Mira Grant: Feed – Etetés

Kiadó: Lazi
Oldalszám: 422 oldal
Fordító: Antoni Rita

„Legyek bár élő vagy halott, az igazság nem nyugszik. A nevem Georgia Mason, és könyörgöm: cselekedjetek, amíg lehet!”
2014-ben kezdődött. Megtaláltuk a rák gyógymódját, és a közönséges nátha ellenszerét. Csakhogy ezek által valami újat teremtettünk, melyet senki nem tudott megállítani. A fertőzés terjedt, a vírustörzsek átvették a hatalmat a testek és elmék felett, és az így létrejött zombikat már csak egyetlen késztetés hajtotta: hogy bármilyen élőlényt, aki az útjukba kerül, felfaljanak.
Most, több mint húsz évvel a Feltámadás után a blogger testvérpár, Georgia és Shaun Mason úton vannak életük legnagyobb sztorija felé – és felfedik a fertőzötteket mozgató sötét összeesküvést. Nyilvánosságra akarják hozni az igazságot, még ha az életükkel fizetnek is érte.

Filmes sarok: Deadpool

Alighogy túl tudtam magam tenni a Star Warson, már jött is a Deadpool, és Nighttal megbeszéltük, hogy mi akkor is Valentin napon megyünk el rá, mert ez poén. És egyébként így utólag vicces, hogy ez a film simán elmegy egy romantikus komédiának, úgyhogy akármennyire is kemények akartunk lenni, nem annyira jött össze, ahogy vártuk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csalódtunk volna.
Azt el kell ismerni, hogy a Fox-Marvelnél valaki nagyon tudja, hogy kell marketingelni, mert ez atom jól be lett vezetve. A trailerek csak egy dolog, már abból sejthettük, hogy ez nagyot fog robbanni, aztán jöttek a különböző viccesebbnél viccesebb kisvideók és plakátok, és ezek közül a kedvencem az volt, amikor megcsinálták úgy, mintha ez egy romantikus film lenne. Meg ez. És lehet, hogy annak, aki nem szereti a képregény-filmeket, úgy tűnhetett, hogy a Deadpool nagyon túl van tolva, de szerintem nem így volt. Sőt, szerintem trailerek igencsak keveset mutatnak meg abból, ami a filmben van. Épp csak a film esszenciáját rakták bele, de ennél azért sokkal több van benne. Újabban leszoktam arról, hogy sok trailert nézzek olyan filmekhez, amik érdekelnek, az első kettőt szoktam általában megnézni, de azokat is csak egyszer, vagy ha moziban leadják, akkor még ott. A Deadpoolnál konkrétan nem tudtam leállni, meghallgattam magyarul, angolul, korhatárosan, nem korhatárosan. Sőt, tegnap újra megnéztem mindkettőt, hogy felmérjem a nyelvezet nehézségét, mivel a kedves Intercomnak szokása, hogy csak szinkronosan hozza be a filmeket, úgy döntöttünk, hogy akkor eredeti hanggal nézzük meg, mert én ezt nem vagyok hajlandó magyarul. Night sokszor próbál rávenni, de mindig ódzkodom, mert én a mai napig, ha tehetem, inkább magyar felirattal nézek filmet, mert ilyen hülyeségem, hogy „úristen, nem értek egy szót”. Erről próbálok leszokni, sőt, most egy csomó Oscar-jelölt filmet angol felirattal néztem meg (mivel nem volt választásom), és nagyon sok sorozatot még most is azért nézek inkább magyar felirattal, mert lusta vagyok. De megnéztem a Deadpool trailereket, és úgy voltam vele, ez azért nem okozhat nagy gondot, még úgy se, hogy egyáltalán nem lesz hozzá felirat, se magyarul, se angolul, se héberül, se kínaiul, se semmilyen nyelven. És most, hogy ezt írom, most jövök rá, hogy mennyit fejlődtem, és tök örülhetnék neki, hogy jeeej, megértettem egy angol nyelvű filmet felirat nélkül. De lekötött az, hogy úristen, mennyire király volt ez a film!

Mert nyilván mindenki arra kíváncsi, milyen a Deadpool (igazából senki nem kíváncsi erre, már mindenki látta, és egy csomó kritika is kijött róla). Atomkurvakirály a Deadpool! A történet elég egyszerű, itt van Wade Wilson, aki abból él, hogy embereknek segít rossz embereket lekoptatni. Összejön Vanessával, majd nem sokkal később kiderül róla, hogy tele van rákkal. Agent Smith megkeresi, hogy ő meg tudja gyógyítani, ám amikor Wade jelentkezik erre a kúrára, kiderül, hogy itt nem minden csupa unikornis és szivárvány (nem, az majd később lesz). A film egyrészt romantikus, mert ebben aztán tényleg fontos szerepet játszik a szerelmi szál, és ha nem is az egyetlen, de biztos a kivételek közé tartozik ez a film azzal, hogy itt jó a szerelmi szál. Főleg, mert ez a történet mozgatórugója, és nagyon szerettem a Wade-Vanessa párost. Ők nem az a tipikus „moziba és étterembe járunk” párocska, hanem ahogy Wade is elmondja, azért passzolnak össze, mert az őrületeik hasonlóak. Aww, nem véletlenül írtam twitteren, hogy ez az évtized legjobb romantikus komédiája.
inside joke
Ó, a komédia. Az is van bőven. Gondolj a legviccesebb filmre, amit valaha láttál. Duplázd meg. Na, ez a film még annál is viccesebb. Nagyon rég láttam olyan vígjátékot, amin ennyit lehetett röhögni. Nem attól vicces, hogy Deadpool mindenkinek beszólogat, és olyan a dumája, hogy attól bármelyik kislány elsírná magát (bár tény, hogy ezeken is nagyon sokat lehet nevetni), hanem hogy gúnyt űz nem csak önmagából és Ryan Reynoldsból, hanem mindenből. Az X-menekből, a Marvel filmekből (és azok színészeiből), A DC karakterekből, a szuperhősökből, az alacsony költségvetésből, nem fél viccelődni a vakokon, és még sorolhatnám. Ez volt nálam az egyik legnagyobb pozitívum. Ráadásul annyi Easter egg van benne, hogy össze sem tudnám számolni, és lefogadom, hogy nem is vettem észre mindet.
Ráadásul elég meta is, mert ledönti azt a bizonyos negyedik falat, Wade nem egyszer szól ki a nézőknek is. Tisztában van vele, hogy mi ott ülünk a nézőtéren, és azt nézzük, hogyan lő szitává egy csomó rosszfiút. Meg a nem lineáris történetvezetés is iszonyú jól össze lett rakva.

Wade karakterét annyira imádtam, hogy most első helyen áll nálam Mark Watneyval együtt. Nyilván a humora miatt elsősorban, de tetszett, hogy Wade még akkor sem ült le sírni, amikor nagyon szar volt a helyzet. Na jó, egyszer leült sírni, de csak egyszer. De mindig ott volt nála a humora, amit néha fegyverként is használt a világ ellen. Ő így dolgozta fel a veszteségeit. Egy kritikában hallottam, hogy azt nehezményezik, hogy Wade telibe szarik rá, hogy el kellett hagynia a szerelmét, de igazából ezt az egészet őérte csinálja. Ez a film tulajdonképpen egy bosszú sztori. Az egészet azért csinálja, hogy újra együtt legyen Vanessával. Annak ellenére, hogy képregény, Deadpool nem szuperhős, és ő ezt többször is kijelenti. Nem a rossz fiúkat akarja elkapni vagy megmenteni a világot, ő csak a saját érdekeit nézi, és nem érdekli, kit kell ehhez lemészárolnia. Üdítő változatosság.
Nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, mert abban a hitben voltam, hogy a Galaxis őrzői nyitójelenete az évtized legjobbja, de „sajnos” a Deadpool lekörözte. Ha nem is szereted a képregény-filmeket (akkor ezt a bejegyzést úgyse olvasod el), akkor is ajánlom, hogy legalább az első jelnetet nézd meg, mert valami zseniális. Aztán meg úgyis ott ragadsz, mert az egész film olyan, mint ahogy az eleje ígéri. A zenék is iszonyú jók voltak, bár az azért nem tudta felülmúlni se a Galaxis őrzőit, se A marsit (még akkor sem, ha A marsiban nem volt a Stayin’ Alive, ami mai napig nagy szívfájdalmam).
A mostani nagy képregény-filmes dömpingben igazán szükség volt erre a filmre. Nem fél kimondani az igazságot, még akkor se, ha ez durva, sőt, minél durvábban tálalja, annál jobb, de ezért szeretjük. Nem mondom, hogy tökéletes volt, vannak hibái, egy-két poén nálam már kicsapta a biztosítékot (az unikornis), de határozottan az évtized romkomja. Egyébként meglepően sok volt a pár a moziban. Biztos a Valentin nap miatt. Mindenkinek ajánlom, de tényleg mindenkinek. Ha még nem láttad, akkor most foglalj jegyet rá. Ó, és eléggé nagyot kaszált az első hétvégén, úgyhogy már szinte biztosan borítékolható a folytatás. Én már most várom.

Borító leleplezés – A. M. Aranth: Oculus

Fülszöveg:

Mit tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.




Az Oculus Avalon utópisztikus világába kaluzolja el az olvasót: a szinte teljesen erőszakmentes, fejlett technológiájú civilizáció békében él. Avalonon tökéletesen megfér egymás mellett a kereszténység és a buddhizmus, a japán és az ír kultúra keveréke határozza meg a világot.
Azonban Avalon beteg.
Negyven és ötven éves koruk között az emberek látása rohamosan romlani kezd, amíg teljesen meg nem vakulnak egy élősködő amőba miatt, amire nincs gyógyszer, nem lehet megelőzni és nem lehet meggyógyítani. És mivel az amőba szinte semmit nem hagy a látáshoz kötődő érzékszervekből, még gépekkel sem sikerült pótolni a szemet.
Ezért az Idősek, a már megvakult tudósok és gazdagok oculust vásárolnak maguknak – olyan fiatalokat, akiket szüleik már kicsi korukban eladnak, hogy majd egykor egy tehetős ember szemévé váljanak, neki lássanak. Az oculus ezzel együtt megszűnik ember lenni, nem tekintik önálló személyiségnek – kevesebb lesz, mint egy rabszolga.
És vannak, akiknek ez nem tetszik.

Az Oculus külalakjának tervezése folyamán valami olyat kíséreltünk meg, amit még nem sokan: úgy alkotni rendkívül mutatós, igényes borítót, hogy bevállalunk akármennyi plusz munkát, ami ezzel jár, de magyar modell szerepeljen rajta, ne csak valami interneten beszerzett stock fénykép. Meg se álltunk Győrig, ahol az igen tehetséges, ifjú cosplayert, Vitéz Lucát kértük meg, hogy öltse magára Truth Dunnt és szerepeljen a címlapon. Nagy örömünkre el is vállalta, a Szabó Botond által lőtt és előkészített képeket pedig végül Tóth Zoltán formázta gyönyörű borítóvá. (Zoltán munkáiból kis ízelítő: itt)
Nyereményjáték a blog olvasóinak:
Mivel a lehető legtökéletesebb eredményt szeretnénk kapni, és azt szeretnénk, ha a borító a legnagyobb tetszést aratná – így szavazásra bocsátjuk a kétféle tipográfia ügyét. Neked melyik tetszik jobban, a világos vagy a zöld betűs változat?
Szavazz az alábbi linken és nyerj egy dedikált példányt az április végén megjelenő Oculusból, vagy nyerd meg a meglepetés nyereményt a szerzőtől! :)

Samantha Young: Dublin Street (Dublin Street 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 398 oldal
Fordító: Molnár Edit

Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburgh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.
Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…


Lev Grossman: A varázslók (A varázslók trilógia 1.)

Kiadó: Agave
Oldalszám: 442 oldal
Fordító: Sámi László

A többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.
A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg. A könyv a 2009-es megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy műfaj kedvelőit – vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem kortárs regényként kezelik –, de emiatt csak többen és többen olvasták el. Végül óriási siker és New York Times Bestseller lett, többek közt George R. R. Martin, John Green, Audrey Niffenegger és William Gibson is rendkívüli elismeréssel méltatta, ráadásul a folytatásokkal a szerző végleg lefektette a 21. századi fantasy alapköveit.