A Temeraire sorozatával híressé vált Naomi Novik most egy másik műfajjal varázsolja el az olvasókat. Ebben a regényben a Sárkány most egészen máshogy van jelen. A Gabo kiadó jóvoltából április 26 és 30 között öt állomáson ismerhetitek meg a Rengeteget, a sok érdekes információ mellett pedig nyerhettek is.
Oldalszám: 488
oldal
Fordító: Heinisch
Mónika
Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben,
az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz
varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is
rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a
Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a
segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje,
Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és
bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá
váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja
lesz az, akit elragad.
„A Rengetegben minden megvan, amit Novik
írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék
zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője
„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus.
Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője
Már akkor
tudtam, hogy kelleni fog nekem ez a könyv, amikor még arról sem volt fogalmam,
miről szól. Naomi Novikkal a Temeraire sorozat kapcsán találkoztam, abból is
csak az első részhez volt még szerencsém. A másik három is megvan itthon, amit
kiadtak magyarul, csak még nem jutottam el addig. Mindenesetre az Őfelsége
sárkányát nagyon szerettem, és tudtam, hogy én ezek után bármit elolvasok
Noviktól. Nem csalódtam benne.
Kezdjük ott,
hogy milyen gyönyörűséges. Ami a történetre ugyan nincs hatással, de konkrétan
órákat töltöttem el azzal, hogy néztem a borítót. Amikor először mutatta meg a
kiadó, a közös chatben elég nagy volt az egyetértés abban, hogy a legtöbbeknek
nem tetszik, én meg ott ültem a csendes kisebbségben, és próbáltam
elmagyarázni, miért is imádom annyira. Amióta meg a könyv is az enyém, minden
nap meg kell simogatnom. Tudom, hogy még csak április van, de a Rengetegnek
komoly esélye van az év végi legszebb borító nyerteseként. Élőben pedig még
szebb. Hajaz a népmesékre, mégis olyan komor, és nem véletlen.
Az elején az az
érzésem támadt, hogy egy mesét olvasok. Novik a szláv eredetű népmesékből
merített, ezért is olyan a stílusa. Finoman vezet be minket a Rengeteg
világába, felvezeti ki is a Sárkány, és miért kell minden tíz évben a megfelelő
korú lányoknak felsorakoznia előtte. A mesés leírással ellentétben azonban nem
gyerekeknek szól történet. Számomra hamar tisztázódott, hogy ez valami sokkal sötétebb.
Ahogy a Rengetegben meglapul a gonosz, úgy a sorok közé is észrevétlenül
beférkőzik, és hamar rátelepszik az ember lelkére. Nagyon szerettem ezt a
kettősséget. Egy pillanat alatt el tudott varázsolni, mégsem éreztem, hogy
átmentem volna gyerekbe.
Főszereplőnk
Agnyeska, akinek leginkább ahhoz van tehetsége, hogy a lehető leghamarabb
összepiszkítsa a ruháját. Legjobb barátnője, Kasja egész életében arra készült,
hogy a Sárkány majd elviszi, ha itt az ideje, ám a mágus választása valamiért
mégis Agnyeskára esett. Itt kezdődik igazából Agnyeska története. Szerettem őt,
mert kicsit az a tipikus főhős, de mégsem. Nem túl ügyes vagy tehetséges, és
nagyon sokat kellett tanulnia, mire végre sikerült egy-egy varázsigét
elsajátítania, de igazinak éreztem, és nem egy sablontulajdonságokkal ellátott
papírmasékarakternek. Tetszett, hogy makacs, sokszor szembeszegült a
Sárkánnyal, és a maga útját járta, ha úgy látta jónak. Egy erős akaratú lány,
de jó szívű és kedves.
Sárkány
félelmetesnek tűnik elsőre, mint ahogy a legtöbb sárkány, de kiderül róla, hogy
inkább csak morog, harapni nem szokott. Ő volt a másik kedvenc szereplőm. Sok
apróságból derült ki, hogy nem akar ő rosszat, és nem azért morog, mert le
szeretné tépni Agnyeska fejét, csupán elfelejtette hogyan kell emberien
kommunikálni. Be van zárva a toronyba, amit csak vész esetén hagy el, így nem
csoda, hogy elidegenedett mindenkitől. A történetben előre haladva fokozatosan
tudunk meg róla egyre több dolgot, és látunk egyre mélyebben az igazi valójába.
Én ugyan már az elején megkedveltem, de minél jobban megismertük, csak annál
jobban szerettem őt.
Azt szerettem a
könyvben, hogy nem lehetett a karaktereket két csoportra (a „jók és a „rosszak”)
bontani. Persze voltak egyértelműen kedvesek, és voltak, akikről rögtön lerítt,
hogy gonosz, de a legtöbben nem. Sólyom, a másik mágus, aki nagyobb szerepet
kapott például mindig úgy változott, ahogy az neki előnyére vált. Vagy ott van
Marek herceg, aki először csak antipatikus volt, aztán bátor, majd teljesen
hülye, és a végére kiderült, hogy valójában csak egy kisfiú, aki az anyját
szerette volna visszakapni.
Az egyetlen
tényleg gonosz „karakter” az maga a Rengeteg volt. Ez volt a fura, hogy nem egy
személyt kellett legyőzni, hanem egy erdőt, én pedig el sem tudtam képzelni,
hogyan lehetséges ez. Nem csak azért, mert sok félelmetes vad, sáska és kóbor
bújt meg, hanem mert úgy harcolt, hogy lehetetlennek tűnt felülkerekedni rajta.
Beette magát az ember bőre alá és elültette a gonosz gondolatokat a fejében.
Ezért volt olyan félelmetes.
Tudtam előre,
hogy ez egy egyedül álló könyv, és nagyon örültem is neki, végre nem egy
sorozat, aminek várni kell a folytatását, és úgy érzem, soha nincs vége. Most
mégis olyan hamar lett vége, és olyan szívesen eltöltenék még több
időt ebben a világban, mert nekem ez kevés volt. Még akarok Agnyeskát és még
akarok Sárkányt. Az sem zavar, ha a gonosz Rengeteg visszavág, de olyan hamar
vége lett. Főleg azért érzem ezt, mert ahogy haladtam, láttam, milyen kevés van
hátra, és még kevesebb, és csak fogytak az oldlak, de még mindig nem kerültünk
közelebb a probléma megoldásához. Én meg nem tudtam rájönni, mi jön most. Csak
egyre rosszabb és rosszabb lett a helyzet, és nem tudtam mást, csak izgulni.
Nagyon tetszett, hogy nem az lett a vége, amire számítottam, és jól lezárták és
megoldották a problémát, de ettől függetlenül én úgy szeretnék még egy kicsit
ebben a világban kalandozni.
Az egyetlen
hibának azt tudom felróni, hogy voltak részek, amiket kevésbé tartottam
izgalmasnak, főleg azok, amelyekben nem volt Sárkány. Ettől függetlenül viszont
imádtam, és mindenkinek ajánlom. Még anyukám is bejelentette, hogy majd kölcsön
akarja kérni, és ez nála nagy szó.
Kedvenc
karakter: Agnyeska, Sárkány
Ami legjobban
tetszett: a hangulat, a világ
Ami nem
tetszett:
Értékelés: 5/5
Naomi Novik
1973-ban
született New Yorkban, felmenői litván és lengyel származásúak. A Brown
Egyetemen tanult angol irodalmat, ám végül informatikából diplomázott a
Columbia Egyetemen. Egy játékfejlesztő cégnél kezdett dolgozni, de közben
rájött, hogy sokkal jobban érdekli az írás, így visszatért New Yorkba, ahol
regényíróként kezdett dolgozni.
2006-ban jelenet
meg első regénye, az Őfelsége sárkánya, amely a Temeraire sorozat első része. A
sorozat első négy részét magyarul is kiadták, külföldön idén jelenik meg a
kilencedik része. Az Őfelsége sárkánya elnyerte a Compton Crook Awardot és a
Locus Legjobb Első Regényének járó díját is, az írónő pedig 2007-ben megkapta a
legjobb új szerzőnek járó John W. Campbell-díjat. A regény megfilmesítésére
Peter Jackson bejelentette igényét, ám a film azóta sem készült el.
Az írónő
2010-ben utalt rá először, hogy szeretne mást is írni a Napóleon-korabeli
sárkányos fantasyn kívül, és 2015-ben megszületett a Rengeteg.
Nyereményjáték
Agnyeska faluja
melletti Rengeteg sok veszélyt rejt, de nem ez az egyetlen híres erdő, amivel
vigyázni kell. Minden állomáson találtok egy-egy ismert erdőről leírást, amely
alapján ki kell találnotok annak nevét (ami nem minden esetben egy konkrét név,
és lehet létező hely is).
Figyelem! A
kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van a
kiküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Hősünk tizenhárom törp társával vág
keresztül ezen a veszélyekkel teli rengetegen, hogy teljesítse a küldetését. A
pókok mellett sindák és erdőtündék lakják, a másodkorban pedig Oropher volt a
királyuk. Ha betérsz ide, a legfontosabb tanács, hogy sose hagyd el az ösvényt!
A turné további
állomásai:
04/26 Always Love a Wild Book
04/27 Deszy Könyvajánlója
04/28 Bibliotheca
Fummie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése