Sofi Oksanen: Baby Jane

Kiadó: Scolar
Oldalszám: 196 oldal
Fordító: Bába Laura

Mi történt Kormival? A magabiztos, mindenkit elbűvölő lány, aki körül csak úgy pezseg az élet, milyen valójában? Milyen akkor, amikor a pirulák és az alkohol mindent elrejtő gőze nem lengi körül? Mi zajlik a ragadós kacagás, a rummámoros éjszakák legmélyén?
Hogyan történhetett, hogy a város legmenőbb, feketebakancsos leszbije saját otthona rabjaként, az éhhalál szélére sodródva tengeti vegetáláshoz hasonlító „életét”?
A kötet elbeszélőjének nagy szerelme, Kormi elszigeteli magát saját lakásában. Nem vásárol, nem mozdul ki, még csak szemetet sem meri levinni, sőt már éjjel sem merészkedik emberek közé. Szorongástól szenvedve még a legegyszerűbb dolgoktól is visszariad. Kormi hosszú éveken át sikerrel rejtette el lelki betegségét – S AMIKOR MÁR FELTÁRULKOZNA, AMIKOR MINDEN IDEGSZÁLA KÖNYÖRÖGNE A SEGÍTSÉGÉRT, SENKI SEM ÉRTI… A SZAVAK ROSSZKOR, ROSSZ HELYEN HANGZANAK EL, ÉS SÜKET FÜLEKRE TALÁLNAK.
A világhírű finn írónő második regényében különös szerelmi háromszög bontakozik ki, és érzéki szerelmi dráma játszódik le a magával ragadó leszbikus lány, Kormi pánikbetegségének az árnyékában. Mámoros nevetés, elsöprő szenvedély, fojtogató féltékenység és könnyek vezetnek a megtörhetetlen magány és a végső lemondás felé.
Sofi Oksanen a „Baby Jane”-ben tabutémákhoz nyúl: az Oksanenre oly jellemző dühvel és szívbemarkoló átéléssel hívja fel a figyelmet a melegek zárt világának emberségére, illetve a lelki betegekről való gondoskodás csődjére, a kirekesztettségükre, a társadalom velük szembeni értetlenségére, az alkoholon, nyugtatókon, drogokon élő Prozac-nemzedék magára hagyatottságára.

Valószínűleg már említettem, hogy szeretem a finn kultúrát meg mindent, ami ehhez kapcsolódik (csak párszáz alkalommal), úgyhogy nem is volt kérdés, hogy ez a könyv is terítékre kerül egyszer. Mikor megtudtam, hogy Sofi Oksanen lesz a Könyvfesztivál díszvendége, rögtön be is szereztem két könyvét, hogy legyen mit dedikáltatni. Viszont annyi határidős olvasmányom volt, hogy egyszerűen nem jutottam a sor végére, így kénytelen voltam kettő közé bepasszírozni a vékonyka Baby Jane-t. Sajnálom, hogy a Sztálin teheneire nem jutott időm a fesztivál előtt, de mindenképpen el fogom olvasni.
Nehéz helyzetbe kerültem ezzel a könyvvel. Imádtam, egyszerűen zseniális, viszont olyan, hogy a vége után legszívesebben beültem volna egy sarokba, hogy napokig ott elmélkedjek. Nagyon érdekes, de emellett nagyon depresszív is.

Már eleve a téma megfogott. Az LMBT szál, és a mentális betegségek mind olyanok, amelyek alapvetően érdekelnek, és mindig öröm, ha ilyen könyv jelenik meg a piacon, mert ezekből még mindig nagyon kevés van. Ez szomorú. Aztán meg ugye finn, és élvezem, ha kicsit többet tudhatok meg a szeretett nemzet embereiről.
Nagyon át tudtam érezni Kormi és az elbeszélő (akinek nem tudom, említették-e a nevét, de nem tudok neveket megjegyezni) betegségét, holott én nem szenvedek benne. Antiszociálisnak mondom magam, de mostanában még ez az állítás is nehezen állná meg a helyét. El tudtam képzelni, hogy Kormi ott fekszik a kanapén, hallgatja a zenét, és nem tud kimozdulni.

Oksanen nem finomkodik, mindent elég érzékletesen leír, legyen az szex, betegség, vagy bármi más. Viszont semmi sincs túlmagyarázva, tényleg olyan, mintha valaki visszaemlékezéseit hallgatnám. Gyorsan lehet vele haladni, én sem húztam sokáig. Viszont lelkileg azért megterhelő volt olvasni.
A zenék is nagyon tetszettek a könyvben. Egyrészt persze szövegileg illettek a szituációhoz, másrészt fokozták a hangulatot. Nem vagyok oda Courtney Love-ért de azt azért elismerem, hogy a szövegei nem rosszak.
Amitől viszont ilyen sarokbaülősen-depresszáló kedvem lett, az nem is a regény egésze alatt jelen lévő hangulat, hanem a vége. Nyilván az eleje nélkül a vége sem durranna ekkorát, de azzal együtt az egész nagyon hatásos.
Imádtam a könyvet, viszont nem ajánlom mindenkinek. Aki szereti a témát, és nem retten vissza egy jó adag depressziótól, azoknak viszont mindenképpen tetszeni fog. Ennyi, amit mondhatok róla, de több szót szerintem nem is érdemes fecsérelni rá, ez nem olyan könyv. Csak olvasni kell.

Kedvenc karakter: -
Ami legjobban tetszett: az egész egyben volt a legjobb, de a vége üt
Ami nem tetszett: -
Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése