Bibliotheca Fummie: Karen Akins: Időhurok (Időhurok 1.)

A Gabo kiadó jóvoltából megjelenik Karen Akins időutazós sorozatának első kötete, az Időhurok. Ennek örömére, öt blogger teszi közzé véleményét a könyvről és néhány érdekességet is megtudhattok a történettel kapcsolatban.

Sőt, ha játszotok, akkor nagy eséllyel megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három példány egyikét!

Kiadó: Gabo

Oldalszám: 332 oldal

Fordító: Heinisch Mónika

Molyos adatlap

A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán.

Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.

Valamikor biztos említettem már, hogy imádom az időutazós történeteket. Ez is időutazós, és igen, ennyi elég is volt ahhoz, hogy megszeressem. Még jó, hogy nem csak ennyiből áll. Igazából akkor figyeltem fel rá, amikor Csilla írt róla értékelést, és azóta vártam, hogy elolvashassam.

Bree megérkezik a XXI. századba, ahol életében először találkozik Finn-nel, majd nem sikerül teljesítenie a vizsgafeladatot. Nem sokkal később visszatér ugyanoda egy elvesztett tárgy miatt, ám eltéveszti az időt, és három hónap helyett három évvel későbbre ugrik, ahol Finn úgy üdvözli, mint a barátnőjét. Ezen a ponton azt hittem, olyan lesz, mint az Időutazó felesége, amit egyébként nagyon imádok, és időutazás ide vagy oda, azért szeretek egy történetet csak egy könyvben elolvasni, az már annyira nem jó, ha ugyanazt látom, csak más szereplőkkel (leszámítva az instant romantikus sztorikat, azok tényleg mind ugyanarról szólnak). Alig haladtam pár oldalt, amikor kiderült, hogy nem ez a helyzet, sőt, egy sokkal nagyobb kalamajkába keveredtünk. Finn a XXIII. században találja magát, Bree jelenében, és ez közel sem annyira menő, mint azt ő gondolja.

A cselekmény olyan pörgős, hogy alig van megállás, egyik menekülésből futunk a másikba, kémkedünk, bujkálunk, osonunk, és teljesen olyanok vagyunk, mint a tizenhat éves titkosügynökök, leszámítva, hogy Bree csak egy iskolás lány. Imádtam, ahogy szidta a jövőbeli énjét, ami mindent összekuszált, és hiába tudtam – jó, rendben, nem tudtam, de azért igencsak valószínű volt –, hogy jövőBree nem csak úgy kénye-kedve szerint intézi a dolgokat, hanem saját magán segít, élveztem, ahogy jelenBree néha igencsak behúzna neki egyet. Arra gondoltam, hogy ha a helyében lennék, én csak hagynám, megtörténni a dolgokat, egy passzív néző lennék, mert szóba került többször is az elkerülhetetlenség elve, szóval úgyis meg fog történni velem, de aztán rájöttem, hogy ha nem tenném, amit tennék, lehet, hogy mégis másképp történne minden. Lehet, hogy ez most így zavaros, de időutazásról beszélünk, szinte lehetetlen érthetően beszélni ebben a témában. És ez elő is jött a könyvben is, valahol a vége felé, amikor néha kétszer kellett elolvasnom valamit, hogy egyszer megértsem, de sikerült kibogozni a szálakat, elég időutazós történetet olvastam és láttam már ahhoz, hogy ne üljek ilyenkor úgy, mint egy tök.

Szóval bírtam Bree-t, még akkor is, ha néha olyan hülye tudott lenni (azzal kezdve, hogy én egyből rájöttem, mi az egyik nyomravezető mondat rejtett üzenete). Nyilván, én sem örülnék, ha egy helyes, tizennyolc éves srác rám tapadna azzal a szöveggel, hogy ő a jövőbeli énembe szerelmes, akinek megígérte, hogy megvéd (de lehet, hogy mégis, csak legyen pár évvel idősebb). De Bree legalább ügyes, talpraesett lány, aki nem fél egy kis harctól. Kigúnyolja a sablonokat, de azért néha mégis beleesik a hibába.

Finn a tapadós srác, és ha esetleg erre járna, szólok, hogy rám igazán vigyázhatna, én megengedném, és biztos nem akarnám visszaküldeni a saját idejébe. Nyilván kocka, mert az manapság a menő, de nem bánom, már akkor tudtam, hogy imádni fogom, amikor elővette a kis akciófiguráit. Jó, néha tényleg idegesítő, de azon a romantikus módon, és ez egyébként is el van nézve neki, mert vicces.

Szerettem a könyv humorát. Nincs telenyomkodva poénokkal, de sokat nevettem Bree és Finn párbeszédein, meg a néha előforduló önirónián.

A nyomozás is tetszett, bár a vége felé már kezdtem agyvérzést kapni az egymás hegyén-hátán lévő fordulattól, és ha nem a telefonon olvastam volna, biztos eldobom a könyvet egy ponton, mert már túl sok volt. Természetesen tele voltak oda-vissza utalgatásokkal a könyvön belül, mivel ilyenek az időutazós sztorik. Viszont nagyon örülök, hogy jól el lettek varrva a szálak, és egy kerek egészet kaptunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem várom a következő részt, szóval ide vele!

Időutazás-fanoknak mindenképpen ajánlott, de ne lepődjetek meg a romantikus száltól.

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Finn

Ami legjobban tetszett: a humor és a könyv vége főleg

Ami nem tetszett: -

Értékelés: 4,5/5

Idézetek

„- Köszönöm a fuvart!

Finn megfordult és rám nézett:

- Tudod egyáltalán, hol vagyunk?

- Igen, 3471 Woodman Estates.

- Pontosan. Ez a mi házunk.”

„- Miféle vendégszeretet ez, Cukkini?

Cukkini láthatóan nem értékelte, hogy valaki ennyire félvállról veszi nehéz helyzetét.

- Anya, én nem… ő nem… Ez az őrült majdnem megölt! Egy pisztollyal kényszerített, hogy nyissam ki az ajtót! – a tubusra mutatott, amely közben egy szék lábához gurult. – Oké, lehet, hogy nem pisztoly volt, hanem…

- Szájfény.”

„- Ugye most csak viccelsz, anya? – kérdezte Finn. – Hé, ha már bulizni készülünk, ejtsük útba a megyei börtönt, és hívjunk el néhány sorozatgyilkost is!”

„- Amikor melléd ült a buszon, nem fénylett a szája az alantas szándéktól, hogy sakkban tartson a fegyverével? – incselkedett Georgie a bátyjával. – Ó, ó! Vagy elkendőzte az igazságot, nehogy lelepleződjön a fegyverrel? Érted? Elkendőzés, mint smink. Vagy ezt nem ismered? Várj, várj, eszembe jutott még egy!”

„Úgy értem, gyakorlatilag mindenki utazik az időben – pillanatról pillanatra, napról napra –, az embereket a kvantumnyúlványaik apró, láthatatlan polipkarokhoz hasonlóan tapasztják hozzá a jelenükhöz. Egyszerűen arról van szó, hogy egyeseknek nehezebb egy helyben maradniuk. Illetve nehezebb volt, amíg a mikrochipet fel nem találták.”

„- És rajtad mi lesz? – Rámutattam a saját testemre tapadó pólóra. Maximum csak egy bicepszére lenne jó.

- Egy mosoly. – Megrángatta a szemöldökét, ahogy elkezdtem levenni a pólómat.”

„A suhanó úgy nyílt ki, min egy szirmait bontó virág, miután elhúztam a kezem az ajtó érzékelője előtt. A két oldalán lépcső lett egy-egy sziromból. – Elnézést, ha nem felel meg a megszokott fényűző…

- Zsír! – Átrohant a suhanó másik oldalára. – Pont, mint a Jetson családban!

- A miben?

- Hagyjuk. Pont így képzeltem a jövőt.”

„A suhanó elindult. Finn megragadta az előtte lévő kart. Pfuj, és megint csak pfuj! Ha tudta volna, hány évnyi mocsok rakódott le rá, milyen undorító… de végül is fiú volt. Ha tudta volna, akkor is megfogja.

- Nem csoda, hogy olyan hisztis voltál a XXI. században – jegyezte meg. – Ez varázslatos!”

„Finn hangosan rágcsálta az almát. – Elég csábítóan hangzik?

- Mi, a rágcsálásod? Alig bírom magamon tartani a ruhámat.”

„- Csak egy pillanat, és odateleportálok. – Becsuktam a szemem. – Várj! Elfelejtettem, hogy ez lehetetlen.”

„- Az én időmre gondoltam. Most már biztos tele van felhőkarcolókkal és lézerhotelekkel.

- Mi az a lézerhotel? – Ezúttal őszinte volt a kacajom.

- Gőzöm sincs. Csak olyan futurisztikusnak és menőnek hangzik. Persze a „lézer” szót bármi elé oda lehet tenni, mindenképp menőnek fog hangzani.

- Lézerceruza – mondtam robotszerű hangon.

- Lézerszék. – Finn jobban játszotta a robotot.”

Nyereményjáték

Bree imádja a filmeket és ha tehetné, egész nap filmeket nézne. Ráadásul az időutazás igen érdekes dolog, ezért hát, utazzunk együtt az időben, méghozzá úgy, ahogyan Bree is szeretné. Filmekkel!

A feladatotok nem más, mint jellegzetes kép és egy a filmet összefoglaló mondat alapján kitalálni, melyik filmről van szó. Egy közös vonása mindegyikben van, valamelyik szereplő utazott az időben.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.