A Mark Watney tiszteletkrumpli-projekt #3

Amikor egy koncert utáni késő estén felmerült az ötlete annak, hogy én a krumpli növekedéséről bejegyzéseket fogok írni a blogomba, egészen odáig elmerészkedtünk az ötletelésben, hogy streamelni kéne. Akkor még hülyeségnek tartottam (oké, a blogolást is erről, de mégis megcsináltam), de ahogy látom napról napra egyre nagyobbra nőni a kis drágát, már nem olyan elképzelhetetlen az ötlet. Olyan ütemben nő, hogy néha egy éjszaka alatt látványos változásokat találok rajta. Bemutatom az elmúlt másfél hét növekedési folyamatát nektek.
Tizedikén bújt ki, két nappal később már így nézett ki:


Tizenharmadikán, pénteken reggel ilyen volt:


Aztán aznap és másnap Nightnál voltam, Star Wars maratont tartottunk. Mire tizennegyedikén este hazaértem, hatalmasat nőtt, és még egy csíra kibújt mellette. Ezt múlthét vasárnap reggel fotóztam:


Hétfő délután:


Szerda reggel, már három szár van:


Aztán legközelebb csak ma kora délután volt alkalmam lekapni, mert csak világosban van hozzá jó fény:


Nos, most így állunk. Elég gyorsan nő, a huszadik napon járok, Mark körülbelül a 40. földi napnak megfelelő solon takarított be először, ha jól emlékszem, úgyhogy ha ilyen ütemben nő, decemberben már ehetem a saját termesztésű sültkrumplimat. Láthatólag jól érzi magát, én meg örülök ennek. Jelenleg azzal kísérletezem, hogyan reagál a discóra, ugyanis A marsi filmzenét hallgattatom vele, de még nem kezdett el táncolni, mint Groot, úgyhogy lehet, hogy akárcsak Mark, rosszul van tőle. De amíg nem látom rajta az öngyilkosság jeleit, nem aggódom érte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése