Naomi Novik: Rengeteg


A Temeraire sorozatával híressé vált Naomi Novik most egy másik műfajjal varázsolja el az olvasókat. Ebben a regényben a Sárkány most egészen máshogy van jelen. A Gabo kiadó jóvoltából április 26 és 30 között öt állomáson ismerhetitek meg a Rengeteget, a sok érdekes információ mellett pedig nyerhettek is.

Kiadó: Gabo SFF
Oldalszám: 488 oldal
Fordító: Heinisch Mónika

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.
„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője
„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője

Könyvfesztivál 2016

Idén nekem csak két napos volt a Könyvfesztivál, mert csütörtökön és pénteken azért dolgoztam, hogy az egész szombatot és vasárnapot kint tudjam tölteni, és amikor már csütörtökön szivárogtak ki a képek, szenvedtem, de így utólag abszolút megérte. Sajnáltam, hogy nem volt egy péntekem vagy egy csütörtököm rá, hogy mindent beszerezzek, amit terveztem, így szombaton kellett verekednem a tömeggel meg az emberiszonyommal. De olyan jó érzés volt kint lenni, és hiába fárasztott le fizikailag, lelkileg úgy feltöltött. Most nagyon szükségem volt egy ilyenre. Ráadásul mivel most elég nagy keretet tudtam magamnak adni, úgy szórtam a pénzt, mintha itthon abban fürdenék. Lehet, hogy ezt a jövő héten még megbánom, de még így is durván megérte. És nem is minden könyvet magamnak vettem, meg vettem bögrét és szatyrot is.
Nagyon sokáig nem is vártam, mert semmi olyan programot vagy írót nem láttam, ami érdekelt volna. Persze idén is dedikáltattam több könyvet is, de egy kivételével egyikük sem volt olyan, akivel ne találkozhatnék máskor. A friss megjelenések között sem láttam túl sok olyat, amire egyből rárepültem volna, vagy ha igen, majdnem mindegyikkel turnéztam (turnézom), szóval nem kapott el hetekkel korábban az idegrángás, hogy mikor jön már. Csak azon a héten. Hétfőn még minden normális volt, de csütörtökre olyan lettem, mint egy bedrogozott mókus. Végül csak összeírtam nyolc könyvet, amit úgy jó lenne megvenni, de nem ragaszkodtam feltétlenül a listámhoz. A nyolcból persze a végére tizenhat lett, és a listámat nem is tudtam teljes egészében kipiálni, úgyhogy volt, amit fájó szívvel kellett otthagynom. Nagy keretem volt, de nem kiapadhatatlan.
Csütörtökről és péntekről Deszy már szállította a híreket, és volt olyan kedves, hogy elrakatott nekem két szépséghibás könyvet is, szóval tudtam, hogy nekem a Fumax lesz az első állomás, már amúgy is az lett volna, de ott voltak a rám váró nem éppen gyönyörűségek. Korábban értünk oda, mert én tízkor a bejárattól akartam startolni, mondtam is Raminak, hogy ahogy belépünk, ne nézzen sehova, csak célirányosan a Fumaxhoz megyünk, aztán nézünk körül. Így történt, hogy tíz óra egy perckor már két könyvem volt, és még sikerült boltolnom mellé egy harmadikat is. Aztán ha már ott voltam, mentem arrébb három lépést, és átvettem a Főnixtől néhány könyvet, egyet rögtön dedikáltattam is a másik standnál. Aztán Rami időközben eltűnt, úgyhogy egyedül indultam a nagy körútra. Igyekeztem gyorsan mindent megnézni mielőtt még jön az embertömeg. Meg is vettem a 27-et, amit körülbelül előző nap fedeztem fel, hogy én erről már hallottam, egyszer meg is kaptuk a címét, és találtunk hozzá egy finn leírást, és annyira örültem neki, hogy érettem a címet, mert van egy Nightwish szám pont ugyanezen címen.

Időnként visszajártam a Fumaxhoz, mert Szandival volt intéznivaló ügyem, és a Fumax egy biztos pont volt, a végén meg tényleg ott találkoztunk. Vettem tőle egy Stony Mayhallt, és ajándékba kaptam mellé egy Kísértés Rt.-t, amit tudtam is dedikáltatni délután. Ahogy az lenni szokott a nap nagy részében fel-alá rohangáltam, dedikáltattam a 27-et Alexandra Salmelával, és szomorúan láttam, hogy nem volt nála senki, legalábbis akkor nem, amikor én odamentem. Volt egy kis kommunikációs probléma, de végül sikerült kitalálni, hogyan is betűzöm a nevem. Nagyon aranyos volt, úgyhogy azért remélem, tényleg mentek hozzá emberek később. És azt hittem, az lesz a napom legjobb könyve, és valóban az egyik legjobb, de összefutottam Bubival és Rosszal, és Bubinak olyan jó skandináv házas szatyra volt, hogy nekem is kellett egy (ha már a Petőfi Irodalmi múzeumnál nem volt olyan, amilyet szerettem volna). Ha már skandináv, körbenéztem a standon, és rögtön ki is szúrtam egy Múmin szakácskönyvet, amit nem tudtam otthagyni (mindezt körülbelül fél órával azután, hogy kijelentettem, hogy mára befejeztem a vásárlást). Szóval most teljesen beleszerelmesedtem abba a könyvbe. Nemcsak iszonyú aranyos, de tök jó receptek vannak benne, egyet azóta már ki is próbáltam, és nagyon finom. Biztosan fogom még forgatni.
Valamikor a nap folyamán egy A. M. Aranth nevű író is dedikált, és Zsepi hívott, hogy trollkodjunk (ő volt a főtroll). Amikor Zsepi került sorra, Peti megkérdezte, hogy mit írjon bele, én pedig rávágtam: „Ez egy szar, ne olvasd el!”, amit végül tényleg beleírt, és még a nevem is odaírta, majd odaadta, hogy írjam alá. Szóval most már én is dedikálok. Bár a napokban megfogadtam, hogy amíg Zsepit ismerem, biztos, hogy nem leszek író. Vagy ha igen, azt eltitkolom előle.
Egy nagy katyvasz volt az egész nap, de ez mindig így van. Rengeteg mollyal és ismerőssel találkoztam, mindenkit tök jó volt látni, akkor is, ha csak két sziára tudunk megállni, és volt, akivel olyan jó lett volna sokkal többet beszélgetni.
Késő délután voltam Könyvmolyképzős előadáson, ami sokkal jobb volt, mint az előző években. Böszörményi Gyula mellett még volt két vendég, akiknek a nevére nem emlékszem. Mindenesetre ebben az évben nem olyan kulisszatitkokat ismertem meg, amiről eddig is tudtam, vagy legalább volt sejtésem, hanem egy érdekes beszélgetés alakult ki az olvasásról. Nagyon jó anekdotákat hallottam, és rájöttem, Böszörményi Gyula élőben is jó mesélő. Sikeresen megnyertem az első könyvét, úgyhogy most már tényleg kénytelen leszek tőle is olvasni valamit.
Este a Fumax standjánál táboroztam, hoztam sütit az éhes munkásembereknek, de a nagy részét végül Márti pusztította el (örülök, hogy ízlett). Kaptam pálinkát, és beszélgettem egy Jedivel, és mint kiderült, pont őt láttam meghalni a színpadon egy héttel korábban a John Williams Filharmonikusokon (amiről nem írtam, de iszonyú jó volt).

Vasárnap jó fos volt az idő, és hiába volt nálam esernyő, a szél miatt sokat nem ért. Vacogva értem a Millenárishoz, kaptam is jóféle pálinkát, hogy átmelegedjek. Ledobtam a cuccaimat a törzshelyemre, majd sorba álltam a Saul fia dvd-mmel. Már jó fél órával korábban kialakult a tömeg, végül nem is láttam, mennyien jöttek el, de sokan voltunk. Deszy tizenegy körül futott be, és kedvesen végigállta velem a sort. Fényképezni sajna nem lehetett, és Nemes László is kicsit mintha unta volna a dolgot, gondolom ha ezredszerre csinálja az ember, nem lehet túl izgalmas. De azért tök normális volt, gratuláltam neki, ő meg megköszönte. Mentünk egy kört, kaptam és vettem is könyvet jó olcsón, többek között a körülbelül 56 kilós Legendás Földek Atlaszát egy ezresért, amihez nem adtak nekem cipelőembert. Még jó, hogy volt hova lerakni a cuccaimat. Találkoztunk ismerősökkel, akikkel beszélgettünk, fél kettőkor meg beültünk az SFF-es beszélgetésre, ahol meg kellett állapítanom, hogy az idei év kész anyagi csőd lesz, és még csak három kiadó megjelenéseiről beszélünk.
Ahogy vége lett, be is álltam Benyák Zoltán sorába, hogy dedikáltassam A nagy illúziót, Deszy meg megjegyezte, hogy ez ma ilyen velem sorbaállós nap (innen is köszi, hogy jöttél velem mindenfelé). Benyák Zoltán most is nagyon aranyos volt (bár ő alapvetően egy nagyon cuki ember), bemutatkozott, és mikor én is, mondta, hogy igen, emlékszik, csak az arcmemóriája rossz. Beszélgettünk egy kicsit a könyveiről, meg hogy mikor jön a következő (túl sokára), én meg mondtam, hogy mindenképp elolvasom. Ezek után úgy döntöttem, hogy fene essen belé, csak megveszem az S.-t, mert egyes információk szerint ennél olcsóbb úgysem lesz. És hát annyira szép, és lehet, hogy drága, de minden egyes forintja megéri. Még nem mertem kibontani, úgyhogy csak feltettem a polcra, és azt várom, mikor lesz rá időm. Addig szomorúan nézünk egymásra.

Átsuhantunk a D szárnyba, elhasználtam az előző nap megnyert 40%-os kuponom a Könyvmolyképzőnél, majd éhesen elballagtunk a Burgerbe. Visszatérve benéztünk a Főnix-Fumaxhoz, ahol Wee-t meglátva jutott eszembe, hogy előző nap nem dedikáltattam A brosst, most meg elfelejtettem elhozni, úgyhogy erre majd legközelebb esik sor. Reggel találtam a Fumax képregényes dobozában egy tök jó Deadpoolos képregényt, és úgy voltam vele, ha este még ott lesz, megveszem, majd jól eldugtam alulra. És milyen szerencsém volt, ott volt, úgyhogy azt még elvittem. Hétkor hagytuk pakolni a népet, mi meg elballagtunk haza.
A leltár: 16 könyv (amiből kettő egészen vékony kettőt meg már olvastam), egy novella, egy képregény, egy bögre, két vászonszatyor (kaptam egyet ajándékba az S.-hez), meg vettem két könyvet Nightnak is. Legalább fél óra volt, mire minden könyvemet be tudtam illeszteni a rendszerbe, és rendesen át is kellett pakolnom, de sikeresen letudtam az akciót és senki nem halt meg. Most meg már várom a Könyvhetet, és gyűjtöm rá a pénzt.

Brigid Kemmerer: Szellem (Elementálok 3.)


A Könyvmolyképző jóvoltából hazánkban is megjelenik Brigid Kemmerer Spirit - Szellem című regénye, az Elementálok sorozat harmadik része. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Hunter történetét, melyben a sokat tapasztalt fiúnak újra kockáztatnia kell. Sérelmeit félretéve megbízik társaiban, vagy vállalja a nyomában járó veszélyt? A döntés rajta áll!

2016. április 19-től két naponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a regényről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: ??? oldal
Fordító: Farkas János

Hunter Garrity csak azt szeretné, ha békén hagynák. A saját kárán tanulta meg, hogy nem mindennapi képességeiért súlyos árat kell fizetnie. És úgy tűnik, nem engedhet meg magának egyetlen szövetségest sem.
Fuldoklik az ellenséges indulatokban. A nagyapja, akinek viszket a tenyere, ha csak ránéz.
A Merrick fiúk, akik azt hiszik, hogy elárulta őket.
Calla, ez az ármánykodó őrült, aki csalinak akarja használni őt.
És ott van Kate Sullivan, az új lány az osztályban. Ő nem ellenséges. Kate merész. Vicces. Szexi. De ő is forral valamit.
Ahogy az elvileg titkos erők felszínre törnek mindenütt, amerre csak jár, Hunter rájön, hogy valami szörnyűség fog történni. De ahhoz, hogy megtudja, mi vár rá, találnia kell valakit, akiben megbízhat…

Filmes sarok: Batman Superman ellen – Az igazság hajnala

Nem rohantam a moziba ezért a filmért, már csak azért sem, mert az Acélember után meg voltam róla győződve, hogy ez sem lesz túl jó, és mire eljutottam a moziba, jó három héttel a premier után már mindenki látta, és senki nem volt tőle elragadtatva. Még azok sem, akik egyébként nem utálták úgy a filmet, mint a nagytöbbség. Két filmes podcastet is hallgatok, és mindkettő lehúzta. Egyetlen embert ismerek, akinek tényleg tetszett ez a film, de nem tudom, ő mit csinált a film közben, hogy lefoglalja magát, mert ez iszonyú unalmas volt.
Nem tartom olyan rossznak a filmet, mint a nagy gyűlölködők, simán nézhető volt. Mondjuk egyszer, ha van két és fél órád, amit nem tudsz máshogy eltölteni. Meg esetleg ha ultranagy DC-fan vagy. Nos, én nem vagyok, és ugyan egy képregényt sem olvastam, csak az internetről tájékozódom, és a filmek és sorozatok miatt a Marvel univerzumban egy icipicit jobban mozgok, és a Marvelt én személy szerint jobban szeretem, mégis ha egy kedvencet kéne választanom a szuperhősök közül, akkor az Batman lenne. Meg Deadpool. Számomra Nolan és Bale tette olyan szerethetővé Batman karakterét, mert a régi Batman filmeket nagyon kicsinek láttam, és nem is emlékszem már rájuk. De alapjaiban a karakter a képregényekből jön, és valahogy szeretem Batman komorságát, azt, hogy az ő világa olyan sötét. Na meg persze az sem hátrány, hogy Joker a valaha volt legjobb gonosz az egész világon, és ezzel nem vitatkozom. Szóval azt vártam a filmtől, hogy ha legalább Supermant utálni fogom (őt amúgy sem szeretem, de az Acélember végleg elrontotta nekem), ott lesz Batman, aki tök menő lesz, meg az előzetes alapján Lex Luthort is bírni fogom. Félig igazam lett.
A filmben az volt a legjobb, hogy leadták előtte a Suicide Squad előzetest (a Bohemian Rhapsodysat), és kedvem lett tőle felállni és ugrálni a székemen, hogy EZAZ. De nem tettem. Na jó, komolyan.

Amy Tintera: Lázadók hajnala (Reboot 1.)


A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Amy Tintera Reboot című regénye, a Reboot sorozat első része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja 178-as Wren, a leghalálosabb újjáélesztett, és a reménytelennek tűnő, emberi érzésekkel küzdő 22-es Callum történetét. Ha velünk tartotok, végigkövethetitek kiképzéseiket, és megtudhatjátok, milyen veszélyekkel jár a kettejük közt kialakuló kapcsolat.

2016. április 8-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kiadó: Maxim
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Ipacs Tibor

Wren Connolly különleges lány. Öt évvel ezelőtt újjászületett. Szó szerint. Százhetvennyolc perc telt el, míg visszatért az élők közé. Erősebb lett, gyorsabb, és képes volt meggyógyítani önmagát – de valami mégis megváltozott... Úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki legyőzte a halált. Harcossá képezték, így ő lett az egyik legveszélyesebb az újjáélesztettek között. Egy nap rábízzák egy újonc, Callum Huszonkettes kiképzését. A fiúnak túl lassúak a reflexei, állandóan kérdezősködik, és folyamatos jókedvével kiborítja Wrent. Ám ahogy egyre több időt töltenek együtt, a lányban rég elfelejtett érzések ébrednek, és Callum közelsége teljesen rabul ejti őt. Lassan kezd minden megváltozni. És miközben Wren megismeri a szerelmet, rádöbben, hogy az élet, amit eddig élt, hazugság.
Egy nap, amikor Callum nem hajlandó végrehajtani a kapott parancsot, Wren még egy utolsó lehetőséget kap arra, hogy rávegye az engedelmességre. Ha nem jár sikerrel, nemcsak a fiú kerül veszélybe, hanem őt is elpusztítják. A lánynak mindent kockára kell tennie, hogy megmentse Callumot. Ezzel elindul a küzdelem az életért és a szabadságért.

Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Kiadó: Ad Astra
Oldalszám: 564 oldal
Fordító: Horváth Norbert

Az olajválság utáni jövőben a városokat a globális felmelegedés miatt megemelkedett tengerszinttől gátrendszerekkel védik, pusztító genetikai járványoktól retteg mindenki, és óriás lendrugókban tárolják az energiát, amelyeket tíztonnás óriáselefátok, megodontok erejével húznak fel…
Anderson Lake az AgriGen kalóriatársaság Bangkokba küldött ügynöke álcája szerint egy lendrugókat gyártó cég menedzsere, valójában azonban a független Thaiföld felbecsülhetetlen értékű, rejtett magbankját keresi.
Emikó genetikai tervezéssel létrehozott különleges teremtmény, „új ember”. Bőre sima, mint a porcelán, mozgása a genetikusok jóvoltából darabos, akár egy felhúzhatós játéké. Egyszerre kutyaszerű engedelmességre kódolt szolga és szexjáték, aki azonban ki akar törni kiszolgáltatottságából.
Kettejük találkozása hamarosan egész Thaiföldet megrengeti.