A Könyvmolyképző
jóvoltából megjelenik Tara Sivec szókimondó és vicces Csábítások és csemegék
című sorozatának második része. Claire, Carter és Gavin együtt élik
mindennapjaikat, mint egy átlagos család. Carter viszont nagy dologra készül,
szeretné megkérni Clare kezét és minden probléma innen indul…
Öt blogger
állomásán olvashattok a könyvről és ha játszotok, tiétek lehet akár a három
nyereménykönyv egyik példánya!
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 272
oldal
Fordító: Farkas
János
Carter, Claire és a banda visszatér, és
készen állnak, hogy elkezdjék közös életüket. De vajon tényleg készen állnak?
Túl egy pokoli leánybúcsún, pornófüggőségen,
zsemle-baseballon és egy elrontott lánykérésen, túl azon, hogy rájönnek,
mindkettőjük családja csupa sültbolondból áll, Carter és Claire végül elkezdi
megkérdőjelezni a köztük lévő kötelék erősségét.
Vajon a barátaik csak tovább rontják a
helyzetet kellemetlen megjegyzéseikkel és kotnyeleskedésükkel, vagy meggyőzik a
párt, hogy a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” néha tényleg kezdődhet
sörponggal is?
Tara Sivec
könyve volt az egyik első darab számomra a NA-k közül, mondhatni ez vezetett be
a műfajba, és szerintem jó könyvet fogtam ki, még akkor is, ha a legtöbb NA nem
erre hasonlít. Nagyon szerettem a könyvet, főleg a humora miatt, és mert
annyira őszinte volt. Tipikusan az a könyv, ami kikapcsol, röhögök rajta egy
csomót, és nem kell rajta gondolkodni. Bármikor be tudok dobni egy ilyen
könyvet, úgyhogy alig vártam, mikor jelenik meg a következő rész, hogy megint
kicsit le tudjam állítani az agyam. Sajnos azonban ezek a kikapcsolások nem
tartanak sokáig, mert olyan gyorsan lehet vele haladni, hogy általában egy nap
alatt végzek is vele. Azért néha tarthatnának tovább is.
Szóval Claire,
Gavin és Carter újra itt vannak, hogy fantasztikus humorukkal és kínosabbnál
kínosabb szituációkkal próbára tegyék a rekeszizmainkat. Az a helyzet, hogy
most egyszer sem kaptam nevetőgörcsöt olvasás közben. Vicces volt, kikapcsoló,
örültem, hogy olvashattam, és persze annak is, ahogy Claire-ék élete alakult,
de azért nagyon messze van az első rész által felállított mércétől.
Claire-t még
mindig szeretem, még akkor is, ha hülye. Meg tudom érteni a kétségeit, meg
átérzem a problémáit, mert én is tudok ilyeneken hisztizni, de azért a könyv
felében olyan dolgon drámázik, ami nem is lenne dráma, ha szólna róla. Nyilván,
ha nem drámázna rajta, a könyv is feleilyen hosszú lenne, de nem hiszem el,
hogy az első rész óta még mindig nem tanulta meg, hogy a probléma legfőbb
megoldása a kommunikáció.
Carter szerintem
még mindig nem létezik a valóságban, de ez nem jelenti azt, hogy ne imádnám.
Kinek ne kéne egy ilyen pasi? Viszont sajnálom is szegényt, meg akarja kérni
Claire-t, aki újra és újra tönkreteszi a tökéletes leánykérést, mint egy sablon
bármelyik romantikus filmben. De ez még mindig egy jól működő sablon, amiből
egy rakat vicces jelenet kerekedik ki. Nem baj, ha valaki sablonokat alkalmaz,
ha jól tudja azokat használni.
Gavin a világ
legédesebb négyévese, ezt már mindenki tudja. Biztosan leütném, ha élőben találkoznék
vele, de így könyvben ő szolgáltatta a legjobb poénokat, a virsliktől kezdve
egészen át a varázspálcákig, mindig volt valamire egy jó beszólása. Érzésem
szerint az író arra ment rá, hogyan tudna minél több trágárságot adni
szerencsétlen gyerek szájába, és nyilván ez sem volt túl valósághű, de mivel
nem ismerek egy négyévest sem, és alapjában véve nem szeretem a gyerekeket,
ezért engem nem zavart.
Zavart viszont
ez a tökölés, ami Claire és Carter között ment. Tudom, hogy vicces meg kínos
szituációk, és mennyire jó már, hogy fél könyvön azon szenvednek, amit igazából
el is mondhatnának egymásnak, de úristen, néha az agyamra ment, hogy tényleg
nem tudnak annyit mondani, hogy „hé, én tökre nem vagyok házasságellenes, csak
azt hittem, hogy megijedsz, és nem mertem felhozni”, meg „feleségül akarlak
venni, úgyhogy kussolj és húzd fel a gyűrűt az ujjadra”? Valamint azt sem
értettem, ha ez a rész még csak a sorozat második darabja, akkor miért kell ennyire
rohanni? Igen, tudom, a következő kötetben nem ők a főszereplők, de abba is
simán bele lehetne írni, mi történik velük. Nem lövök le semmit, de volt egy
fordulat a könyvben, amire abszolút lehetett számítani, és utána olyan hatalmas
léptékben haladtunk, mintha az írónő csak le akarná tudni az egészet, hogy
végre túl legyünk a dolgon. Lefogadom, ha kicsit megerőlteti az agyát, a
közbeeső részekre is rengeteg vicces momentumot be tudott volna szorítani. Nem
azért, örülök, hogy megtudtam, mi lett velük később, de annak is örültem volna,
ha ez későbbi részekben tudjuk meg.
A kötet
viccesnek vicces, és örültem, hogy elolvashattam, kíváncsi vagyok a folytatásokra
is, mert ha ezen a színvonalon marad, akkor is bőven megérte, viszont az Életek és édességek messze nem üti meg
azt a szintet, amit a Csábítások és
Csemegék miatt vártam volna.
Kedvenc
karakter: Claire, Gavin, Carter
Ami legjobban
tetszett: a humor
Ami nem
tetszett: összecsapott volt a vége
Értékelés: 3,5/5
Nyereményjáték
A kötetben
Carter és Claire saját maguk módján szeretnék a másik tudomására hozni, milyen
jó lenne, ha a másik igent mondana. A mostani nyereményjáték is ezen alapszik,
olyan könyveket kell megtalálnotok borítók alapján, amelyekben a főszereplők
összeházasodnak.
Ez nem ennyire
egyszerű, csak egy részletet láttok a borítóból és azt adjuk meg, ki az írónő.
Kis segítség:
Minden esetben a magyar borítóról találtok részletet.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi
címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött
e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Az író: Jennifer Probst
A turné további állomásai:
04.19 - Insane Life
04.21 -
Bibliotheca Fummie
04.23 - Deszy könyvesblogja
04.25 - Kristina blogja
04.27 -
Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése