Könyvfesztivál 2014

Na jó, sokkal korábbról kezdem el a mesélést, mert nekem így jó. Nem akarom az egész élettörténetemet leírni, de nekem már korábban kezdődött ez az egész. Azt már most tudom, hogy valószínűleg iszonyú hosszú lesz a beszámoló, senkit sem kötelezek végigolvasásra, és ha valakit már a bevezető sem érdekel, lejjebb tekerhet, mert ki fogom írni a napokat.

Szóval én már vagy egy hónapja Könyvfesztivál lázban égtem, ugye olvastuk a megjelenéseket rá, nekem meg ez az egyik kedvenc időszakom az évben (meg a Könyvhét és a karácsony). Mégis úgy gondoltam, hogy maximum két napra megyek ki, mert tavaly kint voltam mind a négy napon, és igazából semmi szükség rá, hogy minden nap kint legyek. Ahogy közeledtünk az időponthoz, úgy körvonalazódott az egész, és szinte biztos volt, hogy nem tudok menni a Sofi Oksanenes beszélgetésre, mert abban az időpontban van az év végi angol vizsga. Le tudtam volna felelni húsvét előtt is, azonban úgy gondoltam, inkább hátrahagyom, és addig még tanulok rá. Nem tanultam. Haragudtam is magamra.

Április 24. csütörtök:

A nap úgy kezdődött, hogy megtudtam, nem jön a fesztiválra a Vihartáncos, amit a legjobban vártam, mert szerelem szövődött közöttünk, és határozott célom volt mindenkinek ajánlani, aki csak két pillantásnál többet vet rá. Itt már éreztem, hogy ez egy olyan igazi Arthur Dent-féle csütörtök lesz. Haragudtam magamra, hogy amiatt az angol miatt hagyom ki Sofi Oksanent, amire még csak nem is tanultam. Mindesetre bementem, lefeleltem, és ötkor már jöttem is el (ha valakit érdekel, ötöst kaptam, és négyesre zárt le). Drí nem vette fel a telefont, úgyhogy gondoltam, tart még a dolog, tehát Ciccnyognak írtam smst. Nem is gondoltam reggel, hogy kimegyek aznap, de ha már olyan korán végeztem, azért be akartam nézni a Millenárisra, hogy legalább a nap vége jó legyen. Cicc írta, hogy még tart, de mire odaértem, pont vége lett az egésznek. De azért láttam elsétálni az írónőt, majd Drível körbejártuk a standokat, úgyhogy azért vigasztalódtam.

Április 25. péntek:

Ezen a napon nem is akartam igazából kimenni, csak megláttam, Deszy mit tervez, és mivel ő is felírta azt a fordítós programot, gondoltam, nem zavarja, ha becsatlakozom hozzá. Vele is körbejártam a standokat, odakint zuhogott az eső, úgyhogy a kinti részlegen csak végigszaladtunk. A fordítós résznél semmi érdekeset nem láttunk, viszont egy csomót beszélgettünk mindenfélről, úgyhogy az jó volt. Nem akartam nap végéig maradni, mert itthon is lett volna dolgom, de persze ahogy az lenni szokott ilyenkor (két alkalmat hívhatok szokottnak?), megint zárásig maradtunk. Eltelt egy óra, kettő, és még mindig be nem állt a szánk, de legalább segítettünk Szilviéknek a Könyvmolyképzőnél. Gondoltam, ha már úgyis ott vagyok, meglátogatom Wee-t, amíg dedikál, és kapóra jött, hogy láttam papirzsepit bejönni, úgyhogy el is kísérhettem őt a másik részre. Aztán a Gabo előtt futottunk össze Nitával, Timussal és Wee-vel (ha valakit kihagytam, bocsi), úgyhogy mégsem látogattam meg Wee-t, amíg dedikált, mivel nekem már nem volt vele mit dedikáltatnom. Igen, szemét vagyok. Záráskor elindultunk haza, és úgy voltam vele, hogy én már nem fogok sütit sütni a másnapi Árnyvadász talira, de aztán mégis sütöttem.

Április 26. szombat:

Ez a nap kész rohanás volt, de ezt már előre tudtam. Sokszor egyszerre kellett volna két-három helyen lennem, úgyhogy inkább kihagytam az előadásokat, amiket kinéztem magamnak. De legalább tudtam pár percig találkozni Adrival, amíg dedikálta nekem a Mennydörgő némaságot (soron és időponton kívül), és megint folytatásost kaptam tőle. Zsuzsával meg megbeszéltünk egy hepajt a Könyvhétre. Beszereztem a Bane krónikák harmadik és negyedik részét is.

Aztán jött Drí, együtt mentünk Sofi Oksanen dedikálásra. Már fél órával korábban odaálltunk, mert tudtam, hogy sor lesz, bár amikor odaértünk még nem volt, csak az akkor dedikáló íróé. Mellette meg valami instant színdarabot adtak elő, úgyhogy úgy döntöttünk, félreállunk, amíg nem kezdődik a dedikálás. Becsatlakozott hozzánk Bubuckaja, Ciccnyog és Ross is, és tök jól szórakoztunk. Valamikor dél előtt néztem magam mögé, és akkor tűnt fel, hogy a kis félreállásunkból manifesztálódott egy igen hosszú sor. Dél körül arrébb vitték az asztalt meg minket is átcsoportosítottak, hogy kevésbé legyünk útban a közlekedő forgalomnak. Kanyargott a sor, nem is mertem megnézni a végét, de nagyon sokan voltak. Megjött Sofi, és egyből hat fotós ugrott rá, szerencsésnek éreztem magunkat, hogy a sor elején állunk. Kaptam két aláírást, és még közös képet is sikerült csinálni. Nagyon aranyos volt, annyira örültem, hogy találkozhattam vele. Minden tiszteletem az övé, hogy ezt a hétvégét végig tudta csinálni, és nem kapott idegbajt meg semmit, hanem mindenkivel kedves, türelmes volt.

Az aláírás megszerzése után mentem vissza az épület másik felére a Könyvmolyképzőhöz, mert Árnyvadász tali volt megbeszélve, meg Mazsival is találkoztam, hogy odaadjam a könyvét.

Kicsit lemaradtam az Árnyvadászoktól, mert közben megjelent Dolorien is Katnissként, és volt időm, úgyhogy megkértem, mutassa meg a marcipánrózsát, hogy vizsgán tudjak én is csinálni a díszmunkámra. Az elmélet még megvan, és amint szerzek marcipánt, el is kezdek gyakorolni.

Az Árnyvadásztali kicsit kaotikus volt, a sok ember miatt, ráadásul a Harry Potteresek is gyakran mászkáltak arra, hogy előadásukkal színesítsék a napot. Persze csináltunk velük közös képet. Activityvel készültünk, és úgy láttam, a legtöbben jól szórakoztak. A végére befutott Gergő is, úgyhogy megint meg lett rohamozva szegény, és rendületlenül dedikálnia kellett, de azért közben beszélt is, és a kettőt nem tudta egyszerre csinálni.

A tali végeztével rohantam a molygyűlésre, ahol kellemes kb másfél órát töltöttem el a molyokkal, és jó volt végre kifújni magam, mert itt végre nem kellett levezényelnem semmit, csak ültem és beszélgettem. Meg végre tudtam ebédelni is.

Fél ötkor visszamentem a Könyvmolyképzőhöz, mert elvileg blogger tali lett volna, de végül is, nem lett, csak páran ültünk ott és beszélgettünk. Aztán Lupi belevitt a rosszba, mert egyedül én tudtam fotózni, úgyhogy kénytelen voltam lekapni őt egy bizonyos íróval (nem, nem mondom el, kivel, mert a végén idetalál).

Ötkor mentünk (Deszy, Ramóna, én) a Vörös pöttyös előadásra, ahol nem tudunk meg semmi újat, de legalább nagyon jól szórakoztunk, szinte csodálom, hogy nem dobtak ki minket, mert folyton vihogtunk. És még könyvet is nyertünk.

Kifelé jövet én már csak az ágyamról álmodoztam, vagy legalább egy csöndes sarokról, de Bea elhívott minket sörözni, úgyhogy Deszyvel vele tartottunk, ahol találkoztunk még több íróval, és nagyon jót beszélgettünk. Most már azt is elmondhatom magamról, hogy híres írókkal söröztem együtt (bár én sört nem ittam). Tíz és tizenegy között jöttem el, hogy még nappali busszal érjek haza.

Április 27. vasárnap:

Na ez volt a legkevésbé érdekes nap az összes közül. Kimentem, átvettem a könyveimet, olvastam, Kisildikót vezettem körbe, véletlen rájöttem, hogy van nálam még ötszáz forint, úgyhogy megvettem az Átkozott boszorkákat, amit úgy sikerült kiturkálnom egy akciós kosárból. Papirzsepi könyvét dedikáltattam Szécsi Noémivel, mert a kezembe lett nyomva, hogy dedikáltassam. Találkoztam egy rég nem látott mollyal, aztán olvastam még egy kicsit, beszélgettem emberekkel, majd hazajöttem. Hullafáradt voltam a nap végére, pedig én nem is dolgoztam.

Természetesen rengeteg embert kihagytam a felsorolásból, körülbelül a háromnegyedét azoknak, akikkel találkoztam. Képtelenség lenne mindenkit felsorolni, ezért meg sem kísérlem a dolgot. Viszont mindenkinek örülök, akivel beszéltem akár két szót vagy többet. Ismételten nagyon jó volt a fesztivál, alig várom a Könyvhetet.