Kim Stanley Robinson: 2312

2312-btk.png

Ezúttal kicsit eltávolodunk a Földtől, hogy más bolygókat is megismerhessünk. Ellátogatunk a Merkúr mindig mozgó városára, és megnézzük örök sötétséget a Vénuszon. Tarts velünk erre a képzeletbeli utazásra!
Április 1 és 7 között Kim Stanley Robinson 2312 című könyve segít nekünk felfedezni az univerzumot. A miniturné alatt nem csak a tudomány világából hozunk információkat, de számos más érdekességről is olvashattok. Emellett pedig ha játszotok, gazdagabbak lehettek a három példány egyikével.

Kiadó: Agave
Oldalszám: 576 oldal
Fordító: Farkas Veronika

A tudományos és technológiai fejlődés rendkívüli jövő előtt nyitotta meg az utat. Már nem a Föld az emberiség kizárólagos otthona: új lakóhelyek létesültek a Naprendszer holdjain és bolygóin, sőt még azokon is túl. 2312-ben azonban események sorozata kényszeríti az emberiséget arra, hogy szembenézzen múltjával, jelenével és jövőjével.
A történet a Merkúron kezdődik, Terminátor városában, a mérnöktudomány eddig sosem látott csodájában. Swan Er Hong a nagyanyját gyászolja, Terminátor városának egyik legbefolyásosabb patrónusát. Mivel halálának váratlansága és tisztázatlan körülményei nem hagyják nyugodni, Swan útra kel a Naprendszerben, ám még csak nem is sejti, hogy ezzel nem csak saját életét, de az egész emberiségét is örökre megváltoztatja. Swan egykoron bolygókat teremtett – most azonban abba a tervbe is belepillanthat, amely az elpusztításukat célozza.
A 2312 merész és zseniális látomás az emberiség jövőjéről, egyúttal magával ragadó jellemrajz azokról az emberekről, akik a jövő történéseit alakítják – nagy jelentőségű sci-fi a műfaj egyik legtehetségesebb írójától.

Ha valaki megkérdezné, létezik-e olyan könyv, amit legalább kétszer kell elolvasni, hogy megértsünk, biztosan ez a könyv ugrana be. A 2312 nem egy könnyű sci-fi, olyan tudományos leírásokat tartalmaz, hogy sokáig azt sem értettem, miről van szó, és később is csak úgy csináltam, mintha érteném. Igazából a legtöbb dolog előbb-utóbb érthető lesz, de még a végén is előfordult olyan jelenet, ahol csak pislogtam, és próbáltam megérteni, miről beszélnek. Aztán feladtam, és a sok tudomány közül próbáltam a lényeget kihámozni, ez még ment. Eddig se éreztem magam zseninek, de ezek után, azt hiszem, kavics van az agyam helyén. Biztos vagyok benne, hogy másodszorra már sokkal érthetőbb lenne, főleg, ha lassabban haladnék vele, de vannak olyan jelenetek, ahol képtelen voltam lassítani. Csak lapoztam, mert meg akartam tudni, mi jön ezután, hogy folytatódik a szereplők sorsa.
A világ egyszerűen lenyűgöző, és annyira hihető. Főleg a tudományos háttér miatt, meg ahogyan beszéltek róla, mi történt a Földdel a kétezres évek elején. El tudom képzelni, hogy 2312-ben tényleg ilyen lesz a világ, így fogunk élni. Ezt egy kicsit szomorúnak tartom. Persze jó lenne más bolygókon is lakni, utazni, megismerni a világűrt, de én szeretem a Földet. Egyrészt rosszul vagyok a hosszan tartó bezártságtól, úgyhogy a merkúri élet elképzelhetetlen számomra, másrészt, a Föld annyira gyönyörű. Imádom a kék eget, a füvet, az épületeket, a rohanó várost, a levegős vidéket. Egyszerűen nem tudnék máshol élni, és ezért elszomorodtam, hogy mi történt a bolygónkkal, mit műveltünk vele.
A leírás elég részletes, de cseppet sem unalmas. A legapróbb dologig mindent el tudtam képzelni. Többször ellátogattunk a Földre, nekem persze ezek voltak a kedvenc részeim. Mivel itt élek, ezeket volt a legkönnyebb elképzelni, és talán elfogultságból is mondom ezt, de számomra ezek voltak a legszebb tájak is.

A karakterekkel nem tudtam mit kezdeni, ami furcsa volt számomra. Normális esetben a karakterek viszik előre a cselekményt, ahogy most is, tehát szokott lenni olyan, akivel szimpatizálok, és olyan, akit nem kedvelek. Itt nem igazán volt egyik sem. Talán egyedül Swant kedveltem meg egy kicsit, mert ő is olyan hirtelen természetű, mint én, és nagyon tetszett, ahogy az állatokkal bánt, de ennyi.
Időnként kitekintünk a történetből, és tudományos információkat kapunk a világról. Eleinte nem igazán értettem ezeknek a funkcióját, de aztán ráébredtem, hogy ez a világot segít megérteni, és amellett, hogy hasznosak, nagyon érdekesek is. Az egyik például elmagyarázza, hogyan lehet megépíteni egy egész világot. Zseniális.
Két kedvenc részem volt, és ezeket muszáj kiemelnem. Persze mindkettő a Földön játszódik. Az egyik Grönlandon, amikor próbálják megállítani, hogy még több jég olvadjon meg, és itt derül ki igazából, mi is történt a Földdel. Ez egyszerre szomorú, mert a hazánkról van szó, és mi tettük így tönkre, másrészt azért megnyugtató, hogy a károkat helyre lehet hozni, és jó, hogy vannak, akik ezzel is foglalkoznak, nem csak úgy hagyják romlásba dőlni a bolygót, mert úgyis van másik, ahol lehet élni. A másik kedvenc jelenetemben állatokat telepítenek a Földre, és annyira érzékletesen írt le mindent, hogy imádtam olvasni. Jobban szeretem az állatokat, mint az emberek nagy részét, úgyhogy szívesen ott lettem volna én is a farkasokkal.

A fordítással a könyv nagy részében semmi problémám nem volt, viszont időnként, főleg a párbeszédeknél a könyv elején kicsit döcögősnek éreztem. Ezen meglepődtem, mert Farkas Veronika nem véletlenül tartozik a kedvenc fordítóim közé, ő nem szokott ilyeneket csinálni. De ezen kívül nem volt vele problémám, és meg is dicsérem, mert biztosan nem volt könnyű lefordítani egy ilyen szöveget.
Ha a könyvet egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám rá, hogy zseniális. A világ, a tudományos hátér, a kidolgozás, minden. Nem egy könnyű olvasmány, de ha valaki elolvassa, az nem fogja megbánni. A borító pedig gyönyörű.

Kedvenc karakter: Swan
Ami legjobban tetszett: két jelenet a Földön
Ami nem tetszett: az eleje                                                       
Értékelés: 4,5/5


Érdekességek a borítóról

A kiadó megtartotta az eredeti borítót, aminek nagyon örülök, mert szerintem gyönyörű. Kirk Benshoff csodálatos munkája. Az első, ami feltűnik rajta, hogy az elejétől a hátulja felé haladva nyugszik le a nap.
Benshoff egy olyan borítót tervezett, amelyen a világűr határtalansága keveredik a történetmesélés időtlenségével és a mitikus szimbólumokkal. A borítón látható fa mellett elhelyezkedő kakas és kasza ez utóbbi céljából lett elhelyezve. A két főszereplő a Merkúrról valamint a Szaturnuszról származik. A római mitológia szerint Mercurius (Hermész) szárnyas szandált viselt és volt egy kígyós botja. Gyakori kísérője egy kakas, ami az új nap eljövetelét szimbolizálja. Saturnus (Kronosz) – a mezőgazdaság, igazság és az erő istene – bal kezében egy kaszát, jobb kezében pedig egy köteg búzát tartott. Ez a két dolog jelképezi a két fő helyszínt a könyvben.
A magyar borítón sajnos nem látszik, de az eredetiben feltűnhet, hogy a hátsó borítón nincs rajta a kakas. Ez azért van, mert éjszaka van, a kakas elment aludni.



Nyereményjáték

Te is légy részese ennek a csodás világnak! Ahhoz, hogy megnyerd a három példány egyikét, nem kell mást tenned, mint kitölteni a helyes válaszokkal kitölteni a nyereménydobozt.

A kiadó csak Magyarország területére postáz!

a Rafflecopter giveaway


Résztvevő blogok listája:
04. 01. Bibliotheca Fummie
04. 04. Insane Life
04. 07. Könyvgalaxis

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése