Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek


Nem lehet könnyű egy olyan testben élni, ami már nem engedelmeskedik az akaratunknak, de az is legalább ilyen nehéz lehet, hogy egy ilyen emberre figyeljünk. A Mielőtt megismertelek Willről és Lou-ról szól, akik pont ilyen helyzetben vannak.
A Cartaphilus kiadó jóvoltából most egy hat állomásos turnén követhetitek végig Will és Lou történetet. Tartsatok velünk 06. 14. és 24. között, és ahogy megszokhattátok, nyerhettek is!

Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 484 oldal
Fordító: Lányi Judit

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?


Valahogy elkerült engem ez a könyv, egészen addig, míg el nem kezdték reklámozni a filmet, és megláttam benne Sam Claflint, akit ugyan A katedrálisban még nem kedveltem, de az Éhezők viadala Finnickjeként azonnal belopta magát a szívembe. Ja, meg persze itt van a Daenerysként elhíresült Emilia Clarke is, de ő annyira nem érdekel. Szóval csak jókat hallottam a sztoriról, és mindenki odavolt érte, és mennyire lehet rajta sírni, satöbbi. Úgyhogy valahol a figyelmem peremén úszkált a Mielőtt megismertelek. Aztán jött a film, és vele együtt a könyv is, én meg nekiálltam.
Annyira jó volt olvasni, iszonyú gyorsan haladtam vele, igazából nehezemre esett letenni. A munka és egyebek miatt mostanában lassan haladok a könyveimmel, és jó volt végre valamit a kezembe venni, ami ilyen könnyen csúszott. Érdekes volt az elbeszélés, nem volt unalmas, pont olyan, mintha Louisával egy tea mellett beszélnénk meg, mi történt abban a hat hónapban. És hát majdnem így is volt, Lou az események után meséli el a sztorit, bár erre csak néhány elejtett mondat utal.
Talán fura, hogy ezt mondom, de sokat nevettem az elején. Alapvetően nem egy vidám téma, hogy egy ember kerekesszékbe kényszerül, és képtelen ellátni magát, de annyira jók voltak azok a jelenetek, amikor Lou és Will még csak szokták egymást. Bírtam, ahogy beszólnak egymásnak, tök jól kijött, mennyire ellentétes személyiségek ők ketten. Persze ez idővel változott, ahogy az várható, de jól fel volt vezetve, nem csak egyik pillanatról a másikra történt.
Lou igazi kisvárosi lány, sosem hagyta el a szülővárosát hosszabb időre, nem szeretne felfedezni semmit, ő úgy érzi magát biztonságban, ha a megszokott dolgait csinálhatja a megszokott környezetében. Ezt valahol meg is tudom érteni, nagyon félelmetes tud lenni, ha az ember valami újba készül belevágni, még ha az csak egy külföldi nyaralás is. Hosszú idő után megint itt van egy szereplő, aki közömbös számomra. Ilyen ritkán van, mert a legtöbb szereplővel tudom, mit kezdjek, de Lou csak úgy volt. Az ő szemszögén keresztül láttunk mindent, és mégsem vonódtam be úgy a történetbe, ahogy szerintem az elvárható lett volna. Nagyon tetszett, faltam minden sorát, de nem igazán tudtam együtt érezni sem vele, sem a többiekkel. Lehet, hogy azért, mert én még szerencsére nem voltam ilyen helyzetben (nem is szeretnék). Nem utáltam Lou-t, de nem is lett a kedvencem. Csak így volt, és nagyrészt egyet tudtam érteni a döntéseivel, viszont nem gondoltam volna azt, hogy de jó lenne vele most ezt megbeszélni. Megbeszélt ő magával minden fontos dolgot.

Will-t viszont bírtam. Az elején azt hittem, utálni fogom, mert tipikus gazdag üzletember, aki azt hiszi, övé az egész világ, csak mert mindent megkaphat, de nem ilyen volt. Lehet, hogy a baleset változtatta meg valamennyire, de alapjaiban biztosan nem, mert elmondta, hogy korábban is mennyire szeretett olvasni vagy komolyzenét hallgatni, esetleg világot látni és extrém sportokat kipróbálni. Művelt volt, és nálam a gazdag ficsúrok nem ilyenek. Igen, volt néhány pillanata, amikor nehéz volt elviselni, de ez együtt jár a helyzetével. És én meg tudtam érteni a döntését, sőt, egyet is tudtam vele érteni.
A könyv egy nagyon komoly témát feszeget, amit most spoilerezés miatt nem írok le, de az a nagyon érdekes benne, hogy elsőre talán úgy tűnik, egyértelmű lehet a döntés. Viszont ha belegondolunk, rájövünk, hogy ez nem ilyen egyszerű. Semmi sem pusztán fekete vagy fehér, és ez most is így van. Iszonyú sok tényező befolyásolhatja a dolgot, szerintem pedig ezt nem a családnak vagy a barátoknak kéne eldöntenie, hanem annak, akiről ez az egész szól. Számomra ez a része volt a legérdekesebb, mert miután befejeztem a könyvet, órákig gondolkoztam rajta, én vajon hogyan döntenék. Aztán rájöttem, hogy ezt talán sosem tudom meg, és nagyon remélem, hogy nem is kell.
A könyv többi karakterét egész bírtam, még Will szüleit is, amikor megértettem, miért olyanok, amilyenek. Egyetlen kivétel az Patrick volt, Lou barátja, aki egy igazi szemétláda, és csak remélni tudom, hogy egyszer eltörik a lába, és nem tud utána majd futkorászni.
Ami kicsit lehúzza, az a vége, ami iszonyúan giccsesre, nyálasra és hatásvadászra sikeredett. Meg eléggé sablonosra. De ezzel együtt is nagyon szerettem a könyvet. Kicsit könnyeztem is rajta. A villamoson. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.


Kedvenc karakter: Will
Ami legjobban tetszett: a téma
Ami nem tetszett: a giccses vége
Értékelés: 4,5/5

Nyereményjáték

Will, a történet főszereplője kvadriplégiás, ami azt jelenti, hogy mind a négy végtagja lebénult. A mostani nyereményjátékban olyan könyveket keresünk, amelyekben szintén mozgássérültek vannak. A regények fülszövege alapján kell rájönnötök, melyikről lehet szó, azonban némelyik szót kicseréltük. Írjátok be a könyvek címét a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni a Mielőtt megismertelek egy példányát!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A mai fülszöveg:
A jó házból való balerina és a doktori ambíciókat dédelgető melósfiú jó eséllyel soha nem találkozott volna egymással, ha ugyanaz a váratlan szerencse nem váltja valóra álmaikat. Párhuzamos pályán futó életük kicsivel a végtelen előtt, egy szállodában keresztezi egymásét. Hulk és Natasha egymásba szeretnek, és mindenkivel dacolva eljegyzik egymást – a nyugágyban… Szerelmükkel nem csupán felrúgnak minden társadalmi konvenciót, hanem harcot indítanak az élet teljességéhez való jogukért is. Harcuk dühödt, indulatos és elkeseredett. Nem csupán egy fiatalkori lázadás története, hanem mélységesen emberi hitvallás a másság elfogadásáért.

a Rafflecopter giveaway


A turné további állomásai:
06. 14. Bibliotheca Fummie
06. 16. Szembetűnő
06. 24. Zakkantolvas
06. 26. Dreamworld

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése