Gaura Ágnessel és Magyarország legbelevalóbb vámpírkutatójával, becsületes nevén Borbíró Borbálával tavaly ismerkedtünk meg, aki hamar belopta magát a szívünkbe. A Delta Vision kiadó segítségével most folytatjuk Bori balszerencsés kalandjait. Érdemes ezúttal is követni minket, hiszen a július 26-tól július 28-ig tartó turnénk végén egy átkozottul szerencsés nyertes megnyerheti a könyv egy példányát!
Oldalszám: 380 oldal
Egy közönséges halandó a vámpírok kitüntetett figyelmét, a hirtelen haragú és goromba főnököt és az állandó életveszélyt is átoknak tartaná, ám Borbíró Borbála számára mindez a hétköznapi élet része.
Amikor azonban Magyarország egyetlen még aktív szolgálatban lévő vámpírológusa szégyenszemre vérszívók és vérmedvék védelmére szorul, hogy ne váljon a saját ügyetlensége áldozatává, és egy jövőlátó médium már napi szinten próbálja rábírni, hogy meneküljön, kénytelen beismerni, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul már a főnöke taplóságában sem bízhat – Attila kezd egyre különösebben viselkedni.
Peche mindenkinek lehet. Ilyen mérvű balszerencsét azonban csak egy átok okozhat. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és Bori túlélési esélyei egyre halványulnak – ám felvágott nyelvére a végsőkig számíthat…
Magyar nyakba magyar szemfog!
Goldenlane után mindig félek új könyvbe belevágni, mert olyan magasra teszi a lécet, hogy egyszerűen képtelenség megugrani. Szerencsére Gaura Ágnes teljesen más műfajban alkot, a félelmem alaptalan volt, és most már tudom, hogy Goldenlane után bátran kezembe vehetek egy kis Gaurát, mert nem fogok csalódni. Sőt, igazából rossz kedv esetén is érdemes egy kis Borbíró Borit olvasni, mert feldobja az embert.
Nem is gondoltam volna, mennyire hiányzott nekem Bori, amíg el nem kezdtem a második részt. Tudtam én, hogy jó lesz, csak arra nem számítottam, hogy ennyire. Persze egy csomó mindent elfelejtettem már az első részből, de az író annyira kreatívan megoldotta, hogy mindent felelevenítsen, nem volt szükségem kutatásra, így is megfelelően képbe kerültem.
Mivel a világ nem változott, és igencsak minimális plusz információval rendelkezünk az előző kötethez képest, erre most nem térnék ki. De még mindig teljesen rendben van.
Attila a másik főszereplőnk, akit az előző részben nem kedveltem különösebben, mert egy nagy paraszt, de azt kell mondjam, itt megváltozott a véleményem. Jó, ő is másmilyen lett, és ennek megvan az oka, de imádtam nagyjából minden egyes megszólalását. Rajta nevettem a legtöbbet, és ez tett hozzá a legtöbbet ahhoz, hogy szimpatikusnak találjam, de tényleg haláli a pasi. Akárcsak az első részben, itt is azok voltak a kedvenc részeim, amikor Borival szóváltásba keveredtek. Ráadásul érdekes, de Attilának adtam igazat Géza ügyében. Megértettem Bori álláspontját, de ebben az esetben Attila nézőpontja volt a logikusabb.
Béla sajnálatos módon nagyon keveset szerepelt, de minden egyes jelenet vele aranyat ért. Ugyanez volt a helyzet Koppánnyal is.
A cselekmény most is elég pörgős volt. Igaz, a könyv felénél jártam, mikor rájöttem, hogy ez már az ügy, ami után nyomoznak, én meg vártam, hogy mikor jár le Bori szabadsága és kap új feladatot. De legalább észrevettem, hogy már bőven a közepében vagyunk, sokkal jobb, mintha a végén esett volna le. Ahogy Borinak, úgy nekünk sem jut sok pihenő, de ez nem csoda, ha engem megátkoznának, én sem nyugodnék, amíg ki nem találom, ki volt az, és megpróbálnám azonnal visszacsinálni a dolgot.
Most ugyan nem voltak nagy akciók, de Bori nem is arról híres, hogy jól tudna verekedni a vámpírokkal. Sőt, igazából a vége nagyjából csak annyiból állt, hogy izgultunk, vajon időben meg lesz-e a megoldás. Nem mintha ez unalmas lett volna, sőt, itt már le sem akartam tenni a könyvet.
A lezárás különösen tetszett. Nem igazán függővéges, persze kíváncsi vagyok, mi történhetett az utolsó jelenet után, de gondolom, a harmadik részből úgyis kiderül. Elég nagy kérdőjel van a végén, de nem olyan szintű, hogy „itt van egy szereplő, akit leszúrtunk, majd a következő részből megtudjátok, meghalt-e”. Mindenesetre nagyon várom, mikor jutok hozzá a folytatáshoz, mert nagyon érdekes lesz ez a szál. Az első rész után egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ez be fog következni, pláne nem ilyen hamar. Elképzelésem sincs, hova fog kifutni, de borzasztóan érdekel.
Kedvenc karakter: Bori
Ami legjobban tetszett: a stílus, Bori, Attila
Ami nem tetszett: -
Értékelés: 4,5/5
Nyereményjáték
Ezúttal nem csak egy szófordulat, Bori tényleg el van átkozva és balszerencsésebb, mint valaha. Őszintén szólva, az ő munkájánál ez talán nem is annyira meglepő. Mi pedig, hogy témánál maradjunk, minden állomáson bemutatunk nektek egy világhírű elátkozottnak hitt tárgyat, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik az, és beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Új-Zéland területén élő bennszülöttek régebben ilyen tárgyakat vájtak ki, amelyeket a harcokban használtak. Hitrendszerük szerint, hogyha egy harcos meghal, akkor ebben hagyja a lelkét. Érdekes módon ezek a tárgyak nem veszélyesek más férfiakra, azonban a terhes vagy éppen menstruáló nőkre szerencsétlenséget hoznak. Egy angol múzeum még figyelmeztetést is tett ki egyre, hogy mindenki tisztában legyen az átokkal.
A turné további állomásai:
07. 26. Függővég
07. 27. Deszy könyvajánlója
07. 28. Bibliotheca Fummie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése