Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 288
oldal
Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy
jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány
meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe.
Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára
gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a
Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik
körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a
csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per
légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj
családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását,
mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza
nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a
jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a
háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny
kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És
Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?
Most kicsit
felcseréltem a sorrendet, hiszen a második részről már korábban írtam, de az
első részt régebben olvastam. Ezt a hiányt pótlom most, és ennek örömére,
elolvashatjátok, mit gondolok az első részről.
Amikor annak
idején belevágtam az első részbe, fogalmam sem volt, mire számítsak. Ismeretlen
volt még számomra a sci-fi műfaj, Beát sem ismertem annyira, nem tudtam, hogyan
ír. Furcsa volt először olvasni, sok dolgot nem értettem, és nem is mindenre
derült fény később. És most, hogy olvasom az akkori molyos értékelésem, meg is
lepődtem. Persze, úgy, hogy már olvastam a második részt is, sokkal könnyebb
látni az összefüggéseket, és érteni azokat a dolgokat, amelyeket elsőre csak
nagy homály vette körül. Ez az a műfaj, amit nekem kétszer kell elolvasni, hogy
mindent megértsek.
Akkoriban
hiányzott nekem a világ rendes kidolgozása, amiért most jól lekevernék magamnak
egyet, mert abszolút ki van dolgozva, csak túl hülye voltam, hogy megértsem. Ez
nem egy hard sci-fi, nem követelmény, hogy a hajó felépítését taglaljuk
részletesen, az olvasó meg csak a felét értse (ami egyébként sehol sem
követelmény).
Jobban élveztem
a történetet most, mert már értettem a motivációkat, és mögé láttam a
dolgoknak. Persze Taina és Calderon évelődései voltak a kedvenc részeim.
Imádtam, amikor elkezdődött a Játék, és minden szavukat, mozdulataikat pontosan
meghatározták, hogy úgy tereljék az embereket, ahogy nekik jó.
Calderont
becsülöm az eszéért, hogy ilyen remek a Játékban, viszont azért szeretem, mert
megvolt mindene, mégis inkább eldobta egy lányért, dolgozott, pedig ez
lealacsonyító egy nemes számára, és rengeteg mindent tanult ez idő alatt. Ja, és
hát a humora is remek.
Taina azon ritka
női karakterek egyike, akik nem idegesítenek. Megvan benne a nőiesség, vannak
érzelmei, de nem kezd el hisztizni, hanem inkább tettekkel mutatja ki. Nagyon
okos, mert átlát Calderonon is, és belemegy a Játékba, ha ez szükséges.
Felveszi a harcot, de nem lesz egy érzelemmentes gyilkológép.
Zorach, Calderon
kardja még csak mellékszerepet kapott ebben a részben, de amikor végre
előkerült, úgy vigyorogtam, mint valami hülye. Azt hiszem, írtam a Calderon 2
bejegyzésemben, hogy imádom a kardot. Bea képes rá, hogy egy tárgyat olyan
tulajdonságokkal ruház fel, hogy még csak hülyének se érzed magad, amiért ő
lesz a kedvenc karaktered. Ha megkérdezik, ki a kedvencem a Calderonból,
szemrebbenés nélkül rávágom, hogy Zorach, egy kard.
Korábban nem
értettem, miért hasonlították a könyvet a Fireflyhoz, de most, hogy láttam a
sorozatot, és utána elolvastam a könyvet, már pontosan értem. Nem számokkal meg
mindenféle tudományos dologgal akar untatni, hanem a szórakoztatás a célja, és
ezt maradéktalanul teljesíti is. A stílus könnyed (és cseppet sem hasonlít a
Scarhoz), gyorsan lehetett vele haladni, egy percig se untam magam rajta, és
rendkívül humoros. Egy csomót nevettem olvasás közben, és ez nem mindig
Calderon érdeme volt. Nagyon szeretem a világot is. A házak, a bolygók, úgy
kompletten minden jól ki van dolgozva. Kedvencem persze Taina hazája volt,
ahova még csak el sem jutottunk eben a részben, de ezt már előszörre is
megkedveltem. Annyira ötletes, hogy egy olyan ősi kultúra, mint a japán ennyi
ideig fennmaradjon.
Szóval nagyon
szeretem ezt a rész, most még jobban, mint elsőre, de azért a második részhez
még mindig nem ér fel.
Kedvenc
karakter: Calderon, Taina
Ami legjobban
tetszett: Calderon és Taina szóváltásai
Ami nem
tetszett: -
Értékelés: 4,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése