kapcsolódik a világ, amiben az egész játszódik. Nem sokat nem tudunk meg róla, inkább a bolygóról, amin vannak, és az kifejezetten érdekesnek tűnt. Rengeteg kérdésem maradt, amire nem kaptam választ, nem is kérdés, hogy el fogom-e olvasni a következő részt (amiben egyébként mások a főszereplők), mert még többet akarok tudni. Specifikusan erről a bolygóról nem valószínű, hogy új dolgok kerülnének elő, de ha tágítjuk a világot, azt se bánom. Spoiler-veszély miatt erre nem térnék ki bővebben, de nagyon-nagyon tetszett, amit ez a két írónő kitalált nekünk.

Ami felett nem tudtam dűlőre jutni, az Lilac apja, aki ennek a világnak az atyaúristene. Lilac szemén keresztül ismerjük meg, és eleinte olyan kedvesnek tűnt, mivel Lilac nagyon szereti őt, és ő az egyetlen közeli családtagja, ezért is nem értettem, mire ez a nagy szigorúság a fiúk felé. Aztán kiderült, hogy cseppet sem kedves, és ugyan szereti a lányát, de csinált nagyon csúnya dolgokat is, amelyek szerintem megbocsáthatatlanok. Sosem volt agresszív a lánya felé vagy ilyesmi, hanem ő azt a hátba szúrós módszert alkalmazza, ami szerintem sokkal rosszabb. Ezt a kettősséget nem tudtam hova tenni.

Viszont minden fejezetnél volt egy-egy rövid párbeszéd részlet, ami számomra a könyv egyik csúcspontja. Imádtam ezeket, nem csak azért, mert sokszor megmosolyogtatóak voltak, hanem mert előreutaltak a következő fejezetre, de legtöbbször volt bennük némi csavar. Imádtam ezeket.

Tehát, ha sci-fire vágytok, ne ezt kapjátok elő. Ez elé úgy kell leülni, hogy egy romantikus sztorit fogtok olvasni egy idegen bolygón, és úgy szerintem tök jól működik. Egyszeri olvasásra mindenképpen ajánlom, ha ez alapján érdekel titeket.

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakterek:

Ami legjobban tetszett: a fejezet végi párbeszédek

Ami nem tetszett: hogy sci-fit vártam és egy romantikus sztorit kaptam

Értékelés: 4/5

Idézetek

„A folyosó rögtön felbolydul. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek az emberek akkor sem ismernék fel a kijelölt mentőkabinjukat, ha az idejönne, bemutatkozna, és felkérné őket tangózni.”

„- Hová üljek?

Ülni? Felség, örülök, hogy megkérdezte: hát ebbe a kényelmes fotelba, amit a zsebemben tartogatok Önnek.”

„- Ezt csinálta a Patronon is? Mindenkit azzal terrorizált, hogy részletesen elmesélte, hogyan fognak elpusztulni?

Valaki öljön meg már végre! Úgy tesz, mintha nem az igazságot mondtam volna neki, hanem megfenyegettem volna, hogy lelövöm.

- Nyugodtan tartson csak primitívnek LaRoux kisasszony, de ez be szokott válni.”

„- Elvárom, hogy alaposan ellenőrizd azokat a növényeket! Amilyen szerencsém van mostanában, még űrkrokodilok rajtőznek benne.

Hú azannyát, ez vicc volt. Vigyorgok, mint egy idióta, pedig annyira azért nem volt jó poén. De őt ez, úgy látszik, nem zavarja.

- Az űrkrokodilok nem jelentenek problémát – felelem. – Csak meg kell csiklandozni a nyakukat, és máris a hátukra fordulnak. Tavaly, amikor New Florence-ben szolgáltam, találkoztam egy sráccal, akinek egy űrkrokodil volt a házikedvence. Amikor hazavezényelték, vitte magával a csomagjában. Lyukakat vágott a hátizsákján, így a krokinak nem lett semmi baja.”

„- Esik az eső – mondom az alvástól rekedt hangon. Megköszörülöm a torkom és ismét megpróbálkozom. – Nincs semmi baj. Egyenesen a felhőkből, csak neked.

Összeráncolja a homlokát, és még mindig előrehajol, hogy védje magát.

- Egyenesen a felhőkből? Ez higiénikus így?”

„- Tarver! – sziszegi. – Tarver, tudom, hogy nem alszol. Kelj fel!

[…]

- Lilac, kérlek. Inkább ölj meg!”

„- Ruhák! – suttogja, és a látómezőm szélén mozgást észlelek. Jaj, istenem, ne már! A kezeslábas és a hasznavehetetlen zöld ruha a padlón csúszik, ahogy elrúgja őket magától. Akkor most mi van rajta? Azt nem mondta, hogy ne nézzek oda.

- Ne nézz ide! – figyelmeztet, mintha csak olvasna a gondolataimban.

A szentségit!”

„- Meg kellene csókolnod. Az klassz lenne.

Micsoda?! Rendben, Alec. Szóval mi történik a mágikus csók után?

- Kit érdekel, mi lesz utána? Lehet, hogy holnap meghalsz. Nem gondolod, hogy még ma meg kellene csókolnod?

Talán nem kellene ma megcsókolnom, mert holnap meghalhatok.

- Unalmas. És nem is logikus.”

Nyereményjáték

Sokak kedvencei közé tartoznak az űrhajós filmek, ebben a játékban most a sci-fi rajongóknak kedvezünk. Egyetlen jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmcímeket, amiket be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesek jelentkezését 72 órán belül várjuk az értesítő e-mail elküldésétől számítva. Sok szerencsét a játékhoz!