Kiadó: Főnix
Könyvműhely
Oldalszám: 140
oldal
A Város otthon, béke, biztonság.
Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt.
A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes
emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat
rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál
is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.
Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért
az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel
szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég
kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.
Közben megállíthatatlanul közeledik újév
napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és
ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy
közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a
külső sötétségből.
Mert a Város már nem csak otthon és béke,
hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.
Elolvastam a
fülszöveget, aztán meg láttam, milyen rövid a könyv, és fogalmam sem volt
igazából, mire számítsak. Kicsit féltem tőle, de túl kevés információm volt
róla ahhoz, hogy előre elítéljem bármi alapján is. Kivéve az írót, akitől már
olvastam a Holdárnyék sorozat első részét. Azt kell mondjam, A. M. Aranth,
avagy Péter fejlődött a Cleadur óta, vagy csak jobban mennek neki a rövid
történetek. Mindenesetre nagyon tetszett A Liliom Kora.
Az egész úgy
volt, hogy elkezdtem olvasni, és a nagy részét értettem is. Aztán jött a
második fejezet, és vele együtt a totál homály, elvesztettem a fonalat. De
ahogy haladtunk a történetben, minden összeállt, és ezt a fajta megoldást én
nagyon szeretem. Ugyanis van ez a Város, ahol elsőre talán minden normális
lenne (ha beleszámítjuk azt, hogy egy steampunk világban vagyunk), viszont a
dolgokat megvizsgálva találkozhatunk furcsa, megmagyarázhatatlan jelenségekkel.
Megyünk a jelenben, a Harmadik kort éljük éppen, és egy fiatal lány, Lily eltűnik.
Vincent, a nyomozó próbálja megkeresni őt, nem csak azért, mert ez a feladata,
hanem mert szereti is a lányt. Aztán időnként bejönnek olyan dolgok, hogy már a
Negyedik korba léptünk, és háború dúl. Az elején abszolút nem értettem, hogy
most mi van, vagy hogy kerültünk ide, viszont ahogy halad a cselekmény a
jelenben a Negyedik kor felé, minden szépen összeáll. Az írónak nagyon jól
sikerült összehoznia ezt a két eseményt, amikor végre összeérnek a szálak,
abszolút passzolnak egymáshoz. Cselekményfelépítés pirospont.
Nem
elhanyagolható a Város, vagy mondhatnám azt is, hogy a történet egész világa,
mert az egy és ugyanaz, ami szintén nagyon tetszett. Először csak a különböző
gőzgépekkel találkoztunk, ami egy steampunk világban szinte már elvárt, de ami
még ennél is érdekesebb, az a társadalmi berendezkedés. Logikus és jól felépített.
De mégis maga a Város volt számomra a legjobb a furcsa dolgaival együtt. A
végén belementünk ilyen-olyan számításokba, ami nekem már túl magas volt,
szóval nem állítom, hogy hülyeség volt, azt állítom, hogy én nem értettem. Csak
csendben bólogattam, és elhittem, hogy így van.
Ami viszont még
mindig nem megy Petinek, azok a karakterek. Nem várhatom el, hogy 140 oldalban
teljes élettörténetet vázoljon fel mindkét főszereplőnek, de annyira nem
éreztem egyikükben sem azt, hogy igazán élnének. Valahogy csak úgy voltak, és
azért csinálták azt, amit, mert ez volt tőlük elvárható. Ráadásul itt már
bejött a sablon, hogy Lily a kiválasztott, amiről persze ő nem tud, de
elrabolják, hogy kiképezzék. Szerencsétlen lány öt oldal után megtör, és egy
hét alatt szupergyilkológép válik belőle, pedig korábban még azt se volt képes
felfogni, hogy ő mindennek a kulcsa… vagyis zára. Örültem volna, ha a szerelmi
szálakat is hanyagoljuk, noha Vincentet az érzelmei hajtják, valójában kevés
teret kap a romantika, viszont, amikor előtérbe kerül, azt kívánom, bár soha
nem találkoztak volna a szereplők. Nyálas és nem hiteles. Én tudom, hogy
örülnek egymásnak, meg satöbbi, de azért ne a csatatéren essenek már egymásnak.
Kedvenc részem
az epilógus volt, ami szerintem zseniálisra sikerült. Alapvetően viszont ez egy
jól összerakott történet, szívesen olvastam volna még a Város felépítéséről,
működéséről, vallásáról, a Prófétáról és a próféciáról. Apropó, maga a Próféta
kiléte is nagyon jó ötlet volt. Nem tökéletes, és a kedves írónak még van hova
fejlődnie, de kreativitás van benne bőven. Csak így tovább!
A könyvért köszönettel
tartozom a Főnix Könyvműhely kiadónak.
Kedvenc
karakter: Vincent
Ami legjobban
tetszett: a Város
Ami nem
tetszett: a szerelmi szál és a karakter-nem-felépítés
Értékelés: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése