Kristin Cashore: A garabonc (Graceling 1.)


Nyári retro turnésorozatunk egy újabb darabjához érkeztünk, ahol most Kristin Cashore fantasysorozatának első kötete, a Graceling - A garabonc lesz a középpontban. A király unokahúgának nem könnyű az élete, főleg, ha garabonciája miatt különleges erővel bír, és feladatai közé tartozik, hogy megbüntesse azt, aki a király szerint bűnt követett el, még akkor is, ha nem mindig ért vele egyet.
A háromállomásos turné során nem csak a véleményünket olvashatjátok el, hanem érdekességeket is megtudhattok a könyvről. Tartsatok velünk augusztus 13 és 17 között, és ha szerencsések vagytok, megnyerhetitek a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott könyvpéldányt.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 480 oldal
Fordító: Farkas Orsolya, Szalai Virág

Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni. 
Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért. 
Nem számít arra, hogy Pongor a barátja lesz. 
Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül… 
A garabonc Úrnő, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független és felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal.



Nem ez a legrégebbi olvasatlan könyvem, de biztosan benne van a top 10-ben. Már a 2012-es várólista csökkentésemen is rajta volt, és azóta minden évben, és mindig kimaradt. Egészen idáig, mert végre elolvastam, és mi a fenének vártam vele eddig? Fogalmam sincs, de jó, hogy végre megragadtam az alkalmat, ha már adódott. Igazából azért jelentkeztem a turnéra, hogy idén végre elolvassam.
Most jól fejbe vághatnám magam, hogy miért vártam ezzel ennyi ideig. Mert ahogy számítottam rá, nagyon tetszett. Az egyik kedvenc műfajom a high fantasy, és akkor is szeretem, ha az YA, nekem sokszor bőven elég, ha van egy jól felépített világ, mert az már önmagában el tudja vinni a hátán az egész könyvet. Szerencsére ennél a könyvnél azért több is volt benne, de a világra sincs panaszom. Hét királyság van (és egyébként gyakran mondták, hogy Hét királyság, amiről persze egyből a Trónok harca jutott eszembe), elég egyszerű nevekkel, mert égtájakról és földrajzi jellegzetességekről nevezték el őket, kivéve Lienidet, aminek nem tudom, honnan jött a neve. Minden királyság fővárosa az adott királyról van elnevezve, ami szerintem tök jó ötlet, és nem csak abból a szempontból, hogy így mindenki meg tudja jegyezni, melyik király uralkodik épp. Egyes embereknél előbb vagy utóbb kialakul a garaboncia. Arra nem tér ki a könyv, hogy ez milyen gyakori, de a garaboncokat könnyen fel lehet ismerni a szemükről, egyik más színű, mint a másik, és ez a születésük után hetekkel, hónapokkal, esetleg évekkel később változik át. Minden garaboncnak van egy különleges képessége, valaki rendkívül gyorsan tud futni, valaki messzire lát, Katsa, a főszereplőnk pedig ölni tud. Nem mindenkinek van hasznos képessége, de Randa királynak ez éppen kapóra jött, mert így megtarthatta unokahúgát egyfajta végrehajtónak. Még akkor is, ha ez a képesség elég szerencsétlenül jelentkezett.
Katsa egy elég sablonkarakter, de nekem semmi bajom ezzel a típussal. Elég erős, fizikailag is, természetesen, hiszen ez a képessége. Gyakorlatilag nincs ember, akit ne tudna legyőzni, a legtöbb fegyverrel nagyon jól bánik, és elég talpraesett. De nem csak azért szerettem, az túl könnyű lett volna. Okos is, és bár néha szerencsétlen, mint a legtöbb tizenhét éves főshősnő, azért nem kell félteni. Kivéve, ha fiúkról van szó, mert ahhoz aztán abszolút nem ért. Mondom én, abszolút klisé az egész, de én nem tudok ezért haragudni.

forrás: pinterest
A másik főhősünk Pongor, akire szintén rá lehet húzni a sablonokat. Ő az egyetlen a Hét királyságban, akinek van némi esélye Katsa ellen, ezt ki is használja, és miután összeismerkedtek, annyit edzenek, amennyit csak lehet. Lienid, és ez teszi különlegessé. Mivel Lienid egy sziget, messzebb helyezkedik el a többi királyságtól, ott az emberek is másmilyenek. Mintha Lienid maga lenne a paradicsom, mert a király nem zsarnok és a garaboncokat is megbecsülik, nem félnek tőlük, ahogy máshol. De Pongort is szerettem, akkor is, ha néha túl kedves volt.
Raffin herceg, a király fia, Katsa unokatesója, nekem ő volt a kedvencem, és szerintem méltatlanul keveset szerepelt. Ha ez nem egy high fantasy lenne, akkor Raffint úgy jellemezném, hogy ő a kocka. Általában elvan a laborjában, különböző növényekkel és folyadékokkal kísérletezik, és új gyógyszereket alkot. Szóval ő az igazi ész a történetben, de mintha ő látna egyedül igazán tisztán.
Aztán ott voltak még a mellékszereplők, Oll, aki kicsit olyan apafigura Katsának, Helda, a dada, Giddon, akit ki nem állhattam, már csak azért se, mert ő volt a szerelmi háromszög kötelezően kelletlen alakja. Szívesen szót ejtenék a főgonoszról is, akit persze utáltam, ahogy az elvárt volt, de sajnos spoilerezés miatt ezt ki kell hagynom.
Maga a cselekmény izgalmas volt, bár kiszámítható. Már azelőtt kitaláltam, ki a bűnös és mit tud, mielőtt említették volna, és nagyjából láttam, mi, mikor és hogyan fog történni. De ez nem zavart, mert ennek ellenére végigizgultam a könyvet. A szerelmi szálat kicsit sutának írnám le, mert először csak barátok, aztán le van írva, mennyi időt töltenek együtt, és persze gondoljuk, hogy össze fognak jönni, de egyik éjjel csak úgy szerelmet vallanak egymásnak, és olyan az érzésem, mintha ez így a semmiből jött volna. Azt hittem, ez majd meg lesz magyarázva valamivel, de aztán nem lett, és továbbra is fura. Egyébként a párosukat szerettem, még akkor is, ha az a tipikusan „megmentjük egymást” pár voltak, de aranyosak.
Szóval annak ellenére, hogy a könyv sablonokból építkezik, nekem nagyon tetszett. Izgalmas, jól felépített, eseménydús, olvasmányos. Gyanítom sokkal jobban tetszett volna pár éve, amikor még nem voltam túl ennyi high fantasyn, de így is bejött. Könnyebben követhető volt, mivel ifjúsági, sokkal pörgősebb, és már rég olvastam ilyet, úgyhogy jól esett. Nem is gondoltam volna, hogy hiányzik, pedig de. Mindenképpen be fogom iktatni a következő két kötetet is. Ajánlom azoknak, akik még csak ismerkednek a high fantasyval.


Kedvenc karakter: Raffin
Ami legjobban tetszett: a világ
Ami nem tetszett: 
Értékelés: 4/5

Idézetek

„– Ti, garabonciátlanok, nem értitek. Azt hiszitek, ha van valamilyen garabonciánk, akkor már rögtön minden másban is rendkívüliek vagyunk. 
– Kóstoltam a tortáidat, és emlékszem a hímzésekre, amiket régebben készítettél. Nem vitatom, hogy jó néhány garaboncia messzire elkerült.”

„– Ha nem teszem, amit mond, feldühödik. Ha ő feldühödik, akkor én is. És akkor meg akarom majd ölni. 
– Hm. – Pongor oda-vissza mozgatta a száját. – Akkor a saját haragodtól tartasz.”

„– Kat! 
– Mi az? 
– Elveszettnek látszol. Elfelejtetted, merre van a lakosztályod? 
– Próbálom összeszedni magam. 
– És ez meddig fog tartani? Szeretném megmutatni néhány új találmányomat! 
– Azt mondták, csinosnak kell lennem a vacsoránál. 
Raffin elvigyorodott. 
– Hát, akkor az évekig is eltarthat. 
Raffin nevetésben tört ki, mire Katsa leszakított egy gombot az egyik táskájáról, és a herceg felé hajította. Raffin visított és a földre vetődött, a gomb pedig pontosan ott csapódott a falnak, ahol korábban állt.”

„– De nem félsz, ugye, Katsa? 
– Nem különösebben. 
– Persze te soha nem fázol, képes vagy puszta kézzel legyűrni egy medvét, és tüzet rakni a hóviharban, a jégcsapokat használva gyújtósnak.”

„Katsa nem tudta, mióta birkóznak, amikor azt vette észre, hogy a fiú nevet. Jól tudta, minek örül, és ő is tökéletesen osztozott az örömében. Még soha nem volt része ilyen küzdelemben, soha nem volt ilyen ellenfele. Ő ugyan gyorsabb nála – sokkal gyorsabb –, a herceg viszont erősebb, és mintha előre megérezne minden cselt és csapást; Katsa nem ismert más harcost, aki ennyire gyorsan tudta volna hárítani az ütéseit. A lány olyan mozdulatokat idézett fel, amiket gyerekkora óta nem próbált, olyan csapásokat, amikről eddig csak remélte, hogy valamikor majd lesz alkalma használni. Játszottak. Az egész küzdelem egy remek játék volt. Mikor küzdőtársa hátracsavarta a karját, megmarkolta a haját, és arcát a sárba nyomta, Katsa azon kapta magát, hogy ő is nevet.”

„– A lábujjaim annyira összenyomorodtak, hogy nem vagyok benne biztos, bölcs dolog lenne-e kiszabadítani őket. Lehet, hogy fellázadnak, elszaladnak a hegyekbe, és vissza sem jönnek. 
Katsa bekapott még egy édesmagyal bogyót. 
– Szerintem utolérném őket”

„– Nem veszek fel vörös ruhát – jelentette ki. 
– Ez a napkelte színe – közölte Helda. 
– Ez a vér színe – ellenkezett Katsa. 
Helda sóhajtva kivitte a ruhát a fürdőből. 
– Lehengerlően néznél ki benne, Úrnőm – mondta –, a sötét hajaddal és a szemeiddel. 
Katsa az egyik különösen makacs csomóval küzdött a hajában, hogy kibogozza. 
– Ha valakit le akarok hengerelni a vacsoránál, belevágok egyet az arcába – dünnyögte a víz felszínén felgyüremlett buborékoknak.”

„– De valamennyi hatalma mindenkinek van, hogy másokat bántson – ellenkezett Folt. – Ez nem jelenti azt, hogy mindenki él is vele.”

„– Az elsőszülött gyermekemet rólad fogom elnevezni. 
Katsa ezen elnevette magát. 
– A gyermek kedvéért várd meg, hogy lányod szülessen. Vagy még jobb, ha megvárod, amíg a gyerekeid idősebbek lesznek, és annak adod a nevemet, amelyikkel a legtöbb baj van, és a legmakacsabb.”

„Ha egy szörnyeteg többé már nem viselkedik szörnyetegként, vajon meg is szűnik szörnyetegnek lenni? Vajon átlényegül valami mássá?”

Nyereményjáték

A könyvben igen fontos szerepet kap a Tanács, ami titokban működik és segíti Katsát és társait, hogy segítsenek a bajba jutottakon, mégha ezzel szembe is szegülnek a király akaratával. A történelmünk során több titkos társaság működött, most ezeket kell megtalálnotok. Ehhez segítsétekre lesz minden állomáson egy-egy rövid leírás.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Gyilkos akcióiról elhíresült iszlám hitű szekta volt a keresztes háborúk korában. A világ sok nyelvében a szekta neve az orgyilkosok köznevévé vált. Egy manapság elhíresült játéksorozat is a címében viseli a szekta nevét.

a Rafflecopter giveaway


A turné további állomásai:
08/13 CBooks
08/15 Bibliotheca Fummie
08/17 Always Love a Wild Book

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése