On Sai: Esővágy

On Sai már nagy sikert aratott a Calderonnal, a Szivárgó sötétség sorozattal és az Apa, randizhatok egy lovaggal? című YA regényével is a Blogturné Klub tagjai között, így amikor kiderült, hogy érkezik a novelláskötete, nem is volt kérdés, hogy mi magunk is olvasni szeretnénk. Sőt! A novelláskötetben helyet kapott egy olyan történet is, amit korábban adventi blogturnénk keretében is olvashattatok. 

Rendhagyó turné lesz ez - ugyanis csak egy állomáson olvashattok a teljes kötetről, a többin kiragadunk belőle egy-egy történetet, és arról írunk részletesebben.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 216 oldal

Molyos adatlap

Exkluzív válogatás On Sai novelláiból 

Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás. 

On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz. 

Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést; 

hol egy üde ötletet, felszabadító élcet. 

Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér! 

Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó. 

Csemegézz, érezz, érts!

On Sai: Szürke szobák (Szivárgó sötétség 2,5)

Scarék végre visszatérnek, újra irány az űr! A Blogturné Klub bloggerei sem restek, elindulnak az újabb kalandra, június 10-től három állomáson keresztül követjük főhőseinket a szivárgó sötétség és a szivárgó világosság közepette! És ha Ti sem ijedtek meg, a könyv egyik példányát meg is nyerhetitek.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 120 oldal

Molyos adatlap

Beleolvasó

Soha ne add fel!

Scar a szexvizsgán kitartott az elvei mellett. Ám mindennek ára van, cserébe a

titkosszolgálat félelmetes börtönébe kerül. A hatalmas csarnokban nincsenek őrök, minden automatizált, de négyszáz keménykötésű rabbal van összezárva. Vajon elég erős a túléléshez?

Rossz döntést hozott? Hol van Isten, amikor olyan közeli a Gonosz?

Vagy pontosan ott van, ahol lennie kell?

Késes, a festett szemű arénaharcos, a börtön öntörvényű magányos farkasa minden lépését figyeli. Miért köt bele Scarba újra és újra? Mi ez a különös kapcsolat kettejük között?

Szivárog a sötétség, de szivárog a világosság is, míg kettejük párharca folyik. Ha minden elveszett, és nincs kiút a reménytelenségből, akkor is elég az emberben lobogó fény?

A kisregény a Szivárgó sötétség 2. kötete, a Lucy után játszódik.

Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

A sci-fi regényei által kedvencünkké vált On Sai most egy ifjúsági fantasyval rukkolt elő. Ennek örömére egy hét állomásos turnéval mutatjuk be Mia Anne kalandjait az álomvilágban, ahol feltűnik egy álombéli lovag is. Tartsatok velünk, mert a sok érdekes extra mellett még nyerhettek is!

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 376 oldal

Molyos adatlap

Beleolvasó

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.

Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.

Bele lehet zúgni valaki állába?

Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.

Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.

Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?

Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.

De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

On Sai: Lucy (Szivárgó sötétség 2.)

A Scarban számtalan szereplő a szívünkhöz nőtt, egyesek talán még fel is dühítettek. Most visszatér öt főszereplőnk, és hirtelen a jól megszokott szerepek megváltoznak. Egy háború küszöbén váratlan dolgok derülhetnek ki a szereplőinkről: egyesek talpraesettebbek, mint gondolnánk, mások jobbak, mint hittük volna, és olyan szereplőkben vesszük észre a sötétséget, akikre nem is számítottunk volna.

A jó és rossz harca tovább folytatódik a Lucyban, és még több csavarral, akcióval és meglepetéssel találhatjátok magatokat szembe, ha követitek a blogturnéját december 9-e és 13-a között.

                                                                                                  

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: ??? oldal

Molyos adatlap

A kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.

Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?

Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?

Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.

Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?

És mit tesz mindeközben Chester?

Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?

Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

On Sai: Calderon 1-2. Blogturné

Egy minden szempontból rendhagyó turnéval jelenetkezünk. A legtöbben már véleményeztük a könyveket, én az első és a második részt is, úgyhogy ezzel most nem is untatnék senkit. Inkább belevágok a dolgok közepébe.

Kristina hozzám intézett kérdése:

Melyik rész tetszett jobban, és miért?

Egyértelműen a második. Kidolgozottabbnak, teljesebbnek érzem, meg persze ott van az a rengeteg viccesen kifacsart romantikus nemissablon jelenet, és a Calderon-Zorach-Taina hármas sziporkázása. És mivel hosszabb, jóval több is van belőle.

Milyen teát ajánlanál az olvasáshoz?

Imádom a teát, bármilyen mennyiségben, viszont mivel én csak melegen szeretem, ezért az én teázási időszakom októbertől márciusig tart. Bármilyen ízűt hajlandó vagyok megkóstolni a fekete teától a gyümölcsösig, viszont leginkább az olyan elvadult ízeket szeretem, amit mások meg sem szagolnak. A karácsony környéke nálam a legteásabb időszak, úgyhogy a kedvencem a narancsos-fahéjas, almás-fűszeres és a körtés-karamellás. Minden teahagyomány-tisztelőtől én kérek elnézést.

Nem gondoltátok néha, hogy jó lenne kicsit jobban megismerkedni kedvenc karaktereitekkel? Leülni velük egy teára, és csak beszélgetni mindenféléről? Sajnos a kitalált karakterekkel ezt nehéz megtenni, viszont egy interjú keretében közelebb hoztam nektek őket. Calderon és Taina életébe nyerhettek betekintést a válaszaikon keresztül, színessel vannak jelölve az ő szavaik. Vigyázat! Az interjú óriási méretű spoilereket tartalmaz a második rész végkifejlettjére, úgyhogy csak akkor olvasd el, ha már mindkét könyvet elolvastad.

Kitöltős interjú a főszereplőkkel

Calderon

1. A nevem Alexandro Ferrero, de sokan Genius Calderonként ismernek. Frank amúgy Gennek hív, ha meg szemétkedik, akkor gennynek ejti.

2. Gyerekként azt gondoltam, az élet játék.

3. De mára már tudom, hogy tényleg az.

4. Aki leginkább hatással volt rám, az Taina, mert bosszantó, kibírhatatlan és imádnivaló. Általában egyszerre.

5. A Wellstonon főleg unatkoztam, de szerencsére megjöttek a terroristák. Igen kedves dolog volt tőlük.

6. Zorach számomra egy szemtelen fémdarab, aki állandóan a fülem alatt dudorászik.

7. Zavaró érzés, hogy egy kard is részvevője a kapcsolatunknak. A nő az enyém, ezt végre meg kéne értenie. Sosem osztozom, ezt még a bátyám, Ferdi is tudja.

8. Kedvenc könyvem a Kimonók és más furfangos ruhadarabok, mert mióta olvastam, hat másodperc alatt ki bírom bontani a kedvesemet. Szeretem a gyakorlatias könyveket.

9. A rusztikus fekete teákat szeretem a legjobban, egy kis tejszínnel persze.

10. Mindig is szerettem volna Ferdinánd bátyámnál jobb, ügyesebb, okosabb lenni, de még mindig kioktat, hogy hol milyen udvariassági szabályban vétettem, vagy illetlen dolog szétverni egy kardszalont. Ha nem lenne rokon, leszúrnám.

11. Amikor nem a Játékon jár az eszem, akkor alszom.

12. Szabadidőmben szívesen vagyok a kedvesemmel, a barátaimmal és az ellenségeimmel.

13. A nyolc rituális hajfonat mindig a hazámra emlékeztet, az ízléses, szürke fonállal hímzett ruhák pedig a Házamra.

14. A kardpárbajt jobban szeretem a lőszerstatisztikáknál.

15. Imádom a jó ellenségeket, akik mellett izgalmas az élet. Ha épp nincsenek a közelemben, akkor megteszi Frank is.

16. Nem szeretem a gyorskajákat. Az étkezés legyen rituálé.

17. Hiszem, hogy az űrgolf az emberellenes vétkek közé tartozik.

18. Az egyetlen, akit egy rosszkedvű ébredéskor is szeretek látni, az Taina.

Taina

1. A nevem Taina Mamamoto Tivesgei, de a flottánál Taina Tives a megszólításom.

2. Gyerekként azt gondoltam, apám unalmas pingpongozó, anyám meg egyszerű háztartásbeli. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

3. De mára már tudom, hogy csodálatos emberek voltak, és az őseim is mind azok.

4. Aki leginkább hatással volt rám, az Sezi úrnő, mert életem minden percében mellettem állt. Gen se vett volna észre nélküle.

5. A Wellstonon általában jól éreztem magam, míg meg nem jöttek a terroristák.

6. Zorach számomra egy farkaskölyök, és egy barát is. Gennek csak a szája nagy, ő is imádja, de szégyenlős megmondani.

7. Természetes maga az érzés, hogy egy kard is részvevője a kapcsolatunknak. Szeretek közösségben lenni.

8. Kedvenc könyvem Sezi úrnő naplója, és ha gondom van Gennel, sokszor fellapozom.

9. A zöld teákat szeretem a legjobban, azoknak külön hangulatuk van. Köztünk maradjon, de Gen amúgy a mézes gyümölcsteákért rajong, de Matteo rászólt, hogy a Házak ebből levonnák, hogy gyengekezű vezető, így nyilvánosság előtt csak feketét iszik.

10. Mindig is szerettem volna jó tiszt lenni, de álmomban sem gondoltam, hogy milyen feladatot szán a sors.

11. Amikor nem a Játékon jár az eszem, akkor Calderonon, és főleg azon, épp mit művel.

12. Szabadidőmben szívesen gyakorlom Agurival a vívást.

13. A cseresznyevirág a hazámra emlékeztet, és a húgaimra. Mindig megnézem a virágzást, a gyönyörű szirmok alatt órákig üldögélek.

14. Matteo grófot jobban szeretem Eterno grófnál, mert Gen apja mindig belekeveredik valamibe.

15. Imádom, amikor Gen leveszi az ingét, ilyenkor mindig zavarba jövök.

16. Nem szeretem Franket, sem a közös útjait Gennel. Ő se rajong értem amúgy.

17. Hiszem, hogy boldog élet vár ránk, bár az kérdés, milyen hosszú.

18. Az egyetlen, ami számomra fontos, az Gen Calderon.

Nyereményjáték

Ezúttal nem szerettük volna nagyon megnehezíteni a dolgotokat, ezért csak egy egyszerű játékra invitálunk titeket. Calderon nagyon sokszor szavak mögé rejti a valós céljait és bravúrosan bújtatja mögöttük a manipulációit. Mi természetesen nem vagyunk olyan ravaszak, mint ő. Tizenkét nevet azért mi is elrejtettünk, nektek nincs is más dolgotok, mint megtalálni a tizenkét Calderon szereplőt a betűhalmazban, majd ezeket beírni a Rafflecopter doboz soraiba. 

Plusz pontot szerezhettek On Sai, a Blogturné Klub, valamint a résztvevő blogok Facebook oldalainak lájkolásával is.

Mielőtt azonban ezt megtennétek, még egy információra szükségünk van tőletek. Ha ügyesek vagytok, megnyerhetitek a sorozat első vagy második részét. Mivel azonban két nyertest sorsolunk, egy-egy kötetet, tudnunk kell, az első vagy a második részt szeretnétek-e megnyerni. Írjátok meg nekünk! A jó hír, hogy már ezért is kaptok egy pontot a nyereményjátékban!

Már akár egy név kitalálásával is nyerhettek, de minél többet kitaláltok, annál nagyobb esélyetek van a győzelemre! Viszont legalább egy név kitalálása kötelező!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. Illetve ha 72 órán belül nem válaszoltok az e-mailre, automatikusan új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

10/25 Beharangozó a közös blogon

10/26 Deszy könyvajánlója

10/27 Kristina blogja

10/28 Bibliotheca Fummie

10/29 Dreamworld 

10/30 Roni olvas

10/31 Insane Life

11/01 Media Addict

On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik (Calderon 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 288 oldal

Molyos adatlap

Beleolvasó

Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

Most kicsit felcseréltem a sorrendet, hiszen a második részről már korábban írtam, de az első részt régebben olvastam. Ezt a hiányt pótlom most, és ennek örömére, elolvashatjátok, mit gondolok az első részről.

Amikor annak idején belevágtam az első részbe, fogalmam sem volt, mire számítsak. Ismeretlen volt még számomra a sci-fi műfaj, Beát sem ismertem annyira, nem tudtam, hogyan ír. Furcsa volt először olvasni, sok dolgot nem értettem, és nem is mindenre derült fény később. És most, hogy olvasom az akkori molyos értékelésem, meg is lepődtem. Persze, úgy, hogy már olvastam a második részt is, sokkal könnyebb látni az összefüggéseket, és érteni azokat a dolgokat, amelyeket elsőre csak nagy homály vette körül. Ez az a műfaj, amit nekem kétszer kell elolvasni, hogy mindent megértsek.

Akkoriban hiányzott nekem a világ rendes kidolgozása, amiért most jól lekevernék magamnak egyet, mert abszolút ki van dolgozva, csak túl hülye voltam, hogy megértsem. Ez nem egy hard sci-fi, nem követelmény, hogy a hajó felépítését taglaljuk részletesen, az olvasó meg csak a felét értse (ami egyébként sehol sem követelmény).

Jobban élveztem a történetet most, mert már értettem a motivációkat, és mögé láttam a dolgoknak. Persze Taina és Calderon évelődései voltak a kedvenc részeim. Imádtam, amikor elkezdődött a Játék, és minden szavukat, mozdulataikat pontosan meghatározták, hogy úgy tereljék az embereket, ahogy nekik jó.

Calderont becsülöm az eszéért, hogy ilyen remek a Játékban, viszont azért szeretem, mert megvolt mindene, mégis inkább eldobta egy lányért, dolgozott, pedig ez lealacsonyító egy nemes számára, és rengeteg mindent tanult ez idő alatt. Ja, és hát a humora is remek.

Taina azon ritka női karakterek egyike, akik nem idegesítenek. Megvan benne a nőiesség, vannak érzelmei, de nem kezd el hisztizni, hanem inkább tettekkel mutatja ki. Nagyon okos, mert átlát Calderonon is, és belemegy a Játékba, ha ez szükséges. Felveszi a harcot, de nem lesz egy érzelemmentes gyilkológép.

Zorach, Calderon kardja még csak mellékszerepet kapott ebben a részben, de amikor végre előkerült, úgy vigyorogtam, mint valami hülye. Azt hiszem, írtam a Calderon 2 bejegyzésemben, hogy imádom a kardot. Bea képes rá, hogy egy tárgyat olyan tulajdonságokkal ruház fel, hogy még csak hülyének se érzed magad, amiért ő lesz a kedvenc karaktered. Ha megkérdezik, ki a kedvencem a Calderonból, szemrebbenés nélkül rávágom, hogy Zorach, egy kard.

Korábban nem értettem, miért hasonlították a könyvet a Fireflyhoz, de most, hogy láttam a sorozatot, és utána elolvastam a könyvet, már pontosan értem. Nem számokkal meg mindenféle tudományos dologgal akar untatni, hanem a szórakoztatás a célja, és ezt maradéktalanul teljesíti is. A stílus könnyed (és cseppet sem hasonlít a Scarhoz), gyorsan lehetett vele haladni, egy percig se untam magam rajta, és rendkívül humoros. Egy csomót nevettem olvasás közben, és ez nem mindig Calderon érdeme volt. Nagyon szeretem a világot is. A házak, a bolygók, úgy kompletten minden jól ki van dolgozva. Kedvencem persze Taina hazája volt, ahova még csak el sem jutottunk eben a részben, de ezt már előszörre is megkedveltem. Annyira ötletes, hogy egy olyan ősi kultúra, mint a japán ennyi ideig fennmaradjon.

Szóval nagyon szeretem ezt a rész, most még jobban, mint elsőre, de azért a második részhez még mindig nem ér fel.

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Calderon, Taina

Ami legjobban tetszett: Calderon és Taina szóváltásai

Ami nem tetszett: -

Értékelés: 4,5/5

On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál (Calderon 2.)

A fülszöveg:

Calderon kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol.

Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj.

Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…

Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma.

Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát?

Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár?

Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont.

A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot.

Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól?

De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?

A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik várva várt folytatása.

Sokáig ültem a gép előtt azon gondolkozva, hogyan is nyissam meg az értékelést, mert semmi értelmes nem jutott eszembe. Hát még most sem vagyok a helyzet magaslatán. Nem azért nehéz erről a könyvről írnom, mert tetszett, hanem mert úgy érzem, nem tudom rendesen kifejteni, miért is.

Közvetlenül a Scar után vágtam bele, még kicsit annak a világában voltam, úgyhogy sokáig csak az járt a fejemben, hogy ez nem a Scar. Az első résszel is csak annyi volt a problémám, hogy kevés nekem benne a tudomány annak ellenére, hogy sci-firől van szó, valahogy nem éreztem teljesnek a világot. Aztán ahogy Taina és Calderon először találkoztak, ott bekattant valami, és elkezdtem önmagában élvezni az egészet, nem hasonlítgattam folyton a Scarhoz. Habár mind a kettő sci-fi, teljesen más műfaj. A Calderon sokkal könnyedebb, humorosabb és kikapcsolóbb.

A második rész majdnem kétszer olyan hosszú, mint az első, és szerintem sokkal izgalmasabb is. Az akció mellett nem hiányozhat a humor és a dráma sem. Őszintén, totál hülye vagyok a politikához, úgyhogy itt sem értettem mindent, főleg, hogy nem is emlékeztem mindenre az első részből. De azért csak sikerült a végére összerakni a dolgokat. Ami nekem hiányzott az első részből – a részletek, azok az apró dolgok, amitől a világkidolgozás teljes lesz – most benne volt, és ez határozottan élőbbé tette az egész történetet.

Karakterek közül természetesen Calderont szerettem meg legelőször, őt már az első részben a szívembe zártam. Több ő annál, hogy egy humoros nemes, aki a szabályokkal szemben megy. Főleg a Tainával közös jelenetekben láthattuk, milyen is ő. Nemcsak, hogy egy nagyon okos úriember, de egy igazi lovag. Még ha néha nem is ezt mutatja. Na meg persze ott van a lehengerlő stílusa, amivel bárkit levesz a lábáról. Tainát is megszerettem. Kemény, erős, okos nő, de megvan benne a nőiesség is, és az a naivitás, ami néha a nemre jellemző, ha férfi van a képben. Nem csak őt, hanem a japán kultúrát is, amiből jött, bár már eddig is szerettem, de annyira jó volt részletesebben olvasni róla. Látszott rajta, On Sai mennyire utána nézett a dolgoknak.

Meglepett, mennyire meg lehet szeretni egy tárgyat, de konkrétan az egyik kedvenc szereplőm lett Zorach, Calderon kardja. Persze kicsit más ez, mintha egy sima kard lenne, hiszen minden kardnak személyisége van, de hihetetlen volt, hogy egy fegyver reakcióin nevettem. Mintha csak egy ember lenne.

Az egész Békanyál legénységét imádtam és Oregont is, természetesen elsősorban a humor miatt, de a főbb karakterek közül is mindenkinek megvolt a maga stílusa, nem papírmasé karakterekkel találkoztam, hanem igazi emberekkel. Ó, és Ibrahim. Róla nem beszélhetek bővebben, mert akkor kénytelen lennék spoilerezni, amit meg nem akarok, de elmondom, hogy szerintem ő egy zseni.

Ami csavar volt, azt nagyon hamar kitaláltam, de igazából ez nem baj, maga a könyv sem olyan, hogy kellenének bele a nagy csavarok. A végét kicsit összecsapottnak éreztem. Ment az akció, aztán egyszer csak minden megoldódott, én meg csak pislogtam, mint nyuszi a fűben, hogy ez most hogyan és miért történt. Olyan érzésem volt, mintha ötszáz oldal után úgy döntöttek volna, hogy most már elég hosszú, ezért le kell zárni. Persze azért tetszett maga a cselekmény, a legvége, csak a felvezetéssel voltak problémáim.

Különösen odavoltam azokért a jelenetekért, amikor úgy tűnt, most valami sablon romantikus nyálas dolog jön, de On Sai fogta ezeket a jeleneteket, és teljesen kifordította önmagukból, úgyhogy végül abszolút váratlanul értek véget.

Kedvenc részeim persze Calderon, Taina és Zorach között játszódtak, ők hárman verhetetlenek, de összességében az egész nagyon tetszett (a címbe is beleszerettem). Most pedig bajban vagyok kicsit a csillagozással, mert ha a Scarnak ötöt adtam, ennek már nem adhatok annyit, de azért annyira rossz sem volt, hogy egy teljes felet levonjak… Szóval 4,75.

Akik szerették az első részt, ezt biztosan imádni fogják.

A recenziós példányért hálás köszönetemet küldöm a Könyvmolyképző kiadónak.

Kedvenc karakter: Taina, Calderon, Zorach

Ami legjobban tetszett: Taina-Calderon-Zorach beszélgetések

Ami nem tetszett: a lezárás előtti események gyorsasága

Értékelés: 4,75/5

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 508 oldal

Molyos adatlap

On Sai: Scar (Szivárgó sötétség 1.)

A fülszöveg:

Scar körül sok a titok.

Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.

Artúr körül sok a halál.

Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.

Don körül nagy a csend.

A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.

Lucy körül nagy a rend.

Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.

Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.

Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?

Létezik egyáltalán szabad akarat?

A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?

Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.

A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.

Korábban már olvastam On Sai-tól, a Calderont, szóval tudtam, hogy ez is jó lesz, főleg azután, hogy többen is említették, én ezt szeretni fogom (igazuk lett). A Calderonból hiányzott nekem az az igazán hard sci-fi, az egész világnak a tudományos része, de mikor találkoztam az írónővel, megnyugtatott, hogy a Scarban több lesz ez a rész, én pedig már akkor tűkön ültem, hogy mikor olvashatom végre. Most meg, hogy már túl vagyok rajta, azon gondolkodom, hogy mit írjak róla, mert nem csak két szóban kéne kifejteni, miért is imádtam én ezt ennyire, de ez nehéz.

Egyrészt persze a stílusért és a sok humorért. Annyira jól meg van írva, E/3, amit azért szeretek, mert teret ad a sok-sok leírásra, amiből van is bőven. Gyönyörű tájleírások, szereplők ismertetése, a múlt elmesélése, mind-mind lenyűgöző. Azt hittem, kell majd pár oldal, mire rájövök, mi micsoda, de az első oldalban belecsöppentem a világba, és úgy éreztem, én itt már tudok mindent, annak ellenére, hogy voltak azért idegen dolgok, de ennek örültem. Maga a stílus is nagyon szórakoztató, a négy főszereplő között változnak a nézőpontok, és mindegyiknél kicsit más az elbeszélés. Nem tudnám megmondani pontosan miben más, mert a szóhasználat, a mondatszerkezet, minden ugyanaz, a hangulat mégsem.

Másrészt a karakterek miatt. Scar körülbelül öt oldal alatt belopta magát a szívembe, és kényelmesen be is fészkelte magát oda, mostanáig ki sem jött, de legalább szerzett maga mellé néhány barátot. Scar tipikusan az a lánykarakter, akiért én odavagyok. Megvannak az elvei, és ezt nem is dobná el magától, erős, harcos, de közben mégis lány. Nem megy át sem egy érzelemmentes harcrobotba, sem egy tesztoszterontól fűtött fiúba, hanem megmarad annak a lánynak, akit megismertünk az elején. Emellett pedig rendkívüli humorral van megáldva. Dont is hamar megkedveltem. Mindig is szerettem a lázadókat, Don pedig az egyetlen az egész mentáltársadalomban, aki felismeri, mi nem működőképes a rendszerben.

Talán Artúr fejlődött a legtöbbet az egész regényben. Amikor elhagyja szülőbolygóját, rájön, hogy a világ sokkal nagyobb és kegyetlenebb, mint ahogy ő az gondolta. Ekkor kinövi a gyermeki naivitását, ahhoz, hogy túléljen, gyorsan fel kell nőnie. Chester, a Gyerekcsászár szerintem a legérdekesebb karakter. Mindig más arcát mutatja, és sokáig ki sem derül, pontosan ki ő, mit csinál és miért. Ő a legzseniálisabb az egész regényben. Lucy volt az egyetlen a főszereplők közül, akit nem kedveltem meg. Mindent rendszerez, mindent kiszámol, és szereti a kerek, egész számokat. Nekem ez túl sok szabály az én rendetlen természetemmel.

A világfelépítés a legapróbb részletekig ki van dolgozva, el sem tudom képzelni, hogy tarthat valaki ennyi mindent fejben. Még csak azt sem, hogy találhat valaki egy egész univerzumot így. Minden passzol, logikus, meg van magyarázva, nekem már felfogni is sokáig tart. Mindezt az teszi élővé, hogy időnként kapunk meséket, részleteket a múltról, ami nem feltétlenül a legizgalmasabb a regényben, de hozzájárul, hogy megértsük az egész világot, lássuk az összefüggéseket.

A kedvenceim a könyvben mégsem ezek (Scar kivételével, ő felkerült a kedvencek listájára), hanem Isten. Isten léte tény, Don érzékeli, Scar beszélget vele, mégis a hit ugyanúgy van jelen, ahogy mindenhol a világon. Tudjuk, hogy létezik Isten, vagy legalábbis valami magasabb entitás, mégis választást ad nekünk a könyv. Nem tukmálja ránk a hitet, hanem elmagyarázza, mi pedig dönthetünk. Nem térít, csak tanít. A karakterek szemén keresztül többféle nézőpontból vizsgálhatjuk meg, és az az érdekes, hogy mindegyik karakter Isten miatt fejlődik. Látjuk, hogy a cselekmény folyamán hogyan változnak meg ők a hitükön keresztül. Ateistaként nagyon érdekes volt ezt így végigkövetni, arról nem is beszélve, hogy innen nézve Isten egész vicces. Szó van még a szabad akaratról, ennek a léte kérdésesebb, mint Istené, és tényleg nagyon el lehet ezen gondolkodni. On Sai rengeteg kérdést vet fel, és nagyon sok okos gondolatot boncolgat, de a választ már magunknak kell megtalálni.

A zárás nem akkora függővég, hogy habzószájas rohamot kapnék, de azért nem győzöm majd kivárni a következő részt, mert kíváncsi vagyok, mi fog történni, és mivel ennek a világát szerettem, nagyon jó lenne még pár száz oldalon keresztül belemerülni.

Összegezve: imádtam. A sok akció mellett, volt humor és rengeteg megválaszolatlan kérdés. Hibát vagy logikátlanságot nem is találtam benne, ha mégis volt, hát elsiklottam felette. Az idei legjobb olvasmányaim top ötösében tutira benne van (és csak azért nem az első, mert két Cassandra Clare is megjelent az idén, én meg jelenleg CC-lázban égek, sajnálom).

A recenziós példányért köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak.

Kedvenc karakter: Scar

Ami legjobban tetszett: a Chester körüli rejtély

Ami nem tetszett: volt ilyen?

Értékelés: 5/5

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 527 oldal

Molyos adatlap