Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek


A háromgyermekes harvardi professzorasszony karrierje csúcsán jön rá, hogy Alzheimer-kóros. A történet az ő sorsát meséli el szívszorító, néhol felemelő, sokszor pedig ijesztő módon… A regényből díjnyertes film készült Julianne Moore főszereplésével.
Ismerd meg a könyvet! A Blogturné Klub három bloggere meséli el a véleményét a nagyszerű regényről, aminek egy példányát Te is megnyerheted.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 326 oldal
Fordító: Neset Adrienn
Molyos adatlap
Beleolvasó

A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét.


Ma egy különös eset történt meg velem, ami szerintem még soha. De az biztos, hogy az alatt a másfél év alatt, mióta itt lakom, egyszer sem fordult elő velem ilyesmi. Munkába menet rossz buszra szálltam. Az a vicces ebben, hogy még csak nem is ez a legjobb könyv, amit idén olvastam, csak annyira belemerültem, hogy meg sem néztem, milyen busz jön, és amikor beérkezett a megállóba, egyszerűen felszálltam, és csak akkor vettem észre, hogy valami nem stimmel, amikor már késő volt. Nem történt katasztrófa, de ezen a ponton el kellett volna gondolkoznom, ehelyett inkább olvastam tovább.
Legyen akármilyen műfajú a könyv, ha tetszik, bele tudom magam élni. Így volt ez a Still Alice-szel is, pedig olyan hamar véget ért. De amíg olvastam, rám tört a paranoia. A fentebb említett esett csak a legextrémebb, de két napig folyamatosan az volt az érzésem, hogy valamit elfelejtettem, valamit otthagytam valahol, valami kimaradt, amit még akartam volna, és ez iszonyú rossz volt. Pedig én egyelőre túl fiatal vagyok, hogy attól féljek, Alzheimerem van. És egészen más ottfelejteni valamit valahol, mint elfelejteni a lányod nevét. Vagy akár a férjedét. Mindenesetre ez a könyv nem tett jót az amúgy is túl lyukas memóriámnak és az enyhe paranoiámnak.
Mindig igyekszem szélesíteni a könyvekkel az ismereteimet, olvastam már rákos tinikről, öngyilkosságról, melegekről, anorexiáról, depresszióról, most pedig az Alzheimer-kórról. Igazából akkor hallottam a könyvről, amikor Julianne Moore neve felmerült az Oscar-esélyesek között a Still Alice című filmben alakított szerepéért. Azóta érdekelt a könyv. Habár a legtöbb betegségről csak halvány fogalmam van, azt kell mondjam, az írónő nagyon hitelesen írta le milyen lehet Alzheimer-kórban szenvedni egy beteg szemszögéből. Nagyon megfogott a stílusa, ahogy Alice szemével láttuk a dolgokat. Ez bekorlátozott, amiben az volt az érdekes, hogy nem mindig tudhattuk, hogy Alice éppen jól van-e. Nem követtük lépésről lépésre egy napját, úgyhogy sokszor csak sejtettük, ha valami nem volt oké, főleg az elején. De nagyon jó ötlet volt így megírni.

Azt már sejtettem, hogy nem lesz egy felemelő érzés ezt olvasni, de uramatyám! Érzékenyeknek abszolút nem ajánlom, mert nagyon lehangoló. Fájt olvasni, ahogy Alice leépül, és tudom, ez csak egy kitalált történet, de akár igaz is lehetne, és annyira igazságtalan, hogy egy ennyire okos emberrel történik mindez. Igazán szép, amit elért az életében, más ennek a feléről is csak álmodozik, de ha belegondolok, mennyi mindent tehetett volna még. Szerencsémre nem ismerek egy Alzheimerest se, de azt hiszem, Alice igazán erős volt, ameddig lehetett és a körülményekhez képest jól viselte az egész helyzetet.
Akit nem szerettem az a férje, John volt. Valószínűleg másképp látnám, ha a könyv az ő szemszögéből van megírva, és igen, megértem azt is, miért olyan, amilyen, de attól még utáltam azért, amilyen. Ott volt ugyan Alice-nek, de nem igazán. Túl önző volt, túlságosan elkötelezett a munkája iránt, és ezt nagyon tudtam utálni benne.
Persze vannak benne olyan jelenetek, amelyek azt a cél szolgálják, hogy vedd elő a zsebkendőt, de nem bántam, mert nem tűnt mesterkéltnek. Igen, én is sírtam rajta. Igen, egyszer majdnem a villamoson is. De beleillett a történetbe, és ez számomra így volt kerek.
Szóval még ha nem is lesz az év legjobb könyve nálam a Still Alice, azért bátran ajánlom azoknak, akiket érdekel az Alzheimer-kór, vagy esetleg csak szeretik az ilyen típusú könyveket, de figyelmeztetek mindenkit, hogy tényleg meg tudja viselni az embert.


Kedvenc karakter: Alice, Lydia
Ami legjobban tetszett: hogy ennyire hitelesnek tűnt, és a beteg szemszögéből volt elmesélve
Ami nem tetszett: John karaktere
Értékelés: 4,5/5

Nyereményjáték

A regényből díjnyertes film született, melynek a főszerepében Julianne Moore bizonyított, és megkapta élete első, és már régóta kiérdemelt Oscar-díját.
A mostani játék során Julianne filmjeiből láttok egy-egy képet, a feladatotok, hogy felismerjétek, honnan származik a jelenet, és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Összesen 1 példányt sorsolunk ki, a kiadó sajnos csak belföldre tud postázni. A győztest e-mailen értesítjük, amennyiben 72 órán belül nem felel, sajnos új győztest kell választanunk.



a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:
07.31. - Szembetűnő
08.03. - Bibliotheca Fummie
08.06. - Sorok Között

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése