Könyvfesztivál 2015

Évek óta járok a Könyvfesztiválra, pontosan nem tudnám már megmondani, mikor voltam kint először, de jó régen volt. Legtöbbször már első nap kimegyek, és egész hétvégén ott lézengek, a kiadóknál dolgozó emberek agyára megyek, aztán szomorúan hazakullogok, hogy vége. Na, ez idén nem így volt, már csak azért sem, mert én is része lettem a dolgozó népnek, még akkor is, ha jelenleg munkanélküli vagyok. Ennek apropóján döntöttem úgy, hogy akkor csak szombaton meg vasárnap megyek ki, mert akkor csak kétszer kell kifizetnem az amúgy is levásárolható belépődíjat, de amikor csütörtökön láttam a képeket, amiket a kiadók raktak fel, hiába tudtam, hogy alig vannak, úgy döntöttem, pénteken muszáj leszek kilátogatni.

Első utam a Könyvmolyképzőhöz vezetett, mivel ők voltak ott a bejáratnál, és amikor megláttam az ismerős arcokat, le is ragadtam rögtön. Nem sokkal később haladtam még körülbelül 10 métert, ahol is megtaláltam a Fumax és a Főnix Könyvműhely kiadó közös standját, úgyhogy gyorsan beszereztem egy adag recenziót, és addig álltam ott, amíg Petinek sikerült rábeszélnie mégegyre, de legalább kaptam bele pillangót karddal. Vettem egy Marsit, és amikor lehajoltam a pénztárcámért, hirtelen megláttam, hogy a Menedék csak egy ezres, úgyhogy azt még gyorsan rádobtam. Átbattyogtam a két lépéssel arrébb lévő Ad Astrához, és az utolsó Hannu mellé még hozzátettem egy szépséghibás Harmóniát. Erre a napra meg is voltam a vásárlással, és akkor még semmit nem láttam a fesztiválból. Találkoztam a barátaimmal, egyszer körbejártunk, aztán fűben ücsörögtünk az idő nagy részében. Valamint elkaptam pár Tolkien cosplayest egy fotóra.

A szombat sem telt el nagyon másképp, leginkább csak az ismerősökkel találkoztam, vettem Jeffitől két könyvet, néha mentem egy-egy kört, illetve pár emberrel dedikáltattam (és aznap jöttem rá, hogy tök elfelejtettem, hogy nekem van egy Holló hatalmában című könyvem, amit el is vihettem volna, de abban a pillanatban fogalmam sem volt, melyik dobozban van éppen – avagy éljen a költözés). Mivel a nap felében csak ültem a bejárat melletti szabad területen, kevesebb emberrel futottam össze, mint az előző években, de ez most jó is volt. Deszyvel, Ramival és Schesztivel nevettünk együtt, miközben mindent megtettem azért, hogy Eszti lábáról lelopjam a gyönyörű TFioS-os tornacipőt. Később befutott még Mazsi is, és több molyossal is összefutottam a nap során, de ez végre nem egy olyan év volt, hogy fel-alá futkostam, mert egyszerre kellett volna több helyen lennem. Hatkor felmentünk a Vörös Pöttyös eseményre, amit megint Józsi tartott meg. Ismételten nagyon jó előadást hozott össze, és most végre sok újdonságot is megtudhattunk például a borítókészítésről vagy a tördelésről.

Este megittunk még egy sört egy jó nagy társasággal, akik közül nagyon-nagyon sok embert nem ismertem, de jól elbeszélgettünk. Kiderült, hogy sokkal kisebb a világ, mint gondoltam volna, és nagyon sokan laknak Pesterzsébeten.

Vasárnap már háromnegyed tízkor sorba álltam a bejáratnál, hogy a YA fantasy irodalomról tartott előadásra jó helyet sikerüljön foglalni. Buglyó Gergely, Lakatos István valamint Holló-Vaskó Péter (vagyis A. M. Aranth) sok érdekes dolgot elárult a műfajról, az írásról és a könyvekről, úgyhogy érdemes volt korán kelnem. Ezen a napon is a szokásos helyen táboroztunk, vettem még két könyvet az Ad Astrától, mert olcsók voltak, anyának egy ajándékot sikerült beszereznem, és még dedikáltattam is (aztán majd később elkérem tőle, mert engem is érdekel), valamint este átvettem még pár recenziós könyveimet. A napom azzal telt, hogy Deszyt próbáltam ébren tartani két dedikálás között, vagy amikor épp nem fotózott, mentem egy kört, bandáztam az ismerősökkel. Miután rájöttünk papirzsepivel, hogy lemaradtunk a fantasy-scifis előadásról, mert szóval tartottak minket, elmentünk a KFC-be kajálni, visszafelé pedig találtunk egy boltot a Millenárison, ami úgy nézett ki, mintha a Charlie és a Csokigyár egyik díszletébe csöppentünk volna. Estére megint hívtak sörözni, és úgy voltam vele, hogy nem biztos, hogy jót tenne ha az addigra elért zombi-üzemmódra alkoholt innék, de kiderült, hogy a sör mindenre gyógyír.

Idén nem vártam annyira a Könyvfesztivált, számomra nem volt túl sok érdekes előadás vagy dedikálás, mégis nagyon jól telt, annyira jól éreztem magam, mert volt kivel beszélgetni, elhülyéskedni az időt. Ráadásul ez volt az első könyvfesztiválom, amikor végre nem úgy mentem oda, hogy csak egy könyvet veszek, hanem még az erre szánt pénzkeretemet is jól túlléptem, még sincs bűntudatom. Mert megérdemlem.

Arról már nem a Könyvfesztivál tehet, hogy ilyen baromi unalmasan tudok beszámolni az élményeimről, úgyhogy őszinte részvétem annak, aki ezt végigolvasta.

Még több kép a blog facebook oldalán található.