Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas birodalom, ahol minden éjjel száz hold kelt fel. Ez a világ elmúlt, és már csak néhány hold maradt. A Blogturné Klub bloggerei összefogtak, hogy elkísérjék útján az egyik utolsó megmaradt vaskarikás holdat, Temurt.
Oldalszám: ???
oldal
Fordító: Farkas
János
Valaha száz hold kelt minden éjjel
Éjanyánkkal szerte a Végtelen Égen. Valaha száz fia és unokája volt a Nagy
Khagannak, a sztyeppék urának, kinek birodalma a világ egyik szélétől a másikig
ért. Mára viszályok szította lángokba borult a birodalom és Temur vasholdja
világít már csak maroknyi társával a Végtelen Égen.
Temur visszatért a csatamezőről, ahol magára
hagyták, hogy meghaljon. Szerte körülötte testvérei és rokonai elesett serege
hevert, akik egymással harcoltak a Khaganátus uralmáért. Temur a vér szerinti
jogos örököse nagyapja trónjának, de nem ő a legerősebb trónkövetelő. A
száműzetésbe vonulás jelenti az egyetlen reményt, hogy megmeneküljön kegyetlen
unokatestvérétől.
Samarkar, a hajdani hercegnő Tsarepheth
varázslói Fellegvárának ezer lépcsőfokát hágja meg. Ő volt a Rasan Birodalom
örököse, amíg az apja fiút nem nemzett egy új asszonynak. Ekkor elküldték
feleségül Song hercegnek, de házasságuk véres háborúba torkollott. Most
lemondott minden világi hatalmáról, és a mágusok varázserejét kutatja.
Ők ketten szövetkeznek a titkos szekta
ellen, mely oly gondosan uszította egymásnak és taszította háborúba a
Celadon-tengely birodalmait fortéllyal, megtévesztéssel és varázslattal.
Fogalmam sincs a
mongol kultúráról, de még mindig a high fantasy az egyik kedvenc műfajom, meg a
fülszöveg alapján jónak tűnt (akármennyire is nem szabad hinni a
fülszövegeknek), szóval alig vártam, hogy belevágjak.
Aztán elkezdtem,
és olvastam, és nem történt semmi, és folytattam, és még mindig nem történt
semmi, és hiába szeretem a világfelépítést meg a tájleírásokat olvasni, a könyv
harmadánál azért ez kezdett kicsit unalmas lenni. És mikor már majdnem ott
jártam, hogy halálra unom magam, beindult a történet. Ahogy ez lenni szokott,
semmit nem értettem az elején, és fogalmam sem volt, hogy a történetszálak hogy
fognak majd összefüggeni, de amikor végre találkoztak, alig bírtam letenni a
könyvet. Na jó, kivéve azokat a részeket, amik megint ellaposodtak, de onnantól
kezdve nem volt olyan, hogy untam volna, mert végre sikerült annyira
belemerülnöm a történetbe és a világba, hogy lefoglaljon.
High fantasynál
ugye fontos elem a világ, és ez jól kidolgozottnak tűnik elsőre, annyira, hogy
egy csomó mindent még így sem értettem, bár azért sikerült a fontos dolgokat
átlátnom… azt hiszem. Nem tudom, hogy mennyire van benne a mongol kultúra, vagy
mennyire hiteles, mert szégyen vagy sem, tényleg semmit nem tudok erről. Tetszettek
a szellemek, a varázslás része meg a különleges lények is.
A karakterek jól
kidolgozottak és kellően árnyaltak. Lassan ismerjük meg őket, és még akkor is
tudnak meglepetéssel szolgálni, amikor már azt hisszük, mindent tudunk róla.
Temur talán egy ártatlan kisfiúnak tűnik, de egy igazi harcos veszett el benne,
és biztos nem félnék, ha ott lenne mellettem. Szamarkar meg néha kicsit
fiatalnak tűnt nekem, annak ellenére, hogy elmondták, túl idősen lett varázsló,
de ez biztos azért, mert még csak akkor tanult, máskor viszont bölcs volt és
érett. Ők voltak a könyv főszereplői, de egyikükre se mondanám, hogy igazán
megkedveltem őket. Nem is utáltam azért, és persze szurkoltam nekik a nehéz
helyzetekben, de azért valahogy nem izgultam értük, mint máskor szoktam ilyen
helyzetekben.
A történet elég
lassú, úgyhogy aki a pörgős, cselekménydús könyveket szereti, annak ez nem fog
tetszeni, viszont remekül bevezet minket a világba. Több vallást is
megismerhetünk, nekem Temuré tetszett legjobban a holdakkal és a Végtelen
Éggel.
Az érdekes, hogy
a könyv jól meg van írva, fel van építve és ki van dolgozva, mégsem voltam oda
érte, ahogy vártam. Nem tudnék olyat mondani benne, ami kifejezetten nem
tetszett volna, mégsem mondhatom, hogy imádtam. Elvoltam vele, lekötött, és
érdekelt, de ennél nem több. Lehetséges, hogy ez azért van, mert egyáltalán nem
vagyok ismerős ebben a kultúrában, vagy mert idő kellett, míg belerázódtam, az
sem lehetetlen, hogy néha nagyon történelminek éreztem, és elvesztem a sok
leírásban. Nem tudnám igazán jól leírni, mi nem volt jó, de nekem ez így sok
volt. Túl tömény.
Ennek ellenére a
high fantasy szerelmeseinek bátran ajánlom, aki szereti a lassú cselekményt, a
kidolgozott világot, a mágiát, szellemeket, annak tetszeni fog.
Kedvenc
karakter: Temur, Szamarkar
Ami legjobban
tetszett: a világ és a kultúra
Ami nem
tetszett: az eleje
Értékelés: 3,5/5
Elizabeth Bear
„Ugyanaznap
születtem, mint Zsákos Frodó és Zsákos Bilbó, csak egy másik évben [1971.
szeptember 22-én – a ford.] (csak remélni tudom, hogy ez előjele annak, hogy egyszer
én is 111 éves leszek), de mivel a szüleim hippik voltak, majdnem Tuk Peregrin
után neveztek el. New Englandben éltem egész életemben, leszámítva azt a hét
évet Tündérországban, vagy talán Las Vegasban (tényleg nem annyira
különbözőek), és most Massachusettsben élek. Gyámságom alatt van két nagyon fiatal,
fantasztikus férfi, Sunil és Naveen, akiktől állandóan új dolgokat tanulok.
Lakóhelyem - ami
egy huzatos viktoriánus lakás – egy hatalmas, vicces kutyával osztom meg (aki egy Brie-i juhászkutya). Szörnyű, de lelkes gitáros vagyok, egész jó, és még annál is
lelkesebb szakás, és hobbi-hajléktalan. Kirándulok, futok, jógázom, íjászkodom,
kajakozom és sziklát mászok (kötelekkel, de remélem egyszer megtanulok
hagyományosan is).
Számos fantasy
és sci-fi regény és novella szerzője vagyok, és olyan szerencsés is, hogy egy
jó adag elismerést kaptam ezekért, beleértve két Hugo-díjat, egy John W.
Campbell-díjat Legjobb Új Író kategóriában (2005), egy Sturgeon-díjat, egy
Locus-díjat, egy Asimov’s Reader’s Choice-díjat, egy Spectrum-díjat, és egy
elismerő oklevelet a Philip K. Dick-díjért. Valamint jelöltek a World
Fantasy-díjra, a British Science Fiction-díjra, a Lambda-díjra, a Romantic
Times Reader’s Choice-díjra, és számos másikra.
A munkáimat
lefordították már többek között japánra, olaszra, spanyolra, csehre, oroszra,
lengyelre, portugálra, és más nyelvekre is.
Szeretek műhelytitkokat
megosztani, és tanítottam már a Clarionon, a WisCon Writer’s Respite-en és az
Odyssey-n. Rendszeresen tanítok a Viable Paradise-on.
A párom egy wisconsini fantasy író. Nem, nem az.
Sok időt töltök
el repülőkön.”
Nyereményjáték
A Szellemek
hegyei egy nagyon is valóságosnak tűnő helyszínen játszódik. Ezért úgy
gondoltuk, keltsük életre a Krími Tatár Kánság egyes kánjait. Az öt
blogbejegyzésben elrejtettük egy-egy kán nevét, nektek pedig az lenne a
feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik kán bujkál az egyes blogokon.
Segítségként megadjuk a nálunk lévő kán felmenőjének nevét.
Aki minden
állomás kánját megtalálja, eséllyel indul a három darab Szellemek hegyei
könyvnyeremény egyikéért.
Figyelem! A
Kiadó csak Magyarország területére postáz, valamint a nyertesnek 72 óra áll
rendelkezésére, hogy jelentkezzen az értesítő e-mailre, egyéb esetben új
nyertest sorsolunk!
A mai kán…
I.
Menli Giráj fia
A turné további állomásai:
04/14. Insane Life
04/15. Always Love a Wild Book
04/16.
Bibliotheca Fummie
04/17.
Könyvszeretet
04/18.
Vendégblogger
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése