Oldalszám: 448
oldal
Fordító: Sóvágó
Katalin
Cath imádja Simon Snow-t.
Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…
Ám Cath-nek az egész élete abból áll, hogy
rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban
menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután az anyjuk elment.
Elolvasták a könyveket. Újraolvasták őket.
Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit, az
összes premieren valamelyik szereplőnek öltöztek.
Cath nővére nagyjából kinőtt a rajongásból,
de Cath nem bír. Nem is akar.
Most, hogy felvették őket a főiskolára, Wren
megmondja Cath-nek, hogy nem akar egy szobában lakni vele. Cath kikerül a
védelmi zónájából, ettől fogva egyedül kell megállnia a lábán. Lesz egy mogorva
szobatársa, akinek a kedves fiúja örökké náluk lebzsel; egy regényíró
professzora, aki szerint a fanfickel bealkonyult a civilizációnak; egy jóképű
évfolyamtársa, aki csak a szavakról akar dumálni… és közben folyamatosan
izgulhat lágyszívű, érzékeny apjáért, aki még sose volt igazán egyedül.
Tehát az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy,
hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje?
Egyáltalán fel akar-e nőni, ha a felnőtté válás ára az, hogy le kell válnia
Simonról?
Azért érdekelt
ez a könyv, mert Rainbow Rowell az Eleanor és Parkkal már belopta magát a
szívembe, és mert a főszereplő lány Harry Potter fanfictiont ír. Jó, valójában
Simon Snow fanfictiont, de azért ki lehet találni, hogy ez eredetileg egy
Drarry slash akart lenni. Amikor 16-7 évesen én is felfedeztem a Harry Pottert
(igen, olyan későn vettem rá magam, hogy elolvassam, előtte nem voltam
hajlandó, mert túl nagy volt a hype körülötte), teljesen belezúgtam, és évekig
megszállottan rajongtam érte. Rájöttem, hogy működik az internet, és hogy
létezik olyan dolog, hogy fanfiction, és így el sem kell hagynom a
varázsvilágot, hanem még több időt eltölthetek a kedvenc karaktereimmel, el sem
lehetett rángatni a Merengő elől. Írtam is néhány novellát, de jobb, ha ezek a
feledés homályába vesznek, és senki nem talál rájuk az internet bugyraiban
(tényleg, legyetek olyan szívesek nem rákeresni, mert soha nem mosom le
magamról a szégyent).
Szóval úgy
vágtam bele, hogy akármilyen is legyen a könyv, Cath-et abszolút meg fogom
érteni, tehát ez már egy jó pont. Pontosan tudom, hogy a YA könyvek úgy vannak
megalkotva, hogy könnyen lehessen azonosulni a szereplővel, ami nekem a
legtöbbször nem megy, mert idegesítőnek találom őket, de Cath-et abszolút bírtam.
Igen, az átlagolvasóknak jobban tetszik a könyv, ha hasonlítanak a
főszereplőhöz, így könnyebb eladni, de tényleg láttam magamat Cath-ben. Vannak
ilyen sablonos dolgai, hogy csúnyának tartja magát meg visszahúzódó, de pont
ezért volt szimpatikus. Annyira antiszociális, hogy még rajtam is túltesz
(mármint amikor én még az ő korában voltam), de imádja a Simon Snow könyveket
(akárcsak én a Harry Pottert az ő korában), szeret írni, és jó is benne.
Annyira jó, hogy ő az egyik leghíresebb író fanfiction-körökben, és ez azért
néha nem kis teherrel jár.
 |
| a kép forrása |
Levi aranyos.
Túlontúl szociális, és biztos, hogy nem jönnék ki vele jól, mert irritáló a
túláradó optimizmusa és állandó jókedve. De hát Regan a legjobb barátja, és
Regannal teljes mértékben egyet tudok érezni, mert pont olyan, mintha utálná az
egész világot (és azt hiszem, utálja is). Talán mégsem utálnám Levit élőben. Könyvben
legalábbis nem utáltam.
És ott van a
szerelmi szál. Mert ez egy romantikus sztori, mert miért ne lenne az? És annak
ellenére, hogy azt hinném, hogy már az összes ilyen, és ehhez hasonló könyvet
olvastam, és egy átlagos romantikus YA-val engem nem lehet lekenyerezni, csak
ha túlteng bennem a sok hormon, iszonyúan odavoltam érte (és még csak nem is
írhatom a hormonok számlájára). Nem sok újat tud a regény, azon kívül, hogy
Cath fanficeket ír, és mégis, teljesen elbűvölt. Abszolút Fangirl lettem tőle.
A nagy részét
egyhuzamban olvastam el, és este tizenegyig maradtam fent, hogy végezzek vele
(ne röhögjetek ki, másnap dolgoztam és négykor kell kelnem, az este tizenegy
már késő).
Szóval annak
ellenére, hogy ez egy abszolút átlagos romantikus könyv (és az Eleanor és Park
jobban tetszett egy hangyányit, mert az komolyabb problémákat feszeget), nagyon
el tudott bűvölni, és egyszerűen imádtam. Azért, mert olyan valóságosnak
érződik, és mert sikerült megszeretnem a karaktereket és szurkolni értük. A
műfaj kedvelőinek nagyon ajánlom.
Kedvenc
karakter: Cath, Simon, Baz
Ami legjobban
tetszett: hogy olyan aranyos volt
Ami nem
tetszett: -
Értékelés: 4,5/5
Rainbow Rowell
Rowell negyedik
regénye (Landline) egy felnőtt
novella, ami házassági gondokról szól, és 2014 nyarán jelent meg. Valamint
ebben az évben az írónő aláírt egy szerződést két könyvre a First Seconddel,
két young adult képregényre, amelyből az egyiket Faith Erin Hicks fogja
illusztrálni.
Rowell 2014
decemberében jelentette be ötödik könyvét, a Carry Ont, amely 2015 októberében jelent meg. A könyv a Fangirl
központi könyvén alapul. Olyan, mint a nyolcadik könyv Gemma T. Leslie kitalált
könyvsorozatában. Egy Simon Snow nevű varázslóról szól, aki a Watford nevű
varázsiskolába jár. A nyolcadik iskolaévében Simon mágikus kalandokban vesz
részt a legjobb barátjával, Penelopéval és a barátnőjével, Agathával, miközben
T. Basilton „Baz” Pitch nevű ellenségével kell megküzdenie. Annak ellenére, hogy
ez egy fantasy világban játszódik, és egy sorozat része, ennek a könyvnek nem
lesz folytatása.
Néha
felnőttekről ír, néha tinédzserekről. De mindig olyan emberekről ír, akik sokat
beszélnek. És úgy érzik, hogy elcseszték. És emberekről, akik szerelembe esnek.
Amikor nem ír,
Rowell képregényeket olvas, Disney World utazásokat tervez, és olyan dolgokról
vitatkozik, amelyeknek összességében nem sok értelme van.
Nebraskában él a
férjével és két fiával.
Nyereményjáték
Mostani
játékukban duplán is teszteljük, mekkora rajongók vagytok! Minden állomáson
találtok egy-egy idézetet. Először ki kell derítenetek, melyik fanfictennek is
beillő regényből származik a csöppnyi részlet. Majd pedig - és itt jön az igazi
csavar - írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába, hogy mi a címe, illetve
ki a szerzője az ihletet adó műnek.
Például az „Öt gyereket felnevelni egy házban nindzsák
nélkül! Ez hallatlan!” sor a Büszkeség és balítélet meg a zombik című
kötetből származik, amelyet Jane Austen: Büszkeség és balítélet című
klasszikusa ihletett. A megfejtés tehát: Jane
Austen: Büszkeség és balítélet.
Figyelem!
A sorsolásban azok vesznek részt, akik
minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy
a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta.
A kiadó csak Magyarország területére postáz.
A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a
szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A mai idézet:
„Mindenkinek joga van a boldogtalansághoz.
Joga van, hogy békében szenvedhessen anélkül, hogy elkényeztetett fruskának
nevezzék. Anélkül, hogy egy bizonyos valaki folyton azt hajtogatná, hogy mindenki olyan életről álmodozik, mint amilyen az
övé. A boldogság nem olyasmi, amiből egyetlen méret mindenki számára megfelel.”
A turné további állomásai:
11.03. -
Angelika blogja
11.05. - Tekla könyvei
11.07. - MFKata gondolatai
11.09. -
Bibliotheca Fummie
11.11. - Zakkant olvas
11.13. - Deszy könyvajánlója
11.15. - Kelly & Lupi olvas
11.17. - CBooks
11.19. -
Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése