A Mark Watney tiszteletkrumpli-projekt #2

Hi there! – ahogy Mark mondaná.
És igen, életben van! Ültetés után tíz nappal ki is bújt a kicsike, és megmutatta magát. Igen, még nagyon pici, de úgy örülök neki, hogy sikerült életben tartanom, és még fejlődött is. Oké, tisztában vagyok vele, ez azért nem egy nagy dolog, főleg, hogy kis koromban mi is termesztettünk krumplit vidéken, de én mégis annyira büszke vagyok magamra. A kép alant a tegnapi állapot (bocsi a nem túl jó minőségért), azóta már egy icipicit nagyobb. Jövő héten újra jelentkezem.


1 megjegyzés: