Kiadó: Gabo
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Szabó Luca
Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.
Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye.
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.
Hát ezt egy lendülettel le is nyomtam. Egyszerűen csak elkezdtem, mondván, hogy lesz, ami lesz, aztán épp csak pár óra múlva be is fejeztem. Nem is tudom, mikor csináltam utoljára ilyet, de annyira jó érzés volt.
Egyrészt a könyv borzasztó lendületes, normál YA-hoz illően kevés benne a leírás, és ugyan nem hosszú, de rengeteg minden történik benne. Az elején megismerjük Maddyt, a főszereplőt, aki súlyosan beteg, ezért nem mehet ki a házból, különben valószínűleg meghalna. A szomszédba beköltözik egy család, köztük Olly is, a kötelező hímnemű főszereplő, akibe Maddy majd bele fog szeretni. Megismerkednek, egymásba szeretnek, és ezzel szerintem nem lövök le spoilert, mivel a film trailerében is benne van, de Maddy kimegy a házból. Igazából nem is ez a nagy csavar. Már-már látnánk a boldog véget, amikor valami történik, jön a sírós-szomorú rész, aztán a fordulat, és a végét nem mondom el, de ki lehet találni. Tehát felépítésileg egy átlagos YA, de mindjárt kiderül, hogy minden más szempontból is az.
Maddy okos lány. Mivel be van zárva, nem sok szórakozási lehetősége van. Tanulás mellett rengeteget olvas, filmeket néz és az anyukájával játszik. Sokat álmodozik arról, milyen lehet a kinti világ, de sosem élte bele magát igazán, mivel hozzászokott az addigi életéhez.
Olly olyan tipikus középiskolás srác. Nem tud megülni két percig egyhelyben, és néha az Assassin’s Creedben képzeli magát, mert fel szokott mászni magas helyekre. Kicsit hiperaktív, de nem volt vele problémám. Igazából még a világnézete is tetszett. Na persze ő sem a tökéletesség mintapéldája, de a hibáit inkább a családjában – főleg az apjában – kell keresni, nem benne.
Két fontos szereplőnk van még: Carla, Maddy ápolója, aki egy normális emberi lény; valamint Maddy anyukája, akiben sokkal több rejlik, mint ahogy az elsőre látszik. Elég sokat tudnék róla írni, de sajnos nem tehetem, mert minden spoileres lenne. De valahogy a könyv felétől nagyjából már sejtettem a dolgokat.
Az egész cselekmény nagyon gyorsnak tűnik. Valójában elég sok idő telik el, de mivel kevés a leírás, és főleg csak a lényegre szorítkozik, ezért kevésnek éreztem. Biztos fontos volt, hogy fenntartsák a naplószerű hatást, de néha úgy éreztem, kimaradtam valamiből. Több leírás kell, mert így csak végigrohantunk mindenen, mintha a kész regény helyett csak a szinopszist adták volna ki.
A fő-fő csavart én már valahogy sejtettem, és igazából nem lehetetlen kitalálni. Tetszett, de ezzel megint eljutottunk egy olyan dologhoz, ami messze nincs eléggé kifejtve. Mindent csak egy félmondatos megjegyzésből tudunk, bár néha szentelnek egy egész bekezdést is neki, de ez így elég kevés. Tudom én, hogy a lényeg Maddy és Olly kapcsolata, de nem lehet azt csinálni, hogy feldobunk egy ilyet, aztán csak úgy hagyjuk lógni a levegőben. Rengeteg megválaszolatlan kérdésem maradt, és nem, nem a végével kapcsolatban, hanem az utolsó előtti öt-tíz fejezettel kapcsolatban. Ahelyett, hogy a romantikus szálra helyezik a hangsúlyt, inkább az anya-lánya kapcsolatra kellett volna még több figyelmet fordítani, mert ez így iszonyúan lezáratlan.
Alapvetően nem rossz könyv, ha van pár szabad órád, és nincs jobb dolgod, el lehet ütni vele az időt, nem okoz agyrákot vagy ilyesmi, én is jól elvoltam vele, de ebben a kategóriában annyi jobb könyv van. Csak hogy kettőt említsek, ami messze meghaladja ennek a szintjét: Csillagainkban a hiba, Ha maradnék.
Igyekszem hamar megnézni a filmet, hátha az jobb lesz (na jó, ezt még én sem hittem el).
Kedvenc karakter: Maddy, Olly
Ami legjobban tetszett: az utazás, a csavar
Ami nem tetszett: túl gyorsan haladt, a legfontosabb részek nem voltak eléggé kifejtve
Értékelés: 3,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése