A retro turnésorozatunk következő állomása Gail Carriger könyve, a Lélektelen. A viktoriánus London itt kicsit máshogy fest, mint ahogy azt a történelemkönyvekből tanultuk, ugyanis teljesen megszokott a vámpírok, farkasemberek és szellemek látványa a mindennapokban. Alexia Tarabotti a minden lében kanál hozzáállásával egy átlagos világban is veszélyben lenne, itt viszont garantáltan bajba kerül, amint kiteszi a lábát a házból.
Az ötfős blogturnén követjük Alexiát a bajba. Tartsatok velünk augusztus 20 és 28 között, hogy megtudjátok, miféle kalandokba keveredik főhősünk, és természetesen a nyeremény sem marad el.
Oldalszám: 374 oldal
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?
És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?
Valamiért elkerültem eddig ezt a könyvet. Amikor az írónő jött hozzánk, és megjelent az első rész, még nagyon benne voltam a Cassandra Clare rajongásomban, de annyira, hogy nem igazán érdekelt más. Meg suliba jártam, és csak egy könyvre volt pénzem, és természetesen a frissen megjelent Üvegvárosra vagy Angyal vetettem rá magam (nem emlékszem már, melyik jött ki abban az évben). De sokan mondták, milyen jó meg vicces, és érdekes, úgyhogy felkeltették a figyelmem.
Az már az elején feltűnt, mennyire jó a stílusa. Eleve szeretem a viktoriánus kort, úgyhogy már csak ezért is vártam, mikor vághatok bele, és annak ellenére, hogy az írónő a szavakat ehhez mérten választja meg, a stílusa nagyon gördülékeny és humoros. Az elején még csak olyan megmosolyogtató, a végére már helyenként visítottam a nevetéstől. Iszonyú jó a humora. Ez elsősorban a két főszereplő miatt van, akik állandóan marakodnak, ebből pedig pörgős párbeszédek alakulnak ki, de helyzetkomikumból sincs hiány.
Nagyon jól kezelte a kort, nekem egyszer sem tűnt úgy, mintha idegenül mozogna a világban, valahogy olyan természetesen jött. Ez abból is adódik, hogy néhány apróbb változtatást véghez kellett vinnie, mivel jelenleg nem tudunk róla, hogy éltek volna vámpírok és farkasemberek Angliában akkoriban, és nem kellett túlságosan ragaszkodnia a korhűséghez. De azért annyira hű volt, amennyire csak tudott. Eleinte nem is értettem, miért van rajta a steampunk címke, de aztán feltűnt az is, még ha nem is annyira erősen.
A világot nagyon szerettem. A legtöbb fantasy az vagy a középkorban vagy a napjainkban játszódik, és szeretem, ha egy olyan korba helyezik, ami nem szokványos. Az meg csak külön öröm, hogy ez most a viktoriánus kor, amit amúgy is imádok. A vámpírok és a farkasok elég klasszikusak voltak, előfordultak szellemek is, de engem a főszereplő lélektelen mivolta nyűgözött le igazán. Ilyennel még nem találkoztam, és szerintem ez egy tök jó ötlet. Persze kényelmes is a szerelmi szál szempontjából, de ezt nem rovom fel neki.
Lord Maccon a londoni farkasemberek alfája, és mint olyan, nagyon határozott megjelenése van. Nem is mer vele senki sem vitázni Alexián kívül, de náluk ez már hobbiszinten megy. És Alexia az egyetlen, aki le is tudja győzni egy-egy ilyen szócsatában. Okos, udvarias, és kicsit bénácska. Alexia és Lord Maccon kapcsolatában nem csak a vitáikat imádtam, hanem azt is, hogy ezek ketten annyira bénák tudtak lenni. Minden romantikus könyvben van olyan, amikor a két főszereplő bizonytalan, és nem is igazán tudják, mit kéne csinálniuk, de itt iszonyúan aranyosak voltak.
Kedvencem volt még Lord Akeldama, egy vámpír igen érdekes ruhákban. Először nem szerettem, mert túl dáma volt, de mire rendesen megismertem a karakterét, őt is a szívembe zártam. Nem mondok róla többet, mert őt érdemes olvasás közben megismerni, de valami zseniális az a pasi.
Amit fel tudnék hozni negatívumnak, hogy többet foglalkoztak a szerelmi szállal, mint a rejtéllyel, de igazából nekem nem volt ellenemre. Valamint hogy körülbelül csak az ötvenedik oldalnál jutottam el oda, hogy elkezdett érdekelni úgy igazán a könyv. És ez már csak szőrszálhasogatás, de a kor miatt egy halom olyan szó volt, amit a szövegkörnyezetből próbáltam kisilabizálni, ez főleg a ma már nem használt ruhadaraboknál fordult elő.
Viszont iszonyú jól szórakoztam, és biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot.
Kedvenc karakter: Alexia, Lord Maccon
Ami legjobban tetszett: a kor, a stílus, Alexia és Lord Maccon közös jelenetei
Ami nem tetszett:
Értékelés: 4,5/5
Nyereményjáték
Ebben a világban nem idegenek a természetfelettiek, és nem csak egy fajtájuk van. Minden állomáson találtok leírást egy-egy természetfeletti lényről, aminek a nevét be kell írnotok a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Rosszindulatú, kannibál szellem az algonkin indiánok mitológiájából, ami képes megszállni az embereket. Emberi lény átváltozhat, ha valaha is részt vett kannibalizmusban, vagy ha – gyakran álmában – megszállta a lény szelleme. Miután átváltozott, erőszakos lesz és késztetést érez, hogy emberi húst egyen. A szokás szerint a leggyakoribb oka valaki átváltozásának, hogy átesik egy szociális krízisen, mely során hiányosan táplálkozik (éhezik), majd kannibalizmust követ el.
A turné további állomásai:
08/20 Függővég
08/22 Bibliotheca Fummie
08/24 CB olvas
08/26 KönyvParfé
08/28 Szembetűnő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése