Filmes sarok: Batman Superman ellen – Az igazság hajnala

Nem rohantam a moziba ezért a filmért, már csak azért sem, mert az Acélember után meg voltam róla győződve, hogy ez sem lesz túl jó, és mire eljutottam a moziba, jó három héttel a premier után már mindenki látta, és senki nem volt tőle elragadtatva. Még azok sem, akik egyébként nem utálták úgy a filmet, mint a nagytöbbség. Két filmes podcastet is hallgatok, és mindkettő lehúzta. Egyetlen embert ismerek, akinek tényleg tetszett ez a film, de nem tudom, ő mit csinált a film közben, hogy lefoglalja magát, mert ez iszonyú unalmas volt.

Nem tartom olyan rossznak a filmet, mint a nagy gyűlölködők, simán nézhető volt. Mondjuk egyszer, ha van két és fél órád, amit nem tudsz máshogy eltölteni. Meg esetleg ha ultranagy DC-fan vagy. Nos, én nem vagyok, és ugyan egy képregényt sem olvastam, csak az internetről tájékozódom, és a filmek és sorozatok miatt a Marvel univerzumban egy icipicit jobban mozgok, és a Marvelt én személy szerint jobban szeretem, mégis ha egy kedvencet kéne választanom a szuperhősök közül, akkor az Batman lenne. Meg Deadpool. Számomra Nolan és Bale tette olyan szerethetővé Batman karakterét, mert a régi Batman filmeket nagyon kicsinek láttam, és nem is emlékszem már rájuk. De alapjaiban a karakter a képregényekből jön, és valahogy szeretem Batman komorságát, azt, hogy az ő világa olyan sötét. Na meg persze az sem hátrány, hogy Joker a valaha volt legjobb gonosz az egész világon, és ezzel nem vitatkozom. Szóval azt vártam a filmtől, hogy ha legalább Supermant utálni fogom (őt amúgy sem szeretem, de az Acélember végleg elrontotta nekem), ott lesz Batman, aki tök menő lesz, meg az előzetes alapján Lex Luthort is bírni fogom. Félig igazam lett.

A filmben az volt a legjobb, hogy leadták előtte a Suicide Squad előzetest (a Bohemian Rhapsodysat), és kedvem lett tőle felállni és ugrálni a székemen, hogy EZAZ. De nem tettem. Na jó, komolyan.

Tehát a film elején megismerjük Batman múltját, de most már többször láttam meghalni Batman szüleit, mint Parker Ben bácsikáját, most már tényleg elég volt belőle. (És egy kis kikacsintás a The Walking Dead rajongóknak: úgy röhögtem, mikor megláttam, hogy Maggie és Negan Bruce szülei, pedig tudtam, hogy ők lesznek.) Maga a felvezetés nem volt rossz, még akkor sem, ha már kívülről fújom, és a sablonokkal sem fukarkodott, de kellően sötét volt és menőn nézett ki. Láttuk az Acélember végét Bruce szemszögéből, ami tök jó ötlet volt. Aztán jött két óra unalom.

Először azt néztük, hogy mindenki imádja Supermant, mert milyen kedves, hogy még a fán ragadt kiscicát is lehozza, közben meg Batman milyen gonosz, mert megbélyegez embereket. Volt valami szócsata is Clark és Bruce között, amire már alig emlékszem, de nem is baj, mert abszolút nem lényeg. De tényleg, itt fel volt vezetve valami konfliktus Batman és Superman között, és mire oda jutottak két óra után, hogy na akkor most harc, elfelejtettem, hogy mi is volt a probléma, de nem baj, mert jön Lex Luthor, aki ad egy indokot, és úgy tűnik, ez elég is.

Sokan sérelmezik, hogy Batman azért nem jó, mert megöli az embereket. Hol? Lehet, hogy volt egy vagy kettő rosszfiú, akit puszta véletlenségből lelőtt, de azért nem hagy maga után hullahegyeket. Volt nála fegyver, de azért jó, ha tízből egyszer talált célba. A víziók alapján meg nem ítéljünk már. Tetszett benne, hogy nem mint újoncként felbukkanó szuperhőst kapunk, hanem egy megfáradt embert, akinek már túl sok a megmenteni való ember, a lecsuknivaló rosszfiú. Ben Affleck Batmane számomra mégsem volt az igazi. Nem a színésszel van baj, ő egész jó volt, már ahhoz képest, hogy ő Ben Affleck, de valahogy nem tudott megfogni. Hiába volt ő az egyik főszereplő, nem tudtam vele azonosulni vagy együtt érezni, ahogy tudtam Nolan Batmanével.

Supermant még mindig utálom. Hiába próbálták eladni a szerelmes megmentőt, annyira mártírnak állították be, hogy inkább csak még ellenszenvesebb lett. Nem is bántam, ami a végén történik vele (kivéve az utolsó képkockákat, annyira tudtam, hogy az jön, de imádkoztam, hogy kihagyják, persze nem lehetett). Ő a nagy szent, és hánynom kell tőle.

Az egyetlen karakter, akit igazán megszerettem, az Lex Luthor volt. Kellemesen őrült karakter, akinek nincs nagyon magasabb célja, csak el akarja pusztítani az idegeneket a Földről (elsősorban persze Supermant). Jesse Eisenberg sokszor idegesít, de most annyira jól hozta a picit elmebajos gazdag zsenit, hogy egy rossz szavam nincs rá. Az összes jó jelenet hozzá kapcsolódik, nem bántam volna, ha még többet kapunk belőle (és jaj de imádtam, amikor a Lolitából idézett). Az ő poénjain tudtam nevetni. Máskor, amikor nevettem csak azért volt, mert röhejes volt az egész.

A Wonder Womanben egy tök jó sztori rejlik, és a karakterben sok a kiaknázatlan lehetőség, kár, hogy csak dísznek volt a filmben. Volt körülbelül 10 perc jelenete, és most lehet, hogy sokat mondtam. Lois Lane csak a megmentenivaló bajbajutott hölgyet alakította, akinek az egyik jelenetben olyan szuperhallása van, hogy Superman megirigyelhetné (sokadik logikai baki).

Alapvetően az a bajom a filmmel, hogy iszonyúan unalmas. És rosszul van megírva. (Ennek ellenére nem értem a David S. Goyer gyűlölködőket, mert ugyan az írónak ez a második rossz írása, de nekik mondom, hogy nézzék meg a Da Vinci démonait, amit Goyer majdhogynem egyedül rakott össze, hát az valami olyan zseniális, hogy az nem igaz.) Meg vágva. A vége meg olyan sablonos és nyálas, hogy szó szerint a fejemet csapkodtam és kínomban röhögtem. Az elején a Lois Lane-es szálnak semmi értelme nem volt, és a végére próbáltak valami összefüggést kreálni hozzá, de szerintem ez valahogy így működhetett az íróknál: „Megcsináltuk ezt a terroristás jelenetet az elején, hogy megmutassuk, Superman mennyire menő, de ennek ki kéne futnia valahova, mert nem hagyhatjuk csak úgy a levegőben lógni. Á, kapcsoljuk hozzá Lex Luthorhoz, úgyis ő a főgonosz.” Túl sokat akartak beleszuszakolni a filmbe, és nem volt rá elég idő. De az biztos, hogy elalszom rajta, ha ezt még tíz percig tovább kell néznem. Túl gyorsan akarták felépíteni az univerzumot az Igazság Ligájához, és összeomlott a film a saját súlya alatt.

Viszont az utalásokat imádtam. Kezdve Flash-sel, akit szintén imádok, főleg a sorozat óta. Kicsit fáj a szívem, hogy nem Grant Gustin lett hozzá becastingolva, főleg, hogy a Supergirlben is volt egyszer, és a Supergirlben meg mindig utalgatnak az Acélemberre. Meg én amúgy is imádom, ha oda-vissza utalgatás van, úgyhogy igazán beköthették volna a sorozatot a filmbe, de a sorozatok teljesen külön lesznek kezelve a filmektől. A filmzene minden egyes taktusát imádtam, de mondjuk Hans Zimmertől nem is vártam mást. A látvány is tök szép volt.

De azért ezek az apróságok nem tudták megmenteni a filmet. Untam a sztorit, a logikai bakik fájtak (Superman a lándzsával repked, meg az a jelenet űrben, és az atombomba, csak hogy a három legfájóbbat említsem), a nyálas/giccses jelenetektől szenvedtem (Martha), és mire odajutottunk, hogy jöjjön a zúzás, annyira unatkoztam, hogy már az se tudott lekötni. Jó szívű voltam, és nyomtam neki négy csillagot az imdbn, mert végül is, ha nincs jobb dolga az embernek, két és fél órát el lehet vele ütni. Ennek ellenére meg fogom nézni a többi DC filmet is, a Suicide Squad például szerintem valami eszméletlenül kurvajó lesz. Már csak azért is, mert Zack Snydernek igen kevés köze van hozzá, csak producerkedik benne, azzal csak nem rontja el.