Könyvhét 2016

Szerzemények

Szerencsém volt az idei Könyvhéten. Furán alakult a munkám azon a héten (úgyis mondhatnám, hogy szarul), főleg csütörtökön, úgyhogy én már első nap ki tudtam látogatni a Vörösmarty térre. Korán reggel összefutottam Szandival a Keletiben, hogy átadjak neki egy könyvet, majd bementem az Agavéhoz, hogy átvegyek három másikat, és mivel lebeszéltem a munkatárssal, hogy csak később menjek be dolgozni, volt időm kilátogatni a Könyvhétre is. Tíz előtt érkeztem meg, első utam a Fumaxhoz vezetett, természetesen. Igazából körbe se néztem, csak célirányosan haladtam a sárm és a jó könyvek felé. Szegény Peti ott volt egyedül egy raklap és rengeteg doboznyi könyvvel, úgyhogy segítettem neki kipakolni, ha már ilyen korán érkeztem. Ekkor már öt könyv volt nálam azzal együtt, amit épp olvastam. Szóval mikor már a standot szépítgettük, gyorsan átfutottam a Gabóhoz, akik még csak a furgonból pakoltak ki, és a kedvemért keresték elő a pénzt meg a nyugtatömböt, de voltak olyan kedvesek, és adtak nekem egy A tűz kegyelmét, amiért egyébként annyira rohantam ki reggel. Aztán bementem dolgozni, majd pár órával később megint kiugrottam a Vörösmartyra, mert épp volt időm, meg messze sem volt. Összefutottam Szandiékkal, és beszereztem egy Patkánykirályt meg David Beniofftól Az utolsó éjjelt, darabját ötszázért. Pár perccel később tudtam meg, hogy Az utolsó éjjel nemcsak a nap, de az egész hétvége legjobb fogása volt. Majdnem annyira örülök neki, mint A tűz kegyelmének. Visszamentem dolgozni, majd este még fáradtam lerogytam a kanapéra a Trapézban, ahol a szokásos havi sci-fi sörözés ment.

A péntekem katasztrófa volt, esélyem se volt kijutni, de szombaton már fél tízre ott voltam. Mentem egy gyors kört (de csak miután kiválogattam a Fumaxnál a Marvel képregényeket a DC-ből, ezt egyébként már csütörtökön is csináltam), beszereztem azokat a könyveket, amik még a képzeletbeli listámon szerepeltek (igazit most nem írtam), meg néhány olyat is, amit nem terveztem, de azon a héten kaptam fizetést és jó akciók voltak. A Fumaxnál összefutottam Deszyvel, aki már tudta, hogy hol keressen. Kábé háromnegyed egyig üldögéltünk ott, mert kényelmes volt és senki nem akart elzavarni. A Főnixnél Zoli rámtukmált három könyvet, igaz, nem kellett sokat győzködnie. Háromnegyed egykor átbattyogtam a Könyvmolyképzőhöz, ahol Adri dedikált, és örömködtem neki meg Zsuzsának meg Bettinek, és megkértem, hogy várjanak meg, míg Beninával dedikáltatok. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen sokáig fog tartani, mert nem volt ugyan hosszú a sor, de lassan haladt, én meg addig aszalódtam a napon Mazsival, Schesztivel meg Teklannával. Összefutottam Toffyékkal is, majd mentem a Mekibe, mert már éhen akartam halni. Meg ott voltak a többiek is. Miután megebédeltünk és beszélgettünk Adriékkal, ők visszamentek a térre, én meg csatlakoztam a BTK-sokhoz. Eljöttünk a Mekiből, majd nemsokkal később az ég úgy döntött, hogy leszakad. Ekkor már a Fumaxnál nyomorogtam sok más eső elől menekülő társammal. Valamikor befutott Zsepi és Wee is, utóbbi dedikálta végre A brosst, meg a Vérvörös horizontot is, ha már megvettem (és megkértem, hogy írja bele, hogy „Vérvörös szar”… és még én vagyok a troll).

Az Ajtók és átjárókat is akartam dedikáltatni, ami sikerült is volna, ha nem zuhog így az eső, így viszont esélytelen volt, ha a szerzők ott is voltak, nem fértem oda. Nighttal is sikerült megtalálnunk egymást, ekkor már lassan vége volt a viharnak, mindketten már jó vizesek voltunk, úgyhogy épp jól jött egy kis Burgeres fagyi. Mivel bent egy zsebkendőnyi szabad hely sem volt, ezért a C&A bejáratában meghúzva magunkat ettük meg a fagyit, aztán négy után az Agavéhoz mentünk, mert Baráth Katalin dedikált. Hátra kellett menni, Kati a standon belül dedikált, amiből kialakult egy olyan poén, hogy igazából vért akarnak venni az oda betérő delikvensektől. Kati iszonyú aranyos volt, még azt is tudta ki vagyok, mikor Zoli megmondta neki. Na, most már tényleg híres vagyok az interneten.

Lemostam a sarat a lábamról az oroszlános kútban, Night elindult haza, én meg visszamentem a Fumaxhoz. Itt összefutottam több mollyal is, többek között Toffyval, Lokival meg Pupival. Már nem emlékszem hogy, de egyszer csak a Könyvmolyképzőnél kötöttünk ki, ahol kicsit trollkodtam Tibi dedikálásán, majd lassan elállt az eső. Aztán már csak azt vettem észre, hogy pogácsákat kínálok arra elhaladóknak és lekváros péksütiket csomagolok zacskókba. Viszont újra eleredt az eső, ami véget vetett a partinak, és még egy kicsit maradtunk Toffyval, de kevés volt a pálinka ahhoz, ami ez után jött, még akkor is, ha nagyon sokat nevettünk.

kakatakarítás

Vasárnap valamikor tíz és tizenegy körül futottam be, a Fumaxnál szokásosan szétválogattam a képregényeket, majd a Főnixnél álltam délig, ahol leginkább Szilágyi Zoltánnal beszélgettem egy csomót, főleg sorozatokról és könyvekről. Összefutottam a KönyvParfé blog tulajdonosával, Ivettel is, akivel tök jó volt végre találkozni. Annyira kedves volt, örülök, hogy élőben beszéltem egy olyan emberrel, aki rendszeresen olvassa a blogom. Meg egyébként imádom, amiket a könyvekhez szokott csinálni, úgyhogy duplán megérte ez a találkozó.

Bokadedikálás

Délben On Sai és Katona Ildikó beszélgettek egy fél órát, ami tök érdekes volt, bár az elhangzott infók nagy része nem volt számomra újdonság. Itt találkoztam Deszyékkel is, akiket elkísértem egy körülnézős sétára, és tulajdonképpen ekkor volt nekem is az első „mindent megnézek” körsétám. Az évek alatt annyira megszoktam, hogy mi hol van, hogy már nem igazán izgattam magam az olyanok miatt, hogy mindent megnézzek. Vettem anyának egy könyvet, aztán magamnak is, mert megláttam egy kihagyhatatlan akciót. Már elég éhes voltam, úgyhogy elmentünk a Burgerbe, ahol vagy egy órát kellett sorba állni, de mire végre elintéztük a kajavásárlást és a mosdót, ott tudtunk ülni tök nyugiban. Amíg Deszyt le nem támadták az Árnyvadászok. Valamikor a délután folyamán otthagytam őket, mert még volt pár dedikálás, amit be szerettem volna szerezni. Dörnyei Kálmán könyve volt talán a legspontánabb könyvvásárlás a hétvégén, mert korábban valahogy elkerült a híre, egyszerűen csak megfogott a cím és a borító, úgyhogy beválasztottam harmadiknak, hogy megkapjam az egyedi ajánlatot a Főnixtől. Megérkezett Zsepi és Wee is, jó negyed órát álldogáltunk A. M. Aranth híres íróra várva, amikor szóltam neki, hogy egyébként már negyed órája dedikál. Aztán ahogy leült, egy galamb úgy gondolta, megmondja a véleményét az Oculusról, mégpedig úgy, hogy ráengedi a végtermékét a könyvre. Különösebb katasztrófa nem történt, maradandó károsodás nem keletkezett. Péter dedikálta a bokám, ami egy facebook kommentfolyam miatt történt, Zsepi pózolt, aztán leültünk, és mindenféléről beszélgettünk. Egyre több ember befutott, többek között Peti unokatesója is, aki egy tök jófej ember, és jót beszélgettünk. Negyed hétkor még vettem egy Vészmadarakat gyorsan, eléggé akciósan, az utolsó pillanatban befutott Deszy is, majd el kellett mennem, mert lassan kezdődött az X-men. Talán megérte volna a társaságért kihagyni a filmet, de ezt majd egy másik posztban mesélem el.

Az egy "manó"

A végére tizennyolc könyvvel sikerült zárni a Könyvhetet, ebből egyet olyan gyorsan kölcsönadtam, hogy lefényképezni sem tudtam (és a borítót elnézve nem is baj). Ebben benne vannak a recik és az agavés rendelésem is. Valamint egy promóciós céllal készült könyv, amiben a Könyvmolyképzős írók vannak. Meg vettem még két könyvet anyának. Megint több könyvvel tértem haza, mint gondoltam, de nem volt olyan vészes. Még a polcra is felfértek néhány óra pakolászás után. Most már csak egy időnyerőt kérek, amikor el tudom őket olvasni.