Kiadó: Scolar
Oldalszám: 196
oldal
Fordító: Bába
Laura
Mi történt
Kormival? A magabiztos, mindenkit elbűvölő lány, aki körül csak úgy pezseg az
élet, milyen valójában? Milyen akkor, amikor a pirulák és az alkohol mindent
elrejtő gőze nem lengi körül? Mi zajlik a ragadós kacagás, a rummámoros
éjszakák legmélyén?
Hogyan
történhetett, hogy a város legmenőbb, feketebakancsos leszbije saját otthona
rabjaként, az éhhalál szélére sodródva tengeti vegetáláshoz hasonlító „életét”?
A kötet
elbeszélőjének nagy szerelme, Kormi elszigeteli magát saját lakásában. Nem
vásárol, nem mozdul ki, még csak szemetet sem meri levinni, sőt már éjjel sem merészkedik
emberek közé. Szorongástól szenvedve még a legegyszerűbb dolgoktól is
visszariad. Kormi hosszú éveken át sikerrel rejtette el lelki betegségét – S
AMIKOR MÁR FELTÁRULKOZNA, AMIKOR MINDEN IDEGSZÁLA KÖNYÖRÖGNE A SEGÍTSÉGÉRT,
SENKI SEM ÉRTI… A SZAVAK ROSSZKOR, ROSSZ HELYEN HANGZANAK EL, ÉS SÜKET FÜLEKRE
TALÁLNAK.
A világhírű finn
írónő második regényében különös szerelmi háromszög bontakozik ki, és érzéki
szerelmi dráma játszódik le a magával ragadó leszbikus lány, Kormi
pánikbetegségének az árnyékában. Mámoros nevetés, elsöprő szenvedély, fojtogató
féltékenység és könnyek vezetnek a megtörhetetlen magány és a végső lemondás
felé.
Sofi Oksanen a
„Baby Jane”-ben tabutémákhoz nyúl: az Oksanenre oly jellemző dühvel és
szívbemarkoló átéléssel hívja fel a figyelmet a melegek zárt világának
emberségére, illetve a lelki betegekről való gondoskodás csődjére, a
kirekesztettségükre, a társadalom velük szembeni értetlenségére, az alkoholon,
nyugtatókon, drogokon élő Prozac-nemzedék magára hagyatottságára.
Valószínűleg már
említettem, hogy szeretem a finn kultúrát meg mindent, ami ehhez kapcsolódik
(csak párszáz alkalommal), úgyhogy nem is volt kérdés, hogy ez a könyv is
terítékre kerül egyszer. Mikor megtudtam, hogy Sofi Oksanen lesz a
Könyvfesztivál díszvendége, rögtön be is szereztem két könyvét, hogy legyen mit
dedikáltatni. Viszont annyi határidős olvasmányom volt, hogy egyszerűen nem
jutottam a sor végére, így kénytelen voltam kettő közé bepasszírozni a vékonyka
Baby Jane-t. Sajnálom, hogy a Sztálin teheneire nem jutott időm a fesztivál
előtt, de mindenképpen el fogom olvasni.
Nehéz helyzetbe
kerültem ezzel a könyvvel. Imádtam, egyszerűen zseniális, viszont olyan, hogy a
vége után legszívesebben beültem volna egy sarokba, hogy napokig ott
elmélkedjek. Nagyon érdekes, de emellett nagyon depresszív is.
Már eleve a téma
megfogott. Az LMBT szál, és a mentális betegségek mind olyanok, amelyek
alapvetően érdekelnek, és mindig öröm, ha ilyen könyv jelenik meg a piacon,
mert ezekből még mindig nagyon kevés van. Ez szomorú. Aztán meg ugye finn, és élvezem,
ha kicsit többet tudhatok meg a szeretett nemzet embereiről.
Nagyon át tudtam
érezni Kormi és az elbeszélő (akinek nem tudom, említették-e a nevét, de nem
tudok neveket megjegyezni) betegségét, holott én nem szenvedek benne.
Antiszociálisnak mondom magam, de mostanában még ez az állítás is nehezen állná
meg a helyét. El tudtam képzelni, hogy Kormi ott fekszik a kanapén, hallgatja a
zenét, és nem tud kimozdulni.
Oksanen nem
finomkodik, mindent elég érzékletesen leír, legyen az szex, betegség, vagy
bármi más. Viszont semmi sincs túlmagyarázva, tényleg olyan, mintha valaki
visszaemlékezéseit hallgatnám. Gyorsan lehet vele haladni, én sem húztam
sokáig. Viszont lelkileg azért megterhelő volt olvasni.
A zenék is
nagyon tetszettek a könyvben. Egyrészt persze szövegileg illettek a
szituációhoz, másrészt fokozták a hangulatot. Nem vagyok oda Courtney Love-ért
de azt azért elismerem, hogy a szövegei nem rosszak.
Amitől viszont
ilyen sarokbaülősen-depresszáló kedvem lett, az nem is a regény egésze alatt
jelen lévő hangulat, hanem a vége. Nyilván az eleje nélkül a vége sem durranna
ekkorát, de azzal együtt az egész nagyon hatásos.
Imádtam a
könyvet, viszont nem ajánlom mindenkinek. Aki szereti a témát, és nem retten
vissza egy jó adag depressziótól, azoknak viszont mindenképpen tetszeni fog.
Ennyi, amit mondhatok róla, de több szót szerintem nem is érdemes fecsérelni
rá, ez nem olyan könyv. Csak olvasni kell.
Kedvenc
karakter: -
Ami legjobban
tetszett: az egész egyben volt a legjobb, de a vége üt
Ami
nem tetszett: -
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése