Benina: Rekviem a szivárványodért (Tükör 1.)

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent Benina legújabb regénye, a Rekviem a szivárványodért, mely a Tükör című sorozat első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy halálon túli világba kalauzol, hogy bemutassa Neszta és Damien szerelmének hátborzongató történetét!

2015. április 26-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 280 oldal

Molyos adatlap

Beleolvasó

Előbb légy halott, hogy aztán élhess!

Neszta életvidám, ambiciózus, szerelmes…

… és halott.

Nem képes alakot ölteni.

Egyetlen ember hallja.

Egyetlen ember látja.

Egyetlen ember érzi, amit ő.

Vőlegénye, a hajdani FBI-nyomozó, mára tanácsadó Damien Corner egy Tükrön keresztül képes kommunikálni a lánnyal, aki először semmire nem emlékszik az életéből. Damien kétségbeesett nyomozásba kezd – segítségére van Neszta húga, az autista Zorka.

A nővérek a közöttük feszülő, erős lelki kapocsnak köszönhetően érzelmi-szimbiózisba kerülnek. Neszta emlékei lassan térnek vissza, pedig sietnie kell, mielőtt az Árvák megkaparintják a lelkét. A Tükörben csak magára számíthat, és Hollóra, a különös, kalapos fickóra.

Damien számára mindenki potenciális gyanúsított, minden árnyékban támadás rejtőzhet,

minden eltelt pillanattal közelebb kerül a paranoiához. Míg Neszta önmagának egyre halványuló másaként tengődik a Tükörben.

Neszta és Damien szerelmének hátborzongató története.

A Tükör fordulatos, halálon túli világba kalauzol, és ha elkezded olvasni, többé már nem ereszt.

Elizabeth Bear: Szellemek hegyei (Végtelen Ég 1.)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas birodalom, ahol minden éjjel száz hold kelt fel. Ez a világ elmúlt, és már csak néhány hold maradt. A Blogturné Klub bloggerei összefogtak, hogy elkísérjék útján az egyik utolsó megmaradt vaskarikás holdat, Temurt.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: ??? oldal

Fordító: Farkas János

Molyos adatlap

Valaha száz hold kelt minden éjjel Éjanyánkkal szerte a Végtelen Égen. Valaha száz fia és unokája volt a Nagy Khagannak, a sztyeppék urának, kinek birodalma a világ egyik szélétől a másikig ért. Mára viszályok szította lángokba borult a birodalom és Temur vasholdja világít már csak maroknyi társával a Végtelen Égen.

Temur visszatért a csatamezőről, ahol magára hagyták, hogy meghaljon. Szerte körülötte testvérei és rokonai elesett serege hevert, akik egymással harcoltak a Khaganátus uralmáért. Temur a vér szerinti jogos örököse nagyapja trónjának, de nem ő a legerősebb trónkövetelő. A száműzetésbe vonulás jelenti az egyetlen reményt, hogy megmeneküljön kegyetlen unokatestvérétől.

Samarkar, a hajdani hercegnő Tsarepheth varázslói Fellegvárának ezer lépcsőfokát hágja meg. Ő volt a Rasan Birodalom örököse, amíg az apja fiút nem nemzett egy új asszonynak. Ekkor elküldték feleségül Song hercegnek, de házasságuk véres háborúba torkollott. Most lemondott minden világi hatalmáról, és a mágusok varázserejét kutatja.

Ők ketten szövetkeznek a titkos szekta ellen, mely oly gondosan uszította egymásnak és taszította háborúba a Celadon-tengely birodalmait fortéllyal, megtévesztéssel és varázslattal.

Meg Cabot: Mediátor sorozat (1.-6.)

Kiadó: Ciceró

Fordító: Polgár Anita, Szabó Mária

Molyos adatlap

Suze New Yorkból Észak-Kaliforniába költözik anyja új férjéhez és három mostohatestvéréhez, ám amikor az új szobájába lép, rájön, hogy oda már beköltözött egy kísértet. A ház ugyanis 150 éve még a város fogadója volt, ahol több embert is megöltek annak idején, Jesse kísértete azonban valamiért itt ragadt. Suze szellemekkel diskurál, segít nekik elintézni befejezetlen ügyeiket, hogy továbbmehessenek. A hat kötetben a lány kísértetekkel találkozik és bajba keveri magát, de mindezt csupa jó szándékból. Egy-egy részben újabb megoldatlan üggyel kerül szembe a sorozat végére pedig az is kiderül, hogyan sikerül kijönnie új szobatársával.

Valamiért az én fiatalkoromból (mondom ezt úgy, mintha most olyan öreg lennék) kimaradt Meg Cabot összes regénye, és Deszy még a Könyvfesztiválon annyit áradozott erről meg egy másik sorozatról, hogy gondoltam, ideje bepótolni a dolgokat. Még akkor is, ha már kicsit kinőttem belőle. Úgy álltam hozzá, hogy nem baj, ha kislányos lesz, meg úgy érzem majd, hogy vissza kell mennem ehhez legalább öt évet, hogy értékelni tudjam, de ha még így is legalább egyszer olvasós kategóriába be tudom tenni, az már jó. Nem számítottam volna rá, hogy ez ennyire tetszeni fog.

Mármint igen, persze, nem én vagyok a célkorosztály, de legalább annyira élveztem, mintha még mindig általános- vagy középiskolában szenvednék, és csak ilyen könyvek kerültek volna a kezembe. Mivel ezek igen rövid kis történetek és három nap alatt el is olvastam mind a hat (és fél, mert volt egy 3,5-edik rész is) részt, egyben értékelném a sorozatot.

Amennyiben a szellemek nem öldökölni meg ijesztgetni akarnak, semmi problémám velük, és itt az idő nagy részében nem is erről volt szó. Tetszett az alapötlet, még akkor is, ha erősen a Szellemekkel suttogóra emlékeztetett (fogalmam sincs, melyik volt előbb, és igazából nem is érdekel), és én lepődtem meg a legjobban, amikor az egyik rész közepénél elkezdtem félni. Jó, ilyen szempontból nagyon alacsony az ingerküszöböm, de azért elmondom, hogy az a rész tényleg félelmetes volt. Persze megvoltak a sablonelemek itt is, de ettől el tudtam tekinteni, mivel nem ez volt a lényeg benne, és Cabot nem is igyekezte nagyon kiemelni.

Szerettem Suze-t, mert nem az a tipikus „jaj letört a körmöm”-féle lány, hanem elég normális, mármint azon túl, hogy szellemekkel beszélget. Verekszik, bátor, hülyének sem mondanám, bár néha azért nem túl gyorsan vág az esze, van humora. Néha ugyan el tudtam volna viselni tőle kevesebb lányos dolgot, már ami az öltözködést illeti, de ezt betudom annak, hogy New Yorkban nőtt fel. Viszont a humorát imádom, volt olyan, hogy az éjszaka közepén hangosan vihogtam fel olvasás közben.

A másik fontos szereplő a történetben Jesse, aki Suze szobájában lakó 150 éves kísértet. Nem mondom, hogy ő lett álmaim férfija, már csak azért sem, mert az én szobámba ne kísértsen senki, még akkor se ha aranyos és helyes, de azért megkedveltem. A legtöbb dolog, amit szerettem benne, az abból fakadt, hogy az 1800-as évek közepén élt, amikor még teljesen mások voltak a szokások, de jókat kuncogtam azokon a részeken is, amikor nem értett valami modern kori dolgot.

Ezen kívül nagyon bírtam még Dokit, azaz Davidet, és nem azért mert olyan okos, hanem mert egy-egy tudálékos megjegyzésével olyan hangulatot tudott teremteni, amivel nem is volt tisztában, ez pedig legalább olyan nevettető volt, mint Suze egy-két megszólalása.

A két főszereplőn kívül másik nagy kedvencem a helyszín volt. Annyira jól magam elé tudtam képzelni mindent (arról nem is beszélve, hogy a szobámban legalább olyan meleg van, mint Kaliforniában), és azt kívántam, bárcsak én is az óceánnál süttethetném magam, viszont biztos, hogy nem költöznék oda, nekem télen legyen hó, és kész.

Negatív oldalra csak olyan dolgokat tudok felróni, ami abból következik, hogy ez a könyv tinilányoknak íródott. Karakterfejlődés nem nagyon van benne, vagy ha van is, az nem túl hihető (Paul), a történet sokszor kiszámítható, Suze túlságosan sokat foglalkozik a fiúkkal és a ruhákkal, na meg a suliban lévő drámák is olyanok, hogy leginkább a fejemet fogtam.

Viszont ennek ellenére nagyon tetszett az egész sorozat. Igaz, most úgy érzem, elegem volt a tinilányokból egy időre. De izgultam, örültem és szurkoltam, pedig pár év már eltelt a középiskola óta. A célcsoportnak viszont bátran tudom ajánlani.

Kedvenc karakter: Suze

Ami legjobban tetszett: az alaptörténet

Ami nem tetszett: a hiányosságok, amiket írtam

Értékelés: 4/5